Örökkön örökké
Mindig hálás lesz az MTK-nak Leandro de Almeida, de immár a Fradi történetének harmadik csillagáért harcol
Limperger visszatalált szeretett sportágához
A korábbi válogatott játékos meglehetősen fiatalon, már tizenhat és fél évesen bemutatkozhatott a Ferencvárosban.
Meglehetősen fiatalon, már tizenhat és fél évesen játszott a Fradi felnőttcsapatában. A pápai fiú, Limperger Zsolt ezzel a Ferencváros első három legfiatalabban bemutatkozó játékosának egyike lett. A válogatott védő kedvenc csapata után öt évet futballozott a spanyol bajnokságban, majd Érden fejezte be a játékot. Ma is Érden él.
Élőben az első, avagy: a nyolcas és a zöld 8-as bűvöletében
Imre bátyánk nagyszerű hangulatú és szokásos módon “zöld-fehér vérrel” írt történetei után kedvet kaptam, hogy megírjam saját első FTC meccsemet, mely 1980 augusztusának elején lejátszott FTC-Dunaújváros idény-nyitó meccs volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bajnoki beharangozó: Zsinórban tizenegyedszer győzhetjük le az MTK-t!
Egy focitörténész fejfájásai IV.,
avagy kik, hányszor és hányat?
Öt évvel ezelőtt hagytam abba a sorozatot, aztán sok minden jött közbe – többek között egy ideig törzsvendég voltam a Kékgolyó utcában – de csak elérkeztem addig, hogy folytatni tudom.
Az előző részekben – kellő fejfájások kíséretben – eldöntöttük (???), hogy melyik mérkőzéseket vesszük figyelembe. Remélve, hogy teljes a sorozat. Amit valóban csak remélni lehet, mert még napjainkban is kerülnek elő új mérkőzések adatai (természetesen kisebb jelentőségű hazai díj- vagy nemzetközi barátságos mérkőzésekről). Egy kattintás ide a folytatáshoz....
“Ó kapitány…kapitányom!…” – 34.
A spanyolok: és az elnökváltás megpecsételik B. B. sorsát…
Bicskei Bertalan első kapitánysága amilyen rövidre, legalább olyan visszhangosra sikeredett.
Egy Spanyolországban lejátszott vb-selejtező tette be neki a kaput: 1989. november 15-én, Sevillában úgy kaptunk ki 4-0-ra, hogy az akár 8-0 is lehetett volna. A győzelmük a hispánokat véglegesítette az olaszországi vb-mezőnyben, tőlünk magyaroktól viszont minden további esélynek még a morzsáját is elvette. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hosszabbítás: Bajnokok Ligája ’95
2015.VIII.9. NB III, Dorog – Ferencváros II.: 0-0
Feljegyzések a fotelból – Négyből négy
Ha most egy kicsit gonoszkodni akarnék (és miért ne tenném meg?), akkor azt javasolnám Székesfehérvárnak, hogy a 2015-ös esztendőt nyilvánítsák a “Ferencváros elleni vereségek” évének. Egy kiállítást is rendezhetnének “12-1” címmel, ahol bemutatnák a közte több mint mócsing kialakulását, majd Kovács Ferenc tartana előadást, “hogyan lehet padlóra küldeni egy csapatot néhány hét alatt” címmel. Mielőtt még bárki tiszteletlenséggel vádolna Feri bácsival kapcsolatban, az 1985-ös Real Madrid elleni győzelmük az UEFA kupa döntőjében a mai napig örök emlék, Májer góljára meg úgy emlékszem, mint Nyilasi Tibor bármelyik találatára. Ráadásul 1985 tavasza számunka egy vesszőfutással ért fel (ha nem jön Sárosi Laci bácsi, kiesünk az NB I-ből), talán emiatt is emlékezetes a Videoton akkori menetelése. Azok a szép idők elmúltak, és bármennyire is fájó leírni, de a magyar csapatok már csak a töltelék szerepére vannak kárhoztatva az európai kupákban. De most sutba az emlékekkel, bár nehéz elvonatkoztatni a Feri bácsi azóta már legendássá váló mondatától, miszerint “az a csapat, amelyik idegenben ilyen játékra képes, úgy válhat igazán ismertté, ha folytatja azt, amibe belekezdett”. Ezzel el is érkeztünk a tegnap esti mérkőzéshez, ahol is a Fradi játszi könnyedséggel győzte le immáron negyedszer ebben az évben a tavalyi bajnokot. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
HOZZÁSZÓLÁSOK