Szusza Ferenc
1947.VIII.21. Hungária SFC – Ferencváros 1:12
A Hungária klubhistóriájának másik jeles pillanata – egy rekordvereség! A győzedelmes mexikói túrájáról hazafelé tartó FTC 1947. augusztus 20-án a queensi Dexter Parkban 7.000 szurkoló – köztük 5.000 magyar – előtt mérkőzött meg az NYH-val. A vendéglátók „megadták a módját”: ötven magyarruhás lány piros-fehér-zöld virágcsokrokkal köszöntötte a Fradi-játékosokat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1947.VIII.17. Mexikó – Ferencváros 4:3
Kikapott a Ferencváros az utolsó mérkőzésén
1947.VIII.14. Atlas – Ferencváros 4:6
1947.VIII.10. Atalante – Ferencváros 2:3
1947.VIII.7. Guadalajara – Ferencváros 2:1
1947.VIII.3. Mexikó – Ferencváros 3:3
1947.VII.31. Atlas – Ferencváros 2:2
Ha évekkel ezelőtt meglátom együtt ezeket a neveket, hogy: Mike, Szusza, Sárosi, Puskás, Lakat, minden bizonnyal értetlenül csóválom a fejem, legfeljebb teszek egy bizonytalan kísérletet arra, hogy talán egy válogatott mérkőzésen játszottuk így együtt, bár a Sárosi-Puskás kettős valószínűleg elbizonytalanított volna. Arra biztosan nem fogadtam volna, hogy a fenti összeállítású csatársor valaha is zöld-fehérben futott ki a pályára, hiszen ha meghallottam, hogy Szusza, akkor kapásból rávágom, hogy Újpest, ahogy Puskás esetén meg egyből a Honvéd jut az eszembe, ahogy Sárosi esetén a Ferencváros. Ők hárman az előbb említett egyesületekhez úgy kötődnek mint pók a hálójához, és mégis az előbb említett csatársor nem egy válogatott mérkőzésen lépett a pályára, hanem a Ferencváros zöld-fehér mezében, 1947 nyarán a csapat Dél-Amerikai túráján. Szusza és Puskás mellett volt még egy „kakukktojás”, akit az előbbiekben szándékosan nem említettem, hiszen Mészáros József erre a túrára még a Kispest játékosaként tartott a Fradival, de egy év múlva már a Ferencváros igazolt játékosa volt, sőt labdarúgó sikereit játékosként, majd edzőként is nálunk érte el. Egy kattintás ide a folytatáshoz....