mjozef22
dr. Makkai (Müller) Ferenc
Alacsony, szívós, fáradhatatlan labdarúgó volt. Jól helyezkedett, ügyesen szerelt és passzolt. Rúgótechnikája és gyorsasága azonban nem volt kielégítő.
Ő volt az FTC amatőr korszakának utolsó válogatott játékosa. 1926. június 6-án a csehek ellen 2:1-re megnyert mérkőzésen csereként lépett pályára.
Az amatőr korszak utolsó éveiben játszotta ferencvárosi meccseit. A profizmus bevezetése után a sok kitűnő halfjátékos között egyre jobban háttérbe szorult. Amikor a 33 FC ajánlatát elfogadta, csak egy feltétellel igazolt oda: soha nem játszik a Fradi ellen, és továbbra is az FTC tagja maradhat!
Így történt, hogy Müller a 33 FC-ben futballozott, de az FTC tagja maradt! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Könyvajánló: Hatan a mágikus csapatból
Az Aranycsapat szó hallatán szinte mindenki az ötvenes évek varázslatos tudású válogatottjára gondol, akiket a világ minden részén csak Mágikus Magyarok néven emlegetnek. A hiánypótló kötet hat „mágikus” labdarúgó életét mutatja be. Közös bennük, hogy mindannyian Vas megyéből indultak, de pályafutásuk másutt, neves klubcsapatokban teljesedett ki. Egyikük állandó Aranycsapat-tagnak számított, de van, aki mindössze egy alkalommal ölthette magára a válogatott mezét. Azonban ne feledjük, hogy abba a ragyogó csapatba egy alkalommal is megtiszteltetés volt bekerülni, hiszen akkoriban a magyar B- és C-válogatott is a világ bármely együttese ellen esélyesként lépett volna pályára.
Kikről szól a könyv?
Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kővágó Ferenc
Egykori csatárunk egyik Nagy Bélához írt levelében így emlékezett pályafutásáról:
– 1900-ban Budapesten, a Franzstadtban születtem. 1917-ben kerültem be az ifi II. majd az Ifi I-be. 1919-20-ban barátaim invitálására az MTE csapatába igazoltam át. 1921-ben (szerk: 1919 decemberében) visszatértem a Fradiba, s hosszabb ideig a felnőtt második csapatban szerepeltem. Később néhány mérkőzésre betettek az első csapatba is, s ezt emlékezetem szerint gólokkal háláltam meg. A Fradi spanyolországi túráját azonban Klement intéző egyszer kijelentette, hogy ezentúl csak művelt, érettségizett játékosok játszhatnak az FTC-ben. Ennek a kijelentésnek már másnap éreztem a komolyságát. A madridi mérkőzés után kineveztek sérültnek, s bizony nagyon elkeseredtem. Amikor hazajöttünk a túráról, nem is szóltam a vezetőségnek sérelmemről, de az Üllői úti pálya felé sem néztem többet. Igaz, nem is hívtak…
Székely Béla
Aránylag sok góllal hálálta meg a bizalmat, amikor az első csapatban lehetőséget kapott. 1934 májusában négy gólt is lőtt a Somogy elleni bajnoki mérkőzésen, de a Fradi akkori aranycsapatába kivételes képességekkel lehetett csak bekerülni.
Posztján a válogatott Kiss Gyula játszott! Aztán 1937-ben a Lazio elleni KK-döntőn fedezetként került be a csapatba.
A visszavágón már nem játszott, de két bajnoki meccsen még igen. Az ötvenedik gólját már nem tudta megrúgni a Fradi színeiben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szabó Ferenc
Az erőteljes fizikumú, sokoldalú játékos a hátvéd és csatársorban egyaránt jól megállta a helyét. Mindkét lábbal biztosan rúgott, gyorsasága is megfelelt.
Erőteljesen lőtt, majd félszáz gólt szerzett – már a bemutatkozó találkozón (jobbösszekötőként) két gólt szerzett a Dorog ellen! Különösen szlovákiai városokban szerethetett játszani, ott három mesterhármast szerzett! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szabó László
Urbancsik Gábor edző a SZAC-ból hozta magával a Fradiba. A meggyengült gárdában volt mit védeni … “B”-válogatottságig vitte, a Fradiban pedig félszázszor szerepelt. Sokszor nagyszerűen.
44 bajnoki mérkőzésén tízszer nem kapott gólt, de a szétzilált zöld (piros)-fehéreknek negatív rekordjai is voltak ezekben az években. Valószínűleg nem a Honvéd volt a kedvenc ellenfele. Négy mérkőzésen 21 gólt kapott Puskáséktól. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
“A Fradi az Fradi. Még akkor is ott vagyok, ha nem vagyok ott.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Sporttársak!
1939. február 3. Ják. – 2018. február 3. Tapolca.
Ha a sors nem szól közbe, akkor ma ünnepeljük Novák Dezső 79. születésnapját. A torta, az ajándékok, a család ölelése, a pályatársak köszöntése helyett ma itt vagyunk Tapolcán és immáron negyedik alakommal, egy utánpótlás labdarúgótorna keretén belül emlékezünk a magyar labdarúgás legendás játékosára, edzőjére az olimpiák történetének legeredményesebb labdarúgójára.
Ahhoz túl közeli és fájdalmas az emlék, hogy néhány pillanatra ne csukjuk be a szemünket és ne borzongjunk bele a sors akaratába. Mégis, ha belegondolunk, hogy miért is vagyunk itt, hogy Dezső bácsi szerettei, barátai, pályatársai az ország különböző szegletéből eljöttek, a szívünk megtelik melegséggel.