lalolib
Földvár felé félúton
Reggel munkába jövet bekapcsoltam az autórádiót. A gitár csendben duruzsolni kezdett, elég volt néhány taktus ahhoz, hogy megnyomjam a hangerőgombot a kormányon. „Ott állt a lány az út jobb oldalán. Egy sárga rózsa hervadt homlokán.” – már dúdoltam is a legendás Bródy dalt és észre sem vettem, hogy közben megérkeztem. Beálltam a parkolóba, de nem volt kedvem kiszállni az autóból addig, amíg a bús és keserédes történet végett nem ér.
Amikor néhány perc múlva bekapcsoltam a számítógépet, hogy megnézzem a legfrissebb híreket a Fradiról, még mindig duruzsolt bennem a dal. Akkor már tudtam, hogy onnan addig úgy sem fog elillanni, amíg valamilyen formában nem párosítom azt a Ferencvárossal. Tudom, ez elég erőltetett, bár most már a szebbik nem is képviselteti magát a klub vezetésében, igaz Féderer Andrea homlokán nem „hervad sárga rózsa” és a csapat most éppen Hencse paradicsomi golf klubjában „kínozza” magát, mely azonban egy kis kerülővel, még talán félúton is van Földvár felé. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Noé zöld-fehér bárkája
Ma reggel ismét ránk szakadt az ég. Dörgött, villámlott és néhány perc alatt olyan eső zúdult a városunkra, hogy mikor reggel kinéztem az ablakon, a házam előtti utcán hömpölygött a víz. Nem volt veszély helyzet, az utca szintkülönbsége okozta a mini folyamot, de ahogy néztem a békésen folydogáló vizet, óhatatlanul kapcsolódtak össze bennem a gondolatok. Víz, Noé bárkája, menekülés, tanácstalanság, remény, új élet és Ferencváros.
Kusza egy felsorolás, tudom én is. Közük sincs egymáshoz és talán még az asszociálás is erőltetett, de az elmúlt napok, hetek eseményei miatt lassan már olyan lelki állapotba kerültem, hogy sok mindenről a Fradi jut az eszembe. A gond az, hogy nem akkor mikor hétágra süt a nap és a kerti padomon szürcsölgetem a kávémat. Ma kellett arra riadnom, hogy dörög az ég és villámlik. Mire az ablakhoz értem, hogy becsukjam, már esőisten minden haragját ránk zúdította. Szerettem volna rákiabálni, hogy elég volt már, az elmúlt hetekben túl sok honfitársunk életét tette tönkre, de tudtam azt is, hogy a természet erőivel nem lehet hadakozni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2010 tavasza – Megmaradva az álmok mezején
1992 tavasza óta nincs olyan Ferencvárosi szurkoló, aki egy gyengébb ősz után nem emlegetné fel követendő példaként a Nyilasi csapat akkori parádéját, amikor is 15 mérkőzésből 13 győzelem és 2 döntetlen volt a mérleg, a vége pedig bajnoki cím. Ez a teljesítmény egyfajta fogódzó is szokott lenni az örök optimisták számára (köztük nekem is), melybe mindig bele lehet kapaszkodni, amin mindig el lehet ábrándozni és az esedékes szezonok tavaszi rajtja előtt át lehetett „rendezni” a tabellát. Az álmok mezején jó volt ilyenkor látni, ahogy elterveztük a végét, ahogy a csapatot a tabella élére repítettük még akkor is, ha erre csak matematikai esélyünk volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Tanár úrnak szeretettel
Prukner László
Eldőlt végre. Néhány hetes edzőkeringő és tippmix játék után, a Ferencváros 3 éves szerződést kötött Prukner Lászlóval, a Tanár úrral. Tudom, egy Fradi honlapon, ha bárki használja a Tanár úr kifejezést, egyből Lakat Karcsi bácsi jut az eszébe. Vele meg a dicsőséges hatvanas évek, a bajnoki cím, és a VVK döntő. Valamint a kultúra, az intelligencia, a tanári viselkedés, a szakma tökéletes ismerete és szeretete.
