Paks
Muzeális helyetti beharangozó
Mivel a Kecskemét mellett a Paks együttesével játszottuk eddig a legkevesebb NB I-s mérkőzést, így igazán muzeális bajnoki beharangozóról nem nagyon írhatunk. Ráadásul a Pakssal (ahogy a Kecskeméttel is) először a „nagy visszatérésünk” évében, 2009-ben találkoztunk először. Hogy mégis csak valamiféle visszaemlékezésre vállalkozok, annak az előbb említett ok mellett személyes indíttatása is van. Először azonban maradjunk a „száraz” tényeknél. Három évvel ezelőtt a nagy médiakampánnyal elindított „ComeBack – Visszatértünk” szlogen még nagyon is lelkesítőleg hatott. Két fordulón voltunk túl, egy sokáig emlékezetes nyitómeccsen vertük a ZTE-t, majd egy kicsit váratlanul beleszaladtunk egy pofonba Nyíregyházán, így elég felfokozott hangulatban készültünk a Paks elleni első bajnoki találkozóra. Akkor még a szurkolók lelkesedése is töretlen volt, hiszen közel 8 ezren voltunk az Albert stadionban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2012.VII.7. Ferencváros – Paks: 1-2 (edzőmérkőzés)
„Mondanám, hogy jöhetett volna jobb is, de első ránézésre elégedett vagyok a sorsolással – mondta a 49 esztendős szakember. – Az első öt fordulóban háromszor idehaza játszunk, fogadjuk a Kecskemétet, a Pápát, majd a Honvédot, nem azt mondom, hogy három könnyű mérkőzés, de talán hozható meccsek.”
Már ha addigra összeáll a Ferencváros…
Feljegyzések a fotelból – Történelmi rekord: 14!
Egy héttel ezelőtt, a Siófok elleni vereség után még meg volt az a lehetőségem, hogy egy matematikai egyenlettel „szórakoztassam” magam. Még „örülhettem” is, hiszen a jegyzetem után több média is átvette a csúcsbeállítás tényét, bár ennek nem nagyon tudtam örülni. A mai, Paks elleni újabb – sorozatban a harmadik – vereség után meg azzal a nem éppen boldogító hírrel kell kezdenem a 2011/12-es bajnoki évad utolsó fotelszurkolós jegyzetét, hogy történelmi rekordot döntött meg a Ferencváros. Dicsőségektől és diadaloktól hangos történelmünk több, mint száz éve alatt ebben az évadban sikerült azt a negatív rekordot elérnünk, hogy a bajnokság során tizennégy vereséget szenvedtünk el. A rekordokat általában szeretjük, de erről most szívesen lemondtuk volna. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2012.V.26. Paks – Ferencváros: 4-2
A labdarúgó NB I 30. fordulójában az MVM Paks 4–2-re legyőzte a Ferencvárost. A hazaiak szereztek vezetést Böde góljával, de a Fradi két perc alatt lőtt két góllal fordított. A hazaiak azonban nem estek kétségbe, és a szintén két perc alatt elért két találattal már ők mentek előnnyel pihenőre. A 46. percben rúgott Szatmári-gól után pedig a vendégek már nem tudtak újítani, vagyis nem sikerült megszépíteniük a gyenge szezonjukat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Gyertyafényes emlékezés
Nehéz bármit is leírni. Lelkem mélyén még mindig a Szentély lelátóján állok, kezemben az emlékezés gyertyájával, szemem az eredményjelző táblára meredve: Albert Flórián (1941-2011). Néma csend telepszik a stadionra, nincs egy zizzenés, a felüljárón az autók is mintha motorhang nélkül suhannának el. 2011. november 6-án, este hat órakor megállt az idő. Kihunytak a reflektorok, a lelátón több mint tízezer gyertyafény lehozta az égboltot. Csillagokként ölelték magukhoz a fájdalmat, megpróbálták letörölni a könnyeket. Végérvényesen eljöttek a Ferencvárosi labdarúgás legfényesebb csillagágért, lágyan felemelték és magukhoz szorították. Szólni kellett volna, kiáltani teli torokból, hogy még ne vigyétek magatokkal, hagyjátok meg a családjának, a Ferencvárosnak, a magyar labdarúgásnak. Senki sem szólt. Csak a gyertyák világítottak és szívek szakadtak meg. Mindannyian tudtuk, ha lejönnek értünk a csillagok, már nem szabad harcolni ellene. Csak sírni szabad és emlékezni.
