Az Aranycsapat elfeledett legendái
Tóth II József és Várhidi Pál élete
Buzánszky Jenő elhunytával az Aranycsapat utolsó még élő tagja is eltávozott közülünk, így az Aranycsapat már csak az égi futballpályákon ejti ámulatba a közönséget – írták és hangoztatták a média képviselői az Aranycsapat jobbhátvédjének 2015. január 11-én bekövetkezett halála után.
Való igaz, hogy a Londonban világraszóló győzelmet aratott, legendás Aranycsapatunk klasszikus tizenegyének utolsó képviselője is befejezte földi pályafutását. Viszont még ketten élnek azok közül, akik az ötvenes évek utolsó nagy futballsikerének részesei lehettek, akik tagjai voltak a Svájcban világbajnoki ezüstérmet szerzett válogatott keretének.
Tóth II József és Várhidi Pál évekig együtt készült a köztudatban Aranycsapatként emlegetett tizeneggyel, csak apró nüanszokon múlott, hogy őket nem emlegetik a „Mágikus Magyarok” között. Bár szűkebb környezetükben mindkettőjüket nagy tisztelet övezi, de mégsem kapták meg azt a megbecsülést az elmúlt évtizedekben, mint a többi csapattag, amit egyébként ők is kiérdemeltek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Amikor attól függ a heted hangulata, mit játszott a Fradi…
Vajon van-e, aki nem ismeri ezt az érzést közülünk? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
„Ó kapitány…kapitányom!…” – 37.
Egyetlen reményünk Jenei Imre volt, de aztán jöttek az izlandiak…
Olyan sok mindent produkált már a magyar labdarúgás a történelmének örömittas és vérzivataros évtizedei alatt, hogy az ember egy idő múltán méltán gondolhatta: fergetegesen újjal már senki sem tud előállni. Ám ami 1992. március 25-én a Népstadionban egy osztrákok elleni barátságos mérkőzésen történt, arra garantáltan nem volt példa a nemzeti tizenegy akkor éppen kilenc esztendő híján egy évszázados históriájában. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2015.VIII.30. NB III, Ferencváros II. – Csepel: 4-1
Popov és Csilus Á. duplájával tartotta itthon a három pontot második csapatunk
Feljegyzések a fotelból – Atomcsapás elhárítva
Soha nem voltam egy atombarát, mely elsősorban annak köszönhető, hogy légvonalban csak néhány kilométerre lakom az erőműtől. Ráadásul havonta olyan erősségű dudaszó rongálja a város dobhártyáját, hogy már fülészorvosunk is elmenekült a városból, ilyen kevés pénzért ennyi beteget nem volt hajlandó ellátni. Tudjuk, hogy ezek a harsonák a mi biztonságunkat szolgálják, de annyira azért nem vagyunk naivak, hogy ne tudjuk, ha tőlünk északnyugatra valami robban, akkor tovább nem kell sürgetni a pénztárost, hogy gyorsabban állítsa ki a számlát. De mivel az erőmű több évtizede biztonságosan működik (azt a néhány „aprócska” hibácskát leszámítva mely után napokig frászban volt a város), így annyira nem hoz senkit sem izgalomba, ha hétfőnként megszólal a „próbariadó”. Ahogy az atomcsapat edzőjének és néhány igazán lelkes játékosának a mérkőzés előtti fogadkozásától sem kapkodtam Xanax után. Az még rendben van, hogy illik lelkesnek és magabiztosnak lenni, de ahogy valamikori kedvenc történelemtanárom mondta az egyik osztálytársnőm feleltetését megszakítva, hogy kedves Szurop kisasszony, a szoknyája rövidsége még nem jelenti azt, hogy maga egyetlen értelmes mondatot is ki tud nyögni Mátyás királyról azon kívül, hogy neki is olyan hosszú haja volt, mint a padokban gubbasztó fiúknak. Ettől függetlenül a paksiak pontért, pontokért indultak útnak, magukkal cipelve az atomriasztó hangszórókat helyettesítő dobokat, melyeket a csapat lelkes szurkolója egész meccs alatt rendületlenül püfölt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2015.VIII.29. Ferencváros – Paks: 2-0
A Ferencváros bedarálta a Paksot is
A Fradi még mindig százszázalékos a bajnokságban, hét mérkőzésből hét győzelem a mérlege.
Kétség sem fért a Fradi győzelméhez a Paks ellen a labdarúgó NB I hetedik fordulójában rendezett bajnokin, a három pont sorsáról döntő két gólt Böde Dániel és Roland Lamah szerezte.
Thomas Doll: Ami fáj, az itt nem kell
Hagyjuk a múltat!
Lemaradással érkezett az Üllői útra Pintér Ádám, aki Görögországban sosem tudott teljesen felépülni
Edzősors: Egy pofon hatása
Stanislav Š esták: A szívem zöld-fehér…!
Aki két hétig bírta a Honvéd-drukkerséget…
Van nekem egy akkora fradista haverom, hogy már rajtam is túlnőtt. Minden hazai meccsen ott van, Harmadik éve pedig újra bérletes. Jani barátomat 40 éve ismerem.
Mindketten megvadultunk a Fradiért és Nyilasi Tibi volt a kedvencünk, persze… Egy kattintás ide a folytatáshoz....







HOZZÁSZÓLÁSOK