2013/14
Feljegyzések a fotelból – Magabiztos győzelem
Mostanság nem nagyon kedvelem a Honvéd elleni meccseket. Az előző három vereséget nem könnyű felejteni, főleg azt a bizonyos „Nem nyert” feliratú éget még a mai napig is. Azóta persze változott a világ, a jelenben mi indultunk három bajnoki győzelemmel, a Honvéd meg három vereséggel, de ettől függetlenül a kezdő sípszó előtt voltak bennem kétségek. Ráadásul a tegnap esti sonka-tojás-kolbász hármas egy kissé a gyomromat is megviselte, de az aszalt szilvával „ágyasított” házi pálinka valamit javított a helyzeten. A teljes gyógyuláshoz kellett a három pont, ami nem csak a gyomrom lelki világát hozta rendbe, hanem a tabella is sokkal szebb képet mutat. A Videoton kiszenvedte a győzelmet a Megyeri úton (jaj, szegény dózsa!), a Haladás hanyatt vágta magát Kaposvárott, így a győzelem sokkal többet jelentett az egészségügyi állapotomnál. Még akkor is, ha a mérkőzés utáni vacsora a tegnapi hármas ismétlése, de mivel maradt még abból a házi itókából, így egyetlen cél lebegett előttem, a győzelem reménye Kispesten. Pedig mostanság nem nagyon kedvelem a Honvéd elleni meccseket… sőt ha mélyen belegondolok, a múltban sem kedveltem őket. Nekem a Honvéd mindig az ötvenes éveket hozza elő, azt a szomorú hat évet amikor megpróbálták a föld alá süllyeszteni a Ferencvárost, miközben Farkas Mihály 5 éves „uralkodása” alatt összekalapálta az Aranycsapat magját alkotó Budapesti Honvédot. De most hagyjuk a múltat hiszen a mai győzelemmel nem csak a múlt illant el a gondolataimból, hanem az előző három Honvéd elleni vereség is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2014.IV.20. Bp. Honvéd – Ferencváros: 0-2
A Honvéd otthonában is győzött a Ferencváros
A zöld-fehérek zsinórban negyedszer nyertek, a kispestiek egymás után negyedszer szenvedtek vereséget.
A labdarúgó NB I huszonötödik fordulójában az ellenfelénél jobban futballozó Ferencváros Gyömbér Gábor és Leonardo találatával elhozta a három pontot a Budapest Honvéd otthonából. A Fradi zsinórban negyedszer győzött, a Honvéd egymás után negyedszer szenvedett vereséget az élvonalban.
2014.IV.12. NB III, REAC – Ferencváros II.: 1-1
A hajrában mentette meg az egyik pontot a Lipcsei-csapat
Feljegyzések a fotelból – Nehézkes kötelező győzelem
Egy sablonos mondattal kezdeni a mai jegyzetet, nem biztos, hogy szerencsés választás. Mégis úgy indítok, mert mikor leültem a tévé elé (sajnos ma az a ritka kivétel jött össze, hogy a hazai meccset „fotelból” vagyok kénytelen nézni) ez a már sokszor lejáratott mondat ötlött fel: a derbi győzelme csak akkor ér valamit, ha a Puskás ellen behúzzuk a három pontot. De mielőtt elmélyedtem volna ebbe a valójában semmit sem mondó mondatban, egy villanás alatt beugrott az őszi, székesfehérvári mérkőzés. Nem az 1:3 és nem Besic kiállítása valamint Jenner kapufái, hanem egy csupaszív játékos, egy remek ember tragédiája, aki a derbin még együtt harcolt és örült a győzelemnek, majd néhány nap múlva már az életéért küzdöttek. Szinte fizikai fájdalmat okozott az emlék, és bár kéretlenül tört rám, de tudtam, hogy ezt az emléket soha nem fogom kitörölni. Egyrészt Akeem miatt, másrészt Ricardo Moniz és a csapat miatt, hiszen a fél évvel ezelőtti történések vezettek vezetőedzőnk távozásához. Az előbbiek fényében már nem is tetszett annyira semmitmondónak az elején megfogalmazott mondat. Természetesen azzal a kiegészítéssel, hogy a derbin aratott győzelem értéke mindig is örök, ezért nem szükséges azt megerősíteni, de Akeem emléke előtt egyszerűen kötelező volt nyernünk a Puskás Akadémia ellen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2014.IV.12. Ferencváros – PAFC: 1-0
Leonardo „kiszórta” a felcsútiakat – Fradi-győzelem a Puskás ellen
Az első félidőben csak a PAFC-nak voltak lehetőségei, a végén azonban mégis Dollék örülhettek.
A labdarúgó NB I 24. fordulójának első szombati mérkőzésén a Ferencváros a Puskás Ferenc Stadionban David Mateos büntetőből szerzett góljával 1–0-ra legyőzte a találkozót kilenc emberrel befejező Puskás Akadémiát.