2011.XI.6. Ferencváros – Paks: 0-0
A labdarúgó NB I 15. fordulójában a Ferencváros hazai pályán fogadta a Paksot. A találkozót beárnyékolta Albert Flórián, az egyetlen magyar aranylabdás halála, akit a zöld-fehérek ma temettek el. Az FTC játékosai a Császár tiszteletére név nélküli fekete mezben léptek pályára. A mérkőzésen nem született gól, a Ferencváros a tabella tizedik helyén áll az őszi fordulók befejezése után. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzés a fotelból – Fájdalmas vereség
A lefújás pillanatában az első reakciómat inkább nem idézném, mert attól a nyomdafesték is elpirulna. Utána jött egy óhaj, hogy a számítógépem ne induljon el és ezzel megszabadultam volna az írás gyötrelmétől. Bill Gates masinája a munka mellett döntött, így nem bújhattam ki a jegyzetírás alól, bár volt már olyan fogadalmam, hogy egy vereség után először fújtatok néhányat, megpróbálok lehiggadni és csak utána kezdem el csapkodni a billentyűket. Bár tudom, hogy amióta fotelszurkolóként leírom a gondolataimat, néha sikerült a ló túlsó oldalára esnem. Volt mikor utólag megbántam, de volt mikor úgy éreztem, a fájdalom hozza ki belőlem az igazi érzelmeket. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2010.XI.30. Paks – Ferencváros: 3-2
A labdarúgó NB I 16. fordulójának záró mérkőzésén 3–2-re győzött a Paks hazai pályán a Ferencváros ellen. Az első félidőben kaput eltaláló lövés nem volt, míg a második játékrészben mindkét csapat jobban futballozott. A 47. percben Vayer Gábor szerzett vezetést a hazaiaknak, majd hét perccel később Maróti Béla egyenlített. A 79. percben Böde Dániel nagy góljával ismét előnybe került a Paks, de Emil Miljkovic ismét egalizált, a győztes gólt Montvai Tibor szerezte, egy perccel később. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Csak néztünk, mint a moziban
A mozizás folyamatában fontos tényező a film. Néha azonban mindegy, hogy mit nézünk, csak mozizzunk. Csak menjünk el a moziba. Ugyanakkor az, hogy mit nézünk, meghatározza azt, hogy hol nézzük, az pedig, hogy hol nézzük, meghatározza azt, hogy hogyan nézzük. Ma, 2010. november 27.-én a fotelszurkoló pórul járt. Fél hatkor a szokásos rítus szerint felhúzta magára a zöld-fehér mezt, nyakára tekerte a címeres sálat, és kezében a jól megérdemelt sörös üveggel leült a TV elé. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Lesz ez még jobb is!
A fotelszurkoló évfordulóhoz érkezett. Pontosan egy évvel ezelőtt jelent meg az első jegyzetem, „Egy fotelszurkoló feljegyzései, avagy a szombat reggeli gyomorgörcs” címmel. Akkor még nem terveztem sorozatot, csak készültem a 2009-es szezon első mérkőzésére, és olyan feszültségek tomboltak bennem, hogy muszáj volt valahogy kiereszteni a gőzt.
Így utólag egy kis magyarázkodás is volt benne, hiszen akkor még életben volt az a fogadalmam, amit 2003-ban tettem – a sokunk számára tragikus kimenetelű Debrecen elleni mérkőzés után -, és mely miatt hat évig nem tettem be a lábam a Szentélybe. Talán nem kellett volna magyarázkodnom, de a 2009-es bajnoki nyitány annyira feltüzelt mindenkit, hogy egy kicsit szégyelltem magam azért, mert kivonom magam belőle, és a fotel kényelméből szemlélem a visszatérésünket. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
