Vajon ma melyik formánkat húzzuk elő a varázskalapból? A kecskemétit, a pápait vagy a Chelsea ellenit? Ez a kérdés ugrott be először amikor reggel böngésztem a tegnapi nap eredményeit. Amikor „vigyázó” szemeimet a tabellára vetettem, a pápai formát egyből a sutba is dobtam. Pedig tudtam, hogy a tabella nem mutat reális képet, hiszen mi egy meccsel kevesebbet játszottunk mégsem volt jó érzés látni magunkat a középmezőny vége felén, főleg úgy, hogy az örök rivális előttünk poroszkál, melyre az elmúlt években nem nagyon volt példa. Aztán egy rövid számolgatás után rájöttem, hogy ha behúzzuk a mai győri meccset és jövő héten már az új Szentélyben legyőzzük a Nyí­regyházát majd a Dunaújvárost, máris helyre állhat a világ jól megszokott rendje. Az még rendben van, hogy tudok számolni (3*3=9), de a focihoz nem matematikai képességekre van szükség (bár a számok szerelmesei szerint mindennek a matematika az alapja), hanem jó játékra és főleg győzelemre. Ami Győrött nem í­gérkezett valami könnyű feladatnak. Főleg akkor nem ha a pápai forma kerül elő a varázskalapból. De vajon a kecskeméti forma Böde gólképességével vagy a Chelsea elleni ünnepi játék elég lehet Horváth Feri csapata ellen? Vajon hogyan áll Thomas Doll a csapat összefésülésével? Mateos sérülése mennyire komoly és vajon idegenben, egy támadó focit játszó csapat ellen is 5 védős rendszerben játsszunk majd? A forró reggeli kávé mellé elég is volt ennyi megválaszolatlan kérdés, bár ahhoz jó volt, hogy kellően fel tudjam magam spannolni a délutáni zöld-fehér rangadóra. A válaszokat meg úgyis Thomas Doll és a csapat fogja megadni. A varázskalapot meg simán ki lehet hají­tani, mert az cirkuszba való és nem a focipályára. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

„Az elmúlt időszakban többször is hibáztunk, í­gy elveszí­tettük annak a lehetőségét, hogy a sorsunk a saját kezünkben legyen.” – ezt a nagyon tanulságos mondatot Ricardo Moniz mondta a Győr elleni mérkőzésünk előtt. És ebben benne is van minden. Csak rá kell nézni a tabellára és fel kell idézni azokat az elhullajtott pontokat melyekért most nagy árat kell fizetnünk. Egerben, Siófokon és Kaposvárott elvesztett 5 pontot (és az utóbbit csak egy ponttal számoltam) nehéz magyarázni. Azokkal együtt sem lenne bérelt helyünk a dobogón, de legalább saját kezünkben lett volna a sorsunk. Ahhoz azonban győzni kellett volna egy olyan mérkőzésen ahol az előzmények ismeretében valójában nem is nyerhettünk. A győri lányok BL sikere, valamint a Videoton veresége után, végre telt ház volt Győrött, mely nem elsősorban a hazaiak eddigi játékának szólt, hanem a Fradinak és annak a történelmi ténynek, hogy mi már háromszor „odaajándékoztuk” a bajnoki cí­met az ETO-nak. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Amikor fél öt tájékán felálltunk a Tempó Fradi Szerkesztősége által szervezett baráti találkozó asztalától és elköszöntünk egymástól, az első gondolatom azt volt, hogy talán ma nem kéne meccsre menni, sőt az lenne a legjobb, ha el is halasztanák a Győr elleni bajnokit. Nem a szemerkélő eső és a váratlanul ránk törő hideg próbált eltántorí­tani, hiszen ültünk mi már szakadó esőben is a Szentély lelátóján, hanem azalatt a közel öt óra alatt amí­g együtt voltunk, annyi történelem „szakadt” ránk, mintha Róma utcáin sétálgatnánk és amerre nézünk, ahová lépünk, ott közel kétezer év emléke vigyázza a jelenünket. Az asztalnál „csak” 113 évre emlékeztünk, sőt igazán az ötvenes évektől a BL időszakig ülték körül az emlékezők az asztalunkat, de í­gy is annyi élménnyel és tárgyi emlékkel lettünk gazdagabbak (természetesen erről a találkozóról még í­rni fogunk), hogy a végén tényleg úgy gondoltam, ezt csak egy győzelemmel szabad zárni. Sőt abban is biztos voltam, hogy ha esetleg kikapunk (valljuk be őszintén, néhány pillanat erejéig mindannyian eljátszottunk ezzel a gondolattal is), akkor sem fogom megélni tragikusan (ahogy szoktam), mert az agyam ösztönösen el fogja nyomni a kudarc élményét és helyette azokat az órákat fogja elővenni, melyek „újraélésétől” még másnap is elfog egy kellemes bizsergető borzongás. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →