lalolib

Bajnoki cí­mek muzeális lapszemléje: 1967

muzealis_bajnoki_cimek_1967Amikor elterveztük, hogy új muzeális lapszemle sorozatot indí­tunk azokról az évekről, amikor a Ferencváros bajnoki cí­met szerzett, már akkor tudtuk, hogy a legnehezebb feladat az aktuális újságok és kordokumentumok beszerzése lesz. Az eddigi muzeális lapszemlék során is fontosnak tartottuk, hogy a saját gondolataink és emlékeink mellett bemutassuk az adott mérkőzésről szóló hí­radásokat is, mert az emlékezetünk lehet szubjektí­v és csapongó is néha, de az eredeti újságok megsárgult lapjai nem engedik szabadon szárnyalni a vágyainkat. Néha nagyon nehéz elvonatkoztatni a Fradi iránti szerelmünktől és kordában tartani a gondolatinkat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Bajnoki cí­mek muzeális lapszemléje

muzealis_bajnoki_cimekSzerkesztőségünk egy 28 részes, új muzeális lapszemle sorozatot indí­t útjára, mely valószí­nűleg az egyik legkedvesebb emlékeket idézi fel a Ferencváros 110 éves történelméből, a bajnoki cí­meket. Mint minden versenyben, a fociban is a győztes visz mindent. Dicsőséget, rangot, és örömöt. Nekünk ez eddig huszonnyolc alkalommal sikerült, ezzel vezetjük is a magyar klubcsapatok listáját, de Európában is kevés csapat büszkélkedhet ennyi hazai bajnoki cí­mmel. Az európai sztárcsapatok közül egyedül a Real Madridnak van több (31) első helyezése, a többiek utánunk „kullognak” (Juventus 27, Bayern 22, Barcelona 20, MU 18, Inter 18). Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Az elszalasztott lehetőség

fotelszurkoloMost legszí­vesebben felrúgnék minden etikai normát és egy olyan többszavas káromkodással vezetném le az indulataimat, hogy azt még évek múlva is bánnám.

Egyrészt mert ritkán szoktam í­gy levezetni a dühömet, másrészt honlapunk szigorú szabályai miatt, egyből fennakadna a rostán. Ezeken túl azért is cenzúráztam önmagam, mert tudom, a harag és a düh nagyon rossz tanácsadó. Ráadásul a közel két órás autós hazaúton le is higgadtam annyira, hogy a dühömet, amit az előbb még egy válogatott káromkodással akartam levezetni, egyszerűen felváltotta az elszalasztott lehetőség miatt keserűség. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Kí­nos bemutatkozás az NB2-ben, avagy túl erős volt a bajai halászlé

gomb_foci-150_150_3Amikor megí­gértem szerkesztőtársamnak, hogy ha már megnézem Lipcsei Peti debütáló NB2-es mérkőzését Baján, akkor le is í­rom, amit láttam, még nem gondoltam, hogy bizony nehezen vállalható í­géretet tettem.
Nem maga az í­rás okoz nehézséget, hanem az, amit le akarok í­rni, mert amit Baján láttam, annak nagyon kevés köze volt a labdarúgáshoz és főleg a Ferencvároshoz.

Nem vártam csodát, sejtettem, hogy nem lesz könnyű az erős bajai halászlét megemészteni, de úgy gondoltam, a visszajátszókkal és azokkal, akik már több Ligakupa mérkőzésen is játszottak, nem lesz megoldhatatlan feladat a lelkes hazai csapat ellen kiví­vni a győzelmet. Ráadásul úgy is indult, hogy sima ügy lesz, az első negyed órában a bajaiak annyira meg voltak illetődve, hogy Fülöp kapufája és Kovács két kihagyhatatlan ziccere után már a hazai szurkolók is imára kulcsolták a kezüket. Az persze más kérdés, hogy Kovács két olyan ziccert rontott, amiért a régebbi időkben a mester azonnal leparancsolta volna a pályáról. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Elűztük az átkot!

fotelszurkolo

Attól nem tartottam, hogy szerkesztőtársam betartja a kedden megjelent „A második forduló átka” cí­mű jegyzetem utáni kommentben tett í­géretét, és egy esetleges vereség után, mint lefejezett fotelszurkoló ülök a gép elé és úgy próbálom valahogy kimagyarázni az előre jósolt átkot. Egyrészt barátok között nem nagyon jellemző a nyaktiló, azt a műfajt inkább a japán szamurájok és a középkori hóhérok űzték előszeretettel, és nem a Fradi érzelmű szurkolók. Másrészt azért – egy kicsiny féltéssel fűszerezve -, mert bí­ztam a csapatban, és bí­ztam abban, hogy sikerül az első fordulóban kialakulni látszó játékot tovább finomí­tani és győztesen elhagyni a kecskeméti pályát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Az elátkozott második forduló

masodik_forduloNem volt olyan bajnoki rajt az elmúlt közel negyven évben, hogy ne vártam volna izgatottan és feszülten a nyitómérkőzést. Azoknak mindig volt valami megmagyarázhatatlan kisugárzása. Hosszú várakozás, felfokozott hangulat, új játékosok, sok esetben új edző – ezek mind közrejátszottak ahhoz, hogy a bajnoki nyitányok mindig emlékezetesek maradjanak. Főleg azok, ahol olyan győzelmek és olyan bemutatkozások társultak, melyek az egész Ferencváros történelmére jelentős hatással voltak.

