A sors néha olyan tüneményes játékra képes, hogy egy Messi-Neymar-Suarez hármasnak is csak a kispadon lenne a helye. Egy hete amikor kikaptunk az MTK ellen (az ország „sxanyija” legalább egy hétig örömködhetett) azzal nem csak a három pont veszett oda, hanem megálljt is parancsolt a több mint egy évig tartó veretlenségi sorozatunknak, mellyel Thomas Doll a Fradi örökranglistáján Lakat Károllyal osztozik a második helyen. Azzal a Lakat Károllyal, aki játékosként az első Debrecen elleni meccsünkön két gólt szerzett (a másik kettőt Sárosi Gyurka vállalta), és akinek emléktábláját pénteken avattuk a Tizedes utca 3. szám alatt. Az MTK elleni vereség arra is jó volt, hogy a magyar média szerezzen magának néhány kattintást az internetes oldalakon, hiszen volt olyan is, aki „közvéleménykutatást” tartott arról, hogy vajon a Fradit mennyire érintette meg a „példa nélkülinek számí­tó két vereség egy héten” eposz. Persze ahhoz füllentenem kéne egy kicsit ha letagadnám, hogy nekünk szurkolóknak is okozott egy-két napos alvajárást, melyből annyi előnyünk azért származott, hogy nem estünk saját magunk önelégültségének a gödrébe. Ettől függetlenül abban is biztos voltam, hogy Doll mesternek elég lesz néhány nap arra, hogy újra a helyes vágányokra terelje a csapatot. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Szokásomtól eltérően a mérkőzés előtt nem volt görcs a gyomromban, bár be kell vallanom becsülettel, hogy a kezdő sí­pszó előtt két szem No-spa próbálta az esti székelykáposztát szétcsapatni. Ha a WADA szigorú ellenőrei éppen a házam ajtaján kopogtatnak, bizony lebukom a „görcsteszten”. Ezen persze nem lehet csodálkozni, hiszen Petőfi Sándor egyik kedvenc étele (én speciel csülökkel imádom) nincs rajta a diétás ételek menüjén, pláne este, de vajon mit csináljon az éhes férfinép, amikor kinyitja a hűtőt és szembetalálja magát a déli „maradékkal”? Az már más kérdés, hogy utána szenvedünk egy kicsit, hiszen a hétköznapi „üzemi kosztok” után már a gyomrunk tűrőképessége sem a régi. Ahogy a focink sem idézi a régmúltat. A hét közepén a Videoton szenvedése ebből példát is mutatott, a tavalyi bajnok olyan ijedt nyusziként futkározott a pályán, hogy az szinte már fájdalmat okozott a szurkolónak (nálam csak nézőnek). Visszatérve a mérkőzés előtti nyugalmamra, az nem csak a görcsoldónak volt köszönhető. A kezdő sí­pszó előtt már lement a forduló java része és mivel tovább folytatódik az NB1 csapatainak kissé hektikus formája, történhetett volna bármilyen tragédia is Debrecenben, csupán egy pontot vesztettünk volna az előnyünkből. Mely már akkor is tetemesnek látszott 5 forduló után. Magával az esetleges pontvesztéssel annak ellenére számolnunk illett, hogy tudtuk, a csapat kirobbanó formában van és az elmúlt hónapokban nem nagyon volt olyan ellenfél mely meg tudta volna rogyasztani a Doll-tervek által felépí­tett alapokat. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →