lalolib
Feljegyzések a fotelból – Átok, avagy miért nyertünk a Kecskemét ellen
Átok ül rajtam. Itt már nincs mentség, már saját magamnak sem fogadok el semmilyen magyarázkodást. Végérvényesen el vagyok cseszve és nem is tudom, hogy mikor fogom kibogozni magam ebből a paranormális állapotból. Pedig tudom, hogy a történet mikor és hogyan kezdődött. 2009 őszén, hatévi „önként vállalt száműzés” után szerkesztőtársaim jóvoltából újra arra készültem, hogy a Szentélyből buzdítom a csapatot. Előtte való nap városunk sétálóutcájában összefutottam egy jósnővel, akitől meg akartam kérdezni a másnapi mérkőzés eredményét, de mivel ő mindenáron a tenyeremből akart olyan dolgokat kiolvasni, amire én nem voltam kíváncsi, így „fizetség” nélkül tovább álltam. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Esőisten áztatta a Fradit
Nyugodtan készültem a mérkőzésre. Nem voltam ideges, hiszen a csapat edzője előre megnyugtatott. Egy jó csapat kétszer nem kap ki egymás után – mondta bizakodóan a mérkőzés előtt. Persze arról nem beszélt, hogy vajon a mostani Fradit be lehet-e sorolni a jó csapat kategóriába, de hát végül is vagyunk annyira elfogultak, hogy még akkor is képesek vagyunk elhinni amit mondanak nekünk, amikor már lassan tükörbe sem merünk nézni.
Mert akkor elég csúnya dolgokkal kéne szembesülni. Ahhoz meg nincs kedvem. Egyrészt már elég késő van és szeretném nyugodtan eltölteni az éjszakát, másrészt ahhoz sincs kedvem, hogy rám ragasszák az örök kritikus jelzőt. Miért legyek én a huhogó, miért vállaljam fel a nyitott ablakon állandóan bekiabáló szerepét? Van valami értelme a kritikai hangnak? Ebben az esetben nincs. És nem csak azért, mert úgy sem hallják meg azok, akiknek meg kéne hallani. Az indokom ennél sokkal prózaibb: lassan már az is fájdalmat okoz, ha bírálnom kell a csapatot. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fotelszurkoló helyett – Vajon mi maradt még nekünk?
Nem erre készültem. Úgy terveztem, „felújítom” a fotelszurkolós jegyzeteimet és a Dózsa mérkőzéstől kezdve szétválasztom az igazi fotelszurkolót, a Szentélyben szurkolótól. Már a mérkőzés előtt új címet is adtam a megújuló jegyzetemnek: feljegyzések a Szentélyből. Sőt, még új grafikát is készítettem. De mikor Kassai játékvezető véget vetett a megpróbáltatásainknak és lefújta a Dózsa elleni mérkőzést, hátrafordultam, hogy elköszönjek a szurkolótársamtól. Fásultan mosolygott rám és nagyon halkan csak annyit kérdezett: – ezek után vajon mi maradt még nekünk? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Mesterhármasok, avagy a hét mesterlövész
Mesteremberek a szakma legjobbjai. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Férfias döntetlen
Amikor Bede játékvezető kartárs a 92. percben lefújta a Videoton elleni mérkőzést, elégedetten dőltem hátra a fotelomban. Mivel a fotelem közel hatvan éves darab és közel száz kiló, elég masszívan helyezkedik el a szoba közepén. Bejáratott darab, úgy körül tud ölelni, hogy néhány laza perc után már mély álomba szoktam szenderülni és általában egy agyament reklám szignál vad kalapálása riaszt fel. Ilyenkor jön a távirányító és az OFF gomb. Talán most is ez a békés szunyókálás várt volna rám, ha egy önkéntelen mozdulattal nem emelem a szemem elé a tenyerem. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A képek mesélni is tudnak
Amikor 1826-ban, Joseph Nicephore Niepce 8 órás expozícióval elkészítette a világ első sikeres és maradandó fotóját, valószínűleg nem gondolta, milyen örök emléket hagyott az utókorra. Az ember, amikor fényképezik, az a vágy hajtja, hogy kimetsszen egy szeletet a világból, amelyet ő lát, hogy megosszon velünk valamit képein keresztül saját magából is. Az elkészült kép általában nem csak egy alkotás, vagy egy elképzelt álom, hanem maga a valóság. A képeknek lelkük van, és mint a tükrök mutatnak vissza alkotójukra, örömeire, érzéseire. Az emberen keresztül meg utal a korra, és megpróbálja megértetni a jövővel, hogy honnan is jöttünk és merre tartunk.