2014.IV.5. NB III, Ferencváros II. – Cigánd: 0-1
Hazai környezetben szenvedett vereséget második csapatunk
Hidvégi, Holman, Ugrai, Ionescu és Diallo is a kezdőcsapatban kapott helyet
Feljegyzések a fotelból – Leonardo és a képzeletbeli kaján mosoly
Péntek este derbit rendezni maga a pokol. Pedig nem vagyok pesti, de el tudom képzelni, hogy milyen dugók alakultak ki az utcákon. De most nem is erre értetettem és nem is Dante Isteni színjátékára gondoltam, hanem arra a helyzetre, hogy munkanapon képtelenség felkészülni az esti derbire. Mégis csak dolgozni kell, a munkára figyelni és nem lehet kizárólag a derbivel ébredni, a haverokkal erről beszélni, a neten böngészni a mérkőzés előzeteseit, kutatni a régi videókat, nem tudni arról, hogy reggel nem zártuk be a kaput, és nem adtunk a kutyának kaját. Egy kicsit „bolondnak” lenni ezen a napon annyit jelent, hogy Fradista vagy, hogy kikapcsolt az agyad, hogy megszűnik körülötted a világ. De ezt a fajta kamaszos szertelenséget egy munkanapon még sem lehet következmények nélkül megtenni. Vagy otthon hagyod a gyereket (aki persze örül neki, hogy nem kell iskolába mennie), vagy a főnököd nézi rossz szemmel, hogy percekig simogatod a táskába becsempészett zöld-fehér mezt. Ráadásul az elmúlt hetek, napok főleg az Újpestről szóltak. Sőt, ha igazságosak akarunk lenni, akkor ma este nem is örülhettünk volna a győzelemnek, hiszen valójában a Dózsa megszűnt létezni. 2006-ban minket igazán senki sem akart megmenti, a Dózsáért meg össznépi adakozás indult. Ha most nagyon komisz akarnék lenni (és egy kicsit az is leszek), akkor most azt mondanám (és mondom, vagyis írom is), hogy a Fradi azért állt ki az ősi riválisa mellett, hogy ma este letudjuk győzni őket! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2014.IV.4. Újpest – Ferencváros: 1-2
A Fradi fordítani tudott a 212. derbin; Leonardo döntött
A zöld-fehérek 2000 novembere óta először nyertek bajnokit az Újpest otthonában.
Az élvonalbeli labdarúgó-bajnokság 23. fordulójában a Ferencváros egygólos győzelmet aratott Újpesten. A házigazdák korai vezető találatára a vendégek az első félidő közepén válaszoltak. Az iram, még inkább a színvonal a szünet után csökkent, a hajrában aztán Leonardo vezetésével három a kettő elleni kontrát vezetett a vendégcsapat, a lila-fehérek leghátul helyezkedő védője, Nagy János hasra esett, így a brazil légiós rutinosan gólra váltotta a ziccert.
2014.IV.1. LK, Pápa – Ferencváros: 0-2
Ligakupa: Kettős győzelemmel búcsúztatta az FTC a Lombardot
A fővárosiak 6–0-s összesítéssel jutottak elődöntőbe a Ligakupában, ahol a DVTK vár rájuk.
A Ferencváros labdarúgócsapata 2–0-ra legyőzte idegenben a Lombardot a Ligakupa negyeddöntőjének visszavágóján, így kettős sikerrel jutott a legjobb négy közé. A fővárosiaknál a pápai találkozón Ugrai Roland és Ulysse Diallo volt eredményes.
Feljegyzések a fotelból – Leonardo parádé
A ráhangolódás a mérkőzésre a csapatnak és nekem is jól sikerült. Most egy kicsit udvariatlan leszek és nem csapok azonnal abba a bizonyos lecsóba és nem a győzelem mámorát ízlelgetem először, hanem szerkesztőségünk baráti, fradista (és sorolhatnám még a jelzőket) találkozóját említem meg kiindulási pontként, ahol 5 órán keresztül még az asztalokon lévő sörös üvegekből is a Ferencváros folydogált. De még hogyan! Néha úgy éreztem magam, mint Micimackó, akit Füles nyakon önt egy csupor mézzel, de nem haragszik a barátjára, hanem lelkesen felkiált: Még! Még! Persze tudtam, hogy mire készülhetek, hiszen ez már a negyedik író-olvasó találkozónk volt, mégis azok a visszaemlékezések, sztorik és „mesék” egy olyan zöld-fehér lepellel fonták körbe a Corvin sétány teraszát, hogy onnan nem volt könnyű elindulni „a világ legjobb Fradi-Pápa mérkőzésére”. Ennek a kijelentésnek is külön története van, de ha belekezdenék a mesébe, akkor tényleg nem jutna idő a Pápa elleni győzelemre. Annyit azért megemlítek a „történeti hűség” kedvéért, hogy ez a kijelentés nem pejoratív értelemben hangzott el, egyszerűen egy könnyed riposzttal átszaladtunk a hatvanas évekből a jelenbe, miközben azt a pillanatot elevenítettük fel, amikor Varga Zoli a 16-s sarkáról, kapásból a jobb felső sarokba vágja a labdát. Volt aki még arra is emlékezett, hogy Zolinak jobbra vagy balra volt elválasztva a haja és a saját hálójában sütkérező pókot milyen erővel repítette ki a stadionból. De most hagyjuk el a múltat, a szombat délutáni szeánszra még úgyis visszatérünk. A múlt mellett a jelen is fontos, nélküle a jövőnek nem is lehetne múltja. És ha 20-30 év múlva lesznek olyanok a Corvin-sétány teraszán akik emlékezni fognak a Pápa elleni 4:0-ra, egy valakiről biztosan hasonló lelkesedéssel fognak mesélni, mint mi Varga Zoliról. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