Nem könnyű örökség. To Sir, with Love – a filmeket kedvelők számára ismerős a cím, hiszen James Clavell filmje a filmtörténet egyik legnagyszerűbb darabja. Természetesen nem akarok párhuzamot vonni a Ferencváros és a Londoni East-End között, de mikor meghallottam Prukner László kinevezését, óhatatlanul eszembe jutott a párhuzam. Tanár úr, angolok, reménytelen helyzet, kiábrándultság és reményvesztés. Ezek a film alkotóelemei, és ha belegondolunk ezek a mai Fradi jellemzői is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2009 ősze – Az elveszett illúziók nyomában
Bobby Davison
Amikor elterveztük, hogy értékelni és összegezni kéne a 2009/2010-es bajnoki szezont, még nem gondoltam, hogy nem egy könnyű feladatra vállalkoztam. Hamar rá kellett jönnöm, a múltról könnyebb írni, hiszen a múltnak van egy örökérvényű jó tulajdonsága, hogy az évek múlásával megszépül és egy olyan tüneményes fiatal lányként jelenik meg szemeink előtt, mint kamaszkorunk legszebb nyarában az első szerelmünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Edzőkeringő, avagy játék tétre és befutóra
A bajnokságnak vége, hazamentek a legények. Nincs edzőnk, a játékosok 80%-a vagy elköszönt, vagy várja, hogy elköszönjenek tőle. Esetleg reménykedik, hogy kapni fog szerződést. Egy hete tart a nagy össznépi játék arról, hogy ki lesz az edzőnk. Lehet tippelni szabadon és ingyen, de lehet pénzért is. „Lovi” lett a Fradiból, tétre és befutóra. Mondhatnám, hogy szánalmas, de nem tehetem, mert rólunk van szó.
Az elmúlt években még az MLSZ játszott velünk komisz játékot. Ma nem tudom, hogy ki ül a fogadóiroda pénztárjában és ki osztja a lapokat. A tétet ismerjük, a befutót nem. És itt nem az edzőre gondolok, mert a végén valaki biztos, hogy leül a Fradi kispadjára és lesz 11 játékos, ki felhúzza magára a zöld-fehér mezt. Ebben biztos vagyok, másban már nem nagyon. Imre bátyám (szerkesztőségünk történész és örök Fradista tagja) szokta ilyenkor mondani, hogy hit nélkül nem lehetünk szurkolók. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kik ültek a kispadon a legtöbb alkalommal?
Azt eddig is tudtam, hogy szerkesztőtársam néha a lehető legjobb pillanatban tud meglepni egy olyan statisztikával, melyek első ránézésre csak számok halmazának látszanak, de ha a számok mélyére nézünk, akkor néhány pillanat alatt elrévedünk a Fradi dicső múltjába. Ráadásul a mostani kimutatása kapcsán óhatatlanul mi is belekapcsolódunk abba az „össznépi” találgatós játékba mely arról szól, hogy vajon ki lesz a Fradi edzője. Már fogadni is lehet rá, ami első olvasatban még szórakoztató is lehet, de számomra nem az. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – mínuszos szezonzárás
Amikor 2009. augusztus 1.-én, Solymosi játékvezető hármat sípolt, több ezer Fradista társammal együtt éreztem úgy, hogy a hároméves jogtalan száműzetésünk után, visszatértünk és megtisztulva vágunk neki új életünk első szezonjának. Akkor még volt hit, remény és szeretet, akkor még magunk előtt láttuk az erkölcs, erő és egyetértés mítoszát. Akkor még volt előttünk jövőkép, mert hittük az új tulajdonos minden mondatát, mert volt bennünk erő, hogy elfeledjük a bennünket ért jogtalanságokat és úgy gondoltuk, most lesz köztünk egyetértés is, és „megjártuk a poklot, és magunkkal is hoztuk” jelmondatot kiplakátozva, újra a legszebb fényeiben fog ragyogni szeretett csapatunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Lipcsei Peti, hatszáznegyvenhétszer!
1948. április 18. 2010. május 18. Mi a közös ebben a két évszámban? Ha most valaki kételkedik a számok misztikus erejében, akkor most ne is olvassa tovább a jegyzetemet. Én hiszek a számok erejében és mikor a honlapunk adatbankjában megkerestem Sárosi György doktor utolsó Fradi mérkőzését és megláttam a dátumot és az eredményt, már tudtam, hogy igenis, a számok amellett, hogy adatokat és statisztikákat rögzítenek, segítenek abban is, hogy higgyünk azok mágikus erejében. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Volt itt minden, csak játékból volt kevés
Még el sem kezdődött a mérkőzés, de már tudtam, hogy a feljegyzésemet a fotelból két dologgal fogom kezdeni. Az egyik egy személyes emlék. Egy olyan emlék, mely örökké belém ivódott, mely örökre meghatározta a Fradi iránti rajongásomat. 1992. június 20. óta, ha Diósgyőrött játszunk, óhatatlanul olyan emlékképek tódulnak elém, amit soha nem lehet feledni. Akinek szerencséje volt ahhoz, hogy 18 éve ott lehetett a bajnoki címet eldöntő mérkőzésen, és aki látta és átérezte annak a meccsnek a hangulatát és „végig élte” a lefújás utáni visszautat Budapestig, majd részese lehetett a Szentélyben tartott örömünnepnek, az olyan élménnyel gazdagodott, mely talán soha nem fog megismétlődni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