A képek mesélni is tudnak. Ha nem csak nézni akarjuk őket, hanem meg is látjuk bennük azt, amit üzennek nekünk, sokkal közelebb kerülhetünk a múltunk megértéséhez. Erre a fotósok által már régen mondott igazságra tegnap jöttem rá. Úgy robbant belém a felismerés, hogy ezek után, ha egy képet a kezembe veszek, biztos, hogy más szemmel fogom nézni. A visszajelzésekből eddig is tudtuk, hogy sok olyan olvasónk van, akik határainkon kívül élnek. Vannak köztük olyanok, akik véletlenül, a „guglin” keresztül találtak adatokat édesapjukról, nagyapjukról a honlapunkon és azután vették fel a kapcsolatot szerkesztőségünkkel.
Frank Mike-Mayer, Mike István fia is így találta meg édesapja adatlapját a honlapunkon. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Visszatértünk! Varga Zolinak szeretettel
A Fradi örök. A Fradi szív örökké dobog, még akkor is, ha az égiek másként döntenek. Még nem tértem teljesen magamhoz a kábulatból. Úgy ültem le a gép elé, hogy sejtelmem sem volt arról, hogy mit is akarok írni. Az első mondatok önkéntelenül jöttek, úgy jártak a billentyűzeten az ujjaim, hogy igazán nem is tudtam, mit írok le. A szívem egy hatalmas, elnyújtott „Hajrá Fradit” dobolt, a lelkem megpróbált az ég felé nézni és megkeresni Varga Zoli örökké gondterhelt arcát és eljuttatni hozzá azt a fantasztikus hangulatot és érzést, amit a mai győzelem okozott a Fradi családnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – „Csendes” döntetlen
Két nappal ezelőtt, amikor írtam a „Csak a győzelem számít” jegyzetemet, még kizárólag csak a Ferencváros és az előttünk álló fontos mérkőzés járt a fejemben. Úgy gondoltam, egy olyan fordulóponthoz érkezett a csapat, hogy az MTK elleni mérkőzés után, az elmúlt időszakban felhalmozódott kérdéseimre válaszokat fogok kapni. Bíztam abban, hogy a csapat rám cáfol és a hazai botladozások után megmutatja az igazi arcát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Varga Zoli – Megállt egy Fradi szív
Varga Zoltán
Még úton voltam, amikor este kilenc órakor jelzett a telefonon: új sms érkezett.
Mivel az autóban ültem és vezettem, egyből nem olvastam el a hírt, de azt láttam, hogy a Fraditól érkezett az üzenet. Nem tudom miért, de rossz érzésem támadt. Mentem még néhány kilométert és megálltam az első megállónál. Közben éreztem, hogy hevesen ver a szívem és kezem sem akart a mobilhoz közelíteni. Már nem is emlékszem arra, hogyan néztem meg az üzenetet, csak azt tudom, hogy nem akartam elhinni, amit olvasok.
Varga Zoli elment. Örökre itt hagyott minket. Bénán ültem az autóban, úgy szorítottam a mobilt, hogy már fájt tőle a kezem. Az üzenet végét már nem láttam jól, mert a könnycseppek befedték a szemem. Hirtelen összefolyt mindent, a könnyek találkoztak az emlékekkel. Képek villantak fel. Néhány hónappal ezelőtt, a 65. születésnapjára még videót készítettem neki és köszöntőt írtam. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Csak a győzelem számít 2.0 – Hit, remény, szeretet
Az idő múlásával a honlapunk is eljutott abba a stádiumba, hogy a következő bajnoki mérkőzésnek már nem csak a távoli múltban van előélete a muzeális lapszemléink jóvoltából, hanem az őszi fordulók előtti és utáni írásait is segítségül tudjuk hívni. Erre egy külön „boxot” is rendeltünk a honlapunkon, „Következő ellenfelünk” címmel, ahol el is lehet érni az őszi írásokat.
Következő ellenfelünk szombaton este, az MTK lesz, mely örökrangadónak számít a magyar labdarúgás történelmében. A 198. összecsapásra készülünk és mikor szembesültem az őszi írásom címével, „Csak a győzelem számít”, egyből úgy éreztem, a sors ismét komisz játékot űz velem. Tudom, hogy minden Fradi mérkőzésen „csak a győzelem” számít, de tudom azt is, hogy a „csak” szónak néha különleges jelentősége van. Mert lehet azt, a Fradi múltjából és a szurkolók elvárásából kiindulva értelmezni, de lehet úgy is, hogy ismét egy sorsfordító mérkőzés előtt állunk, ahol a győzelem nem csak három pontot jelenti, hanem annál sokkal többet. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
