Győri (Rába; Vasas) ETO
1983.V.22. Rába ETO – Ferencváros 3-3
Vannak mérkőzések, melyek akkor is belénk tudnak ivódni, ha csak a tévén keresztül láttuk, sőt, igazán abból is kevésre emlékezünk, de ha felteszik a kérdést, hogy mi is zajlott 1983. május 22-én, akkor álmunkban is tudjuk a választ. Emlékeink tárházában a dátumok mellett olyan felejthetetlen mozdulatok és gólok is elraktároznak, melyeket időben lehet, hogy nem tudunk a polcra rakni, de ha felvillannak olyan közelségbe kerülnek, hogy meg is tudjuk érinteni őket. Az első mondat egy dátumot említ, a másik egy mozdulatot, egy gólt. Ezeket csak össze kell rakni, és sokunk számára egy olyan varázslatos mérkőzés élménye tárul elő, amit soha nem fogunk feledni. 1983. május 22., Győr-Ferencváros, a bajnoki döntő mérkőzés 17. perce: Nyilasi Tibi a felezővonalnál kapja meg a labdát és mivel az „őrzője”, Póczik jócskán lemaradt róla, még szét is nézett, talán ki is kacsintott a közönségnek, majd laza, igazán senkihez sem hasonlítható mozdulattal elindult a győri kapu felé. Néhány könnyed lépés után felnézett, a hazai védvonal még mindig messze tanyázott tőle, mintha nem is merték volna megtámadni a Fradi nyolcasát. A kaputól 20 méterre feltűnt két védő, akiket Nyíl egy szemtelenül laza mozdulattal „kizavart” a stadionból, majd betörve a tizenhatoson belülre, a kifutó Kovács kapus mellett, elegánsan, olyan Nyíl bokamozdulattal helyezte a labdát a hálóba. Mindez fél perces mozdulatsor volt csupán, de mindez olyan szépséget és eleganciát árasztott, mintha azt a Győri Balett művészei adták volna elő. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1982.XI.7. Ferencváros – Rába ETO 0-3
Az első félidőben többnyire a Fradi támadott — és az ETO rúgta a gólokat… Fordulás után több olyan szakasza is volt a mérkőzésnek, amikor behozhatták volna hátrányukat sőt még a vezetéshez is juthattak volna! A ferencvárosiaknak azonban ezen az estén nem volt szerencséjük sem! Támadóik ordító helyzetekben hibáztak, pedig nem is egyszer már a győri kapus is verve volt. És ahogy ilyenkor már lenni szokott, a sok hibáért góllal kellett fizetniök. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1982.IV.28. Ferencváros – Rába ETO 3-4
1981.XI.25. Rába ETO – Ferencváros 2-0
Pompás mérkőzés Újpesten és Győrött
Először csak tréfának vettem amikor szerkesztőtársam „kijelölte” számomra a Győr elleni muzeális beharangozóra szánt mérkőzést. Milyen butaság egy vereség felelevenítésével hangolni a következő bajnokira? Ráadásul úgy, hogy egy megalázó vereségen vagyunk túl a Videoton ellenében, mely sokunk számára okozott olyan traumát melyből elég nehezen tudunk kigyógyulni. Talán gyógyulásnak szánta?
Ha így gondolkodik, biztos ennél emlékezetesebb mérkőzésről tudósító újságot „kotor” nekem elő, hiszen a múltunkban számtalan olyan derbi szerepel ahol biztos győzelmet arattunk Győrben. Mondhatnánk úgy is, hogy a Fradi mindig szeretett Győrbe utazni, bár voltak kellemetlen vereségek is, de ezekkel általában nem szeretünk foglalkozni. Akkor miért is kell nekem egy vereséggel hangolni a szombati mérkőzés előtt? Először akaratlanul is arra gondoltam, hogy szerkesztőtársam lustaságból nem akarta áttúrni a ma már egy teljes szobát megtöltő dokumentum tárunkat. A gond csupán az, hogy annyira ismerem, hogy ő az újságok és a fotók keresésében és feldolgozásában nem ismer „elveszett labdát”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1981.III.8. Ferencváros – Rába ETO 2-1
Tompa játékvezető három tizenegyest ítélt a Ferencváros— Rába ETO mérkőzésen. Kettőt a hazai csapatnak, egyet a vendégeknek. A második ítélet után, bár az a hazai csapat javára szólt, élénk vita alakult ki a lelátókon. Az történt, hogy Pogány beadta a labdát, arra Szokolai rajtolt a legjobb ütemben, de a labda elszállt a feje felett, mert közben a csatár elesett. A nézőket az zavarhatta meg, hogy egy pillanattal később a túlsó oldalon helyezkedő Mörtel jó helyzetbe került, de lövése az oldalhálót találta el. Tompát azonban ez nem befolyásolta, mert ő már sípolt és jelezte, hogy újabb büntető következik. A támadást nagyszerűen követő játékvezető ugyanis jól látta, hogy Szokolai földre esése nem a véletlen műve volt, nem is a talaj egyenetlensége volt az oka (az Üllői úti pálya talaja inkább hasonlított szántóföldhöz, mint játéktérhez, ráfért volna valamivel több hengerelés), hanem annak, hogy őrzője, a lelátóról úgy látszott, hogy Onhausz, két kézzel ellökte. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Rába Vasas ETO – Az alakulástól – napjainkig
1980.VIII.30. Rába ETO – Ferencváros 2-2
Nyilasi Póczik és Hannich között vezeti a labdát
Tizennégyezren szurkoltak Győrött a Ferencváros vendégszereplésén. Kétgólos vezetést „engedett ki kezéből” a hazai csapat, de ebben nagy része volt Nyilasinak is, aki a mérkőzés hajrájában jól irányította emberhátrányba került csapatát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1980.V.7. Rába ETO – Ferencváros 3-1
1979.X.6. Ferencváros – Rába ETO 5-2
„A szélsőjáték olyan képesség, amely a szélek használatát preferálva teremt gólhelyzeteket.” Ez a rövid, de nagyon is lényegre törő megállapítás egy korabeli angol football-könyvből való és bár több mint száz évvel ezelőtt íródott, de a mai napig alapja a labdarúgásnak. Még akkor is, ha manapság a szélsőjáték átértékelődött egy kicsit, a jelen focijában már sokkal szabadabbak a posztok mint régen. Emlékszem ifista koromra, az edzőnk, Pali bácsi a két szélsőnek mindig külön feladatot adott az edzések után. A vonalkijelző „kézi-készülékkel” többször végig kellett pásztázniuk az oldalvonalon, hogy örökre az agyukba véssék: a szélsőnek az olyan, mint a gyalogosnak a zebra. Csak ott közlekedhet és mikor véget ér a vonal, akkor be kell adni a labdát. A többi meg már az érkező csatárok dolga. A Ferencvárosi labdarúgás története a kezdetektől jobbnál jobb szélsőkkel ajándékozta meg a szurkolókat: Táncos, Budai, Szőke, Pusztai. A Fradi történetét jól ismerők a nevek olvasván minden bizonnyal nekem szegeznék a kérdést: miért csak jobbszélsőket soroltam fel? A „megfejtést” a mai muzeális bajnoki beharangozónk adja. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1979.VI.23. MNK Döntő, Rába ETO – Ferencváros 1-0
