2002.XI.20. Magyarország – Moldova: 1-1
A magyar labdarúgó-válogatott idei utolsó mérkőzésén döntetlent ért el Moldova ellen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2002.XI.16. Matáv-Sopron – Ferencváros: 1-3
Feladták a meccset a hazaiak
„Egyelőre még nem buliztunk, majd ha nyerünk a Sopron ellen, pótoljuk a pezsgőbontást” – mondta Dragóner Attila, aki pénteken ünnepelte 28. születésnapját. A válogatott centerhalf civilben sétálgatott a soproni klubház előtt szombat délben, jobb térdében ugyanis bevéreztek a külső szalagok, és ha nem javul az állapota, hétfőtől injekciókúrára fogják.
2002.XI.12. UEFA, VfB Stuttgart – Ferencváros: 2-0
Olimpiai fáklyavivők
2002.XI.8. Ferencváros – Békéscsaba: 0-1
Riasztóan rossz volt a főpróba
Forralt bort kívánó hideg délutánon csapott össze a zöld-fehér és lila-fehér együttes. A színkombináció „felkínálta” a feszültséget, ám ezúttal szó sem volt ilyesmiről. A vendégszektor gyakorlatilag üres volt, békéscsabai drukkerek helyett egy közepes méretű lila-fehér transzparens került elő, igaz, az is a ferencvárosiak szektorában, egy korábbi rajtaütésszerű nézőtéri támadás eredményeként. Szóval Csabát csak a zászló képviselte, no meg az a tizenegy futballista, ott bent a pályán, akik elhatározták, ha törik, ha szakad, ők ezen a meccsen nem kapnak gólt.
2002.XI.5. MK, Pápai ELC – Ferencváros: 2-3
A hosszabbítás segített
A korai kezdési időpont és a hirtelen jött nagy hideg ellenére a Fradi pápai vendégjátéka idei nézőcsúcsot hozott. Persze ez nem meglepő, mert a zöld-fehérek hallatlanul népszerűek a városban, ahol évtizedek óta jelentős taglétszámmal működik a helyi Fradi Klub, az Üllői úton is tisztelt Gerlei Ferenc vezetésével.
Szeretett kockáztatni és nyerni
Nem szeretett balszélsőt játszani Sárosi László, de mi lett volna, ha szeret, hiszen ezen a poszton lett ifjúsági válogatott és standard NB I-es futballista. Ám ő még tízes éveinek közepén középhátvédként szeretett volna futballozni, csakhogy a Kőbányai Törekvés ifjúsági csapatában nem fért a poszt közelébe, viszont a balszélen átlagon felüli gyorsaságát, remek fizikai adottságát és jó viszonyát a labdával kiválóan kamatoztatta. Olyannyira, hogy 16 évesen már az NB II-es csapat felnőtt együttesében riogatta a jobbhátvédeket és Szűcs Gyula, az ifjúsági válogatott kapitánya sem tétlenkedett, kipróbálta a címeresmezben az ifjú titánt. Így aztán már nem sokáig járt Sárosi a kőbányai tréningekre, mert több fővárosi nagycsapat is ,,megtámadta”. A Vasas nyert 1949 nyarán, de arra talán akkor nem gondolt az öltözőben csókolommal köszönő ifjú, hogy több mint másfél évtizedig tartó ,,házasság” kerekedik ebből a kapcsolatból. Hogy szokja az NB I légkörét és emlékezetes legyen a bemutatkozása, az Újpest 4:1-re kiütötte csapatát. Ám harmadik mecscsén már feliratkozott a góllistára, mindjárt két találattal, ugyanis a Vasas 2:0-ra legyőzte a Haladást, vagyis a 17 éves Sárosi főszerepet vállalt. Csatárként az 1952-es év sikerült neki a legjobban, három bajnokin duplázott, összesen kilencszer volt eredményes és számolatlanul küldte középre a gólpasszokat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....









HOZZÁSZÓLÁSOK