Szerkesztőség
Payer András emlékére
A Fradi család ismét gyászol. 70 éves korában elhunyt Payer András dalszerző, szövegíró, énekes. Megküzdve az élettel, legyőzve az intrikákat egyet nem tudott legyőzni a kíméletlen halált. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Újra a klub irányíthatja a labdarúgást
A klub elnöke az öltözőben.
Újra a klub irányíthatja a Ferencváros labdarúgó-szakosztályát, miután Kubatov Gábor, az FTC elnöke adásvételi szándéknyilatkozatot írt alá Kevin McCabe-bel, a labdarúgó Zrt. és az Albert Flórián Stadion, valamint a körülötte lévő terület tulajdonosával. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nagy Domokos Imre: Emlékeim Nagy Béláról
Életemben már – esetenként akkori foglalkozásomnál fogva is – találkoztam elég amatőr történésszel. (Amatőrön értve azokat, akik nem történelem vagy hasonló szakon végeztek.) Jelentős részükre az volt a jellemző, hogy jobban akartak tudni mindent, és fütyültek a szakmaiságra, az adatok pontosságára.
Ezért is féltem a találkozástól, amikor a Fradi Futballkrónika megjelenése után 1973-ban levelet írtam neki, hogy hát nekem van vagy kéttucat meccsem, ami nála hiányzik.
Ha valaha kellemesen csalódtam, akkor benne. Örömmel vette kiegészítéseimet, és ígéretemet, hogy tovább is segítek neki. És ez így is volt hosszú ideig. Minden részadat nagyon fontos volt neki. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Mi lesz veled Fradi?
A kialakult helyzetről, a klub korábbi vezetői nyilatkoztak az elmúlt hetekben Szombathy Pálnak, a Digisport műsorvezetőjének. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Felajánlás a Fradi „12. játékosainak”
Kedves Fradi szurkolók, nagy örömmel olvastuk, hogy egy remek szurkolói kezdeményezés eredményeként megalakult a Fradi-busz hálózat. A Tempó Fradi Alapítvány, az FTC labdarúgásának múltját feldolgozó szurkolói oldal, a tempofradi.hu tulajdonosa is szeretné, ha ez a remek kezdeményezés hagyománnyá válna, és ezzel egy újabb pozitív üzenetet küldene a magyar labdarúgás szereplőinek szeretet csapatunkról, és a Fradizmusról.
A soron következő (2011.04.01.) FTC – Újpest mérkőzésre a Fradi-busz hálózattal érkező minden 14 év alatti szurkolónak egy darab
„TEMPÓ – ZÖLDEK / FERENCVÁROS”
feliratú gyerek sálat ad ajándékba.
Továbbá a Fradi-busz hálózattal érkező szurkolóknak Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Emlékezés Varga Zoltánra – három tételben III. rész
N. Pál