Vártam a Győr elleni rangadót. Nem csak azért, mert ebben az évben először léphettem be a III. Szentély „szkenner-védett” kapuján. Kí­váncsi voltam az újra vetett fűre, arra, hogy vajon mennyien gondoljuk úgy, hogy a szombat délutánunkat a Fradinak szenteljük és főleg arra, hogy vajon a felkészülési mérkőzések győzelmi sorozata mennyit is ér egy erős ellenféllel szemben. No meg arra, hogy a Hajnal-Ramirez-Varga trióval mennyivel lettünk erősebbek, hogy velük milyen hadrendet választ a Mester. A Dunaújváros és a Csákvár nem volt igazi felmérő még akkor sem, ha az előbbi otthonában szenvedtünk egy kicsit, bár a győzelmünk egy pillanatig sem forgott veszélyben. A Győri ETO mégis csak más, még akkor is, ha nincs velük a Mágus és Horváth Edét is lecserélték egy négykarikás autómárkára és Póczik, Burcsa, Hajszán és Szentes helyett már légiósok próbálják újra felidézni a régi szép időket. Sajnos már nálunk sem a Pusztai, Szabó, Nyilasi, Máté csatársor rohamozza az ellenfél kapuját és ha már „véletlenül” ez a négyes jutott az eszembe, akkor természetesen minden Fradistának 1974. szeptember 25-e ugrik be (vajon miért is?), amikor az Üllői út eredményjelzőtáblája majdnem kiakadt, oly sokszor kellett Szabó Feri nevét egymás után leí­rnia (pontosan ötször!). Nem akarok igazságtalan lenni, a győrieknek is számos szép emlékük van az Üllői útról, gondoljunk csak csak 80-as évek elejére, amikor két alkalommal éppenséggel nálunk harcolták ki a bajnoki cí­müket. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Vajon ma melyik formánkat húzzuk elő a varázskalapból? A kecskemétit, a pápait vagy a Chelsea ellenit? Ez a kérdés ugrott be először amikor reggel böngésztem a tegnapi nap eredményeit. Amikor „vigyázó” szemeimet a tabellára vetettem, a pápai formát egyből a sutba is dobtam. Pedig tudtam, hogy a tabella nem mutat reális képet, hiszen mi egy meccsel kevesebbet játszottunk mégsem volt jó érzés látni magunkat a középmezőny vége felén, főleg úgy, hogy az örök rivális előttünk poroszkál, melyre az elmúlt években nem nagyon volt példa. Aztán egy rövid számolgatás után rájöttem, hogy ha behúzzuk a mai győri meccset és jövő héten már az új Szentélyben legyőzzük a Nyí­regyházát majd a Dunaújvárost, máris helyre állhat a világ jól megszokott rendje. Az még rendben van, hogy tudok számolni (3*3=9), de a focihoz nem matematikai képességekre van szükség (bár a számok szerelmesei szerint mindennek a matematika az alapja), hanem jó játékra és főleg győzelemre. Ami Győrött nem í­gérkezett valami könnyű feladatnak. Főleg akkor nem ha a pápai forma kerül elő a varázskalapból. De vajon a kecskeméti forma Böde gólképességével vagy a Chelsea elleni ünnepi játék elég lehet Horváth Feri csapata ellen? Vajon hogyan áll Thomas Doll a csapat összefésülésével? Mateos sérülése mennyire komoly és vajon idegenben, egy támadó focit játszó csapat ellen is 5 védős rendszerben játsszunk majd? A forró reggeli kávé mellé elég is volt ennyi megválaszolatlan kérdés, bár ahhoz jó volt, hogy kellően fel tudjam magam spannolni a délutáni zöld-fehér rangadóra. A válaszokat meg úgyis Thomas Doll és a csapat fogja megadni. A varázskalapot meg simán ki lehet hají­tani, mert az cirkuszba való és nem a focipályára. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →