Győri (Rába; Vasas) ETO
Feljegyzések a fotelból – Esőisten áztatta a Fradit
Nyugodtan készültem a mérkőzésre. Nem voltam ideges, hiszen a csapat edzője előre megnyugtatott. Egy jó csapat kétszer nem kap ki egymás után – mondta bizakodóan a mérkőzés előtt. Persze arról nem beszélt, hogy vajon a mostani Fradit be lehet-e sorolni a jó csapat kategóriába, de hát végül is vagyunk annyira elfogultak, hogy még akkor is képesek vagyunk elhinni amit mondanak nekünk, amikor már lassan tükörbe sem merünk nézni.
Mert akkor elég csúnya dolgokkal kéne szembesülni. Ahhoz meg nincs kedvem. Egyrészt már elég késő van és szeretném nyugodtan eltölteni az éjszakát, másrészt ahhoz sincs kedvem, hogy rám ragasszák az örök kritikus jelzőt. Miért legyek én a huhogó, miért vállaljam fel a nyitott ablakon állandóan bekiabáló szerepét? Van valami értelme a kritikai hangnak? Ebben az esetben nincs. És nem csak azért, mert úgy sem hallják meg azok, akiknek meg kéne hallani. Az indokom ennél sokkal prózaibb: lassan már az is fájdalmat okoz, ha bírálnom kell a csapatot. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2010.V.4. Győri ETO – Ferencváros: 2-1
A Győri ETO Tokody Tibor és Tarmo Kink korai góljával 2–1-re legyőzte a Ferencvárost a labdarúgó Soproni Liga 26. fordulójának mérkőzésén. A vendég zöld-fehérek keveset tettek a sikerért, így Liban Abdi hajrában szerzett találata csak a szépítéshez volt elég. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Ünnepi győzelem, hangulat nélkül
Amikor kifutottak a csapatok a pályára, kíváncsi lettem volna, hogy vajon mi járhatott a játékosok fejében. Nem zúgott az aréna, nem lengtek a zászlók, több ezer torokból nem dübörgött a Hajrá Fradi, a levegőben nem lehetett érezni a győzelem iránti igény leheletét. Csend honolt, talán még autók sem közlekedtek a felüljárón. Kopár is kietlen volt minden. Nem csak a lelátón, de a lelkekben is. Arra is kíváncsi lettem volna, hogy vajon az a több ezer Fradi szurkoló, aki ilyenkor fázva és vacogva is a lelátókon szokott szurkolni, vajon hogyan élte meg azt, ahogy otthon, a négy fal magányában kellett a csapat bevonulását átélnie. Vajon az elmúlt napok eseményei után magunkra húztuk a zöld-fehér mezt, a nyakunk köré tekertük azt a sálat, amelynek ilyenkor nem ott, hanem kifeszítve, a címerrel a pálya felé kellett volna néznie? Vajon halkan, vagy esetleg teli torokból énekeltük az indulót?
2009.XI.4. Ferencváros – Győri ETO: 1-0
Ferenczi döntött a zárt kapus meccsen
Ferenczi István 44. percben szerzett góljával a Ferencváros 1–0-ra legyőzte a Győrt a Soproni Liga 11. fordulójából elhalasztott mérkőzésen.
Feljegyzések a fotelból – a Szentélyben lenne a helyem
A hét elején még az járt a fejemben, vajon hogyan adagolom be kedvenc fotelemnek, hogy pénteken megkímélem az esetleges sérülésektől, hiszen a Győr elleni mérkőzést a Szentélyben akartam végigizgulni. Már a Strepsils torokjavító gyógyszert is megvettem, mert úgy gondoltam a hideg levegő, a szintén hideg sör és a folyamatos „Hajrá, Fradi!” szurkolás után biztosan szükségem lesz rá. Kedden, mikor megvettem, még nem gondoltam, jobban járok, ha egy adag idegnyugtatóval térek haza, mert amit a héten a magyar foci irányítói műveltek a Ferencvárossal, azt legfeljebb egy laza infarktussal lehetett csak átvészelni.
„Valami bűzlik Dániában”
Mielőtt bárki is megvádolna azzal, hogy a fenti címben szereplő egyik szó nem illik az oldal szellemiségéhez, annak megnyugtatásul közlöm, hogy a már szállóigévé vált kijelentés már eleve egy finomított változata William Shakespeare eredeti, a Hamletban leírt változatának, ahol Marcellus mondja ki a végítéletnek szánt mondatot: „Rohadt az államgépben valami”. Ezt a mondatot több műfordító túlságosan erősnek találta és a „valami bűzlik Dániában” mondatra cserélte, mely azóta szállóigévé is vált.
2009. október 14.-én meg valósággá. Innentől kezdve, az eseményeknek már semmi közük nincs Hamlethez, de Dániához azért igen. Egyrészt a válogatott kapcsán, és azon belül is Gera Zoli váratlan és tegyük hozzá sokkoló hazautazása miatt. Bár Zoli elég részletesen ismertette döntésének a hátterét, de az igazi okok azért továbbra is rejtve maradnak, így magát a döntést nem is kívánom kommentálni. Egy dolgot azért megjegyeznék. Nekünk, Fradistáknak soha, de soha nem szabad elfelejteni, hogy mit jelentett nekünk Gera Zoli. Mit adott és mit hagyott ránk. Sajnos nagyon kevesen vannak az elmúlt 10 évből, akikre örökké büszkék lehetünk. Gera Zoli a kevesek egyike. Tudjunk honnan és milyen körülményekből, milyen háttérrel jött a Ferencvároshoz. Tudjuk, hogy mit ért el és mennyi örömet okozott góljaival, zseniális megmozdulásaival, egyéniségével a szurkolóknak. Ehhez méltóan álljunk ki a döntése mellett, támogassuk, és ne hagyjuk, hogy a média ízetlen támadásainak a kereszttűzébe kerüljön. Egy kattintás ide a folytatáshoz....