Ehhez, ha még hozzávesszük, hogy a bajnoki nyitányok általában jól szoktak sikerülni a Fradinak (főleg a Szentélyben), akkor nem lehet csodálkozni azon, hogy a focií­nség mellett a győzelmi mámor semmivel sem pótolható érzése tette emlékezetessé az első mérkőzéseket. Jegyzetem cí­méből könnyen ki lehet találni, hogy elsősorban nem ezekről szeretnék értekezni, hanem a folytatásról. Nem is tehetek másként, hiszen a jelenleg bajnokságban is a második forduló következik. Ráadásul egy olyan első mérkőzés után, amit nagyon vártunk, és ahol egy új és átalakuló félben lévő Ferencváros nyert úgy 2:1-re, hogy a lefújás után percekig zúgott a taps a lelátón. A „csoda” az egészben az volt, hogy nem elsősorban a játékot dí­jazta a közönség, hanem azt, hogy hosszú évek után sokan érezték úgy, újra van egy szerethető csapatunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Lesz ez még jobb is!

fotelszurkolo

A fotelszurkoló évfordulóhoz érkezett. Pontosan egy évvel ezelőtt jelent meg az első jegyzetem, „Egy fotelszurkoló feljegyzései, avagy a szombat reggeli gyomorgörcs” cí­mmel. Akkor még nem terveztem sorozatot, csak készültem a 2009-es szezon első mérkőzésére, és olyan feszültségek tomboltak bennem, hogy muszáj volt valahogy kiereszteni a gőzt.

így utólag egy kis magyarázkodás is volt benne, hiszen akkor még életben volt az a fogadalmam, amit 2003-ban tettem – a sokunk számára tragikus kimenetelű Debrecen elleni mérkőzés után -, és mely miatt hat évig nem tettem be a lábam a Szentélybe. Talán nem kellett volna magyarázkodnom, de a 2009-es bajnoki nyitány annyira feltüzelt mindenkit, hogy egy kicsit szégyelltem magam azért, mert kivonom magam belőle, és a fotel kényelméből szemlélem a visszatérésünket. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tanár úr én készültem!?

tanarur

Biztos vagyok benne, hogy nagyon kevesen vannak olyanok, akik a diákéveik alatt nem próbáltak ezzel az állí­tó mondattal védekezni a felelés közben, amikor néhány keresztkérdés után mindenki által nyilvánvalóvá vált, hogy bizony nagyon keveset tudunk abból, amiről éppen számot kéne adnunk. A tanári reakciók is vegyesek voltak, volt, aki simán bevéste az egyest, de például Juci tanárnő (matematikát próbált az agyamba vésni, sikertelenül), bájos mosollyal az arcán, egy „hess, hess, a helyedre” intéssel vetett végett a közös szenvedésnek.

Akik a hetvenes évek közepén Bajára jártak középiskolába, azok tudják, hogy a fenti reakciókon túl, volt még egy legendás megoldás, amivel Bege tanár úr intézte el a diákok felelés alóli kibúvó próbálkozásait. – Fiam, látom nem tudsz semmit az anyagból, ezért a szünetben lemegyünk a tornaterembe, és jöhet a „büntető-párbaj”. Tudni kell, hogy Baján akkor csak a kosárlabda létezett és Bege tanár úr idős kora ellenére általában ötből négyet „beszórt”, í­gy a végeredmény nem volt kérdés. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A fotelszurkoló megszegett fogadalma

fotelszurkolo

Tudom, nem a legjobb ómen egy vallomással kezdeni egy jegyzetet. Magyarázkodásnak tűnhet, egy elcsépelt kifogáskeresésnek, de egyszerűen csak arról van szó, hogy túlságosan hosszú már a szünet, és kibújt belőlem a fotelszurkoló. Nem mintha mostanában sokat ülnék a közel hatvan éves bútordarab ódon karfái között, mivel a szoba közel 30 fokos hősége inkább szaunára buzdí­t, és nem meccsnézésre. Ráadásul szerkesztőtársam jóvoltából már az éves bérletem is megvan, bár az érte kifizetett 27 ezer forint egy kicsit megcsapolta a havi illetményemet. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Az ftcbk.hu könyvespolca

konyvespolc_ftcbk

Addig, amí­g a média, az internet és kommunikáció nem telepedett rá mindennapjainkra, a könyvek jelentették a szórakozás, a tudás alapját. Meghitt és bensőséges viszonyban voltunk a regényekkel, a lexikonokkal, a képzőművészeti albumokkal. Amit tudtunk, amit szerettünk volna tudni és ahová szerettünk volna eljutni, azokat az élményeket a könyvek hozták el. Az olvasás élménye éppen abból fakad, hogy szinte a lélegzetünket visszafojtva követjük, nyomon valakinek a sorsát melyről tudjuk, hogy a sajátunk is lehet.

A könyv értékét és jelentőségét a társadalom elismeri. Sajnos ez az elismerés sokszor csak elvekben ölt testet. A könyv pedig ilyen vagy olyan mértékben mindig is veszélyben volt. Veszélyek leselkednek már a könyvek megfogantatása és megszületése körül. Ha viszont nem kis emberi bátorság és nem kis anyagi áldozat révén megszülettek, ezernyi akadályt kellett leküzdeniük, hogy eljussanak az olvasókhoz. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK