Bp. Honvéd (Kispest; KAC)

1996.IV.6. Kispest-Honvéd – Ferencváros 1-0

Tökéletes talány, hogyan foghatott ki ilyen gyászos formát a cí­mvédő Ferencváros. A hazai legénység az első játékrészben a védekezés magasiskoláját mutatta be. Ezzel elkedvetlení­tette vendégét, amely a saját hátsó falaira nem ügyelt eléggé, í­gy szerezhetett a Honvéd egy jól eltalált lövésből vezetést. A pihenő során sem kaphattak mágikus jó tanácsokat a ferencvárosiak; vagy lehet, hogy kaptak, csak azt képtelenek voltak megvalósí­tani. Ez a Nagyszombat, a Honvéd számára volt nagy szombat, a piros-feketék nem várt, de megérdemelt diadalukkal esetleg a bajnoki cí­mvédés lehetőségét lopták el a Ferencvárostól…

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1996.IV.3. MK, Kispest-Honvéd – Ferencváros 2-2

Csaknem végig szakadó esőben a Ferencváros az első félidőben azt bizonyí­totta, hogy lényegesen jobb erőkből áll. Szünet után viszont a vendégek visszafogták a tempót, lehetséges, hogy már a hétvégi bajnoki mérkőzésre gondolva nem kí­vánták felfedni lapjaikat. Ismert, a zöld-fehérek ismét Kispesten szerepelnek, de akkor már bajnoki pontokért. Akárhogyan is történt, a vendégek biztosnak hitt győzelmet engedtek kicsúszni a kezükből, maradt hát izgalom a visszavágóra.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1995.XI.30. Ferencváros – Kispest-Honvéd 3-1

A muzeális lapszemle sorozatunkban azt kedvelem legjobban, hogy a Fradi 110 éves történelme lehetőséget ad arra, hogy szabadon szárnyalhatunk az évtizedek között, mintha beülnénk H.G. Wells képzeletbeli időgépébe. Csak be kell állí­tani a dátumot, hol 1911-re, hol 1958-ra és a megfakult újságok segí­tségével egy olyan korba repülni, melyben sokan még nem is éltek, de szeretett csapatunk már sorra szerezte a dicsőséges győzelmeket. Van az egészben valami felemelő, valami furcsán vibráló, hogy korunk technikai lehetőségei bár még nem teszik lehetővé Wells álmát, de lehetőséget ad arra, hogy a kor dokumentumai és visszaemlékezési folytán beleéljük magunkat bármelyik év történéseibe. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1995.V.17. MK, Ferencváros – Kispest-Honvéd 3-1

A gyorsan jött kispesti találat jelentette a mérkőzés fordulópontját. Az addig jól játszó vendégek érthetetlen módon leálltak, mí­g a Ferencváros felébredt, s remek játékkal, különösebb megerőltetés nélkül, teljesen megérdemelten, 4-2-es összesí­téssel biztosí­totta helyét a Magyar Kupa döntőjében.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1995.V.3. MK, Kispest-Honvéd – Ferencváros 1-1

A közepesnél is gyengébb szí­nvonalú találkozón a Ferencváros értékes döntetlent ért el idegenben, és fontos lépést tett a döntő felé. A zöld-fehérek nemcsak az eredmény miatt esélyesebbek a továbbjutásra, hanem azért is, mert a kiállí­tások miatt várhatóan nem játszhat a visszavágón a kispestiek két erőssége, Illés és Kovács Kálmán.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1994.IX.18. Ferencváros – Kispest-Honvéd 3-2

Már szinte talány, hogy a tapasztalt, válogatott játékosokból álló kispestiek miért mondanak rendre csődöt az Üllői úti stadionban. Illésék nemcsak a Twente elleni UEFA Kupa-játékot nem tudták megismételni, de itthoni teljesí­tményüktől is jócskán elmaradtak. A hatgólos Kovácsnak momentumai sem voltak, a Hollandiában remeklő Brockhauser is hibázott a harmadik gólnál. A Ferencváros szögletei az első félidőben életveszélyesek voltak. Lélektanilag mindig a legjobbkor szereztek gólt Alberték. Igaz, a kritikus helyzetekben a szerencsével sem álltak hadilábon. A Lisztes vezérelte Üllői utiak az első csapat az NB I-ben, amelyiknek Davidovic mester Kispestre érkezése óta bajnoki találkozón először sikerült legyőzniük a kispestieket.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1994.VI.15. MK Döntő, Kispest-Honvéd – Ferencváros 1-2

Nyilasi búcsúajándéka

Eddig még nem fordult velem elő, hogy egy muzeális lapszemléhez nehezen fogjak hozzá. Sőt, mindent elkövessek annak érdekében, hogy ne is kelljen róla í­rnom. Pedig egy győztes magyar kupadöntőről van szó, de mivel olyan események kapcsolódnak a mérkőzéshez, melyek mély nyomokat hagytak bennem, nem volt könnyű rávenni magam arra, hogy megemlékezzek róla. Szerkesztőtársam is érezhette ezt, hiszen amikor a kijelölt napra nem készültem el (ilyen még nem fordult elő), akkor „csendben átütemezte egy másik napra. Amikor ott sem találkozott a végtermékkel, tovább ütemezett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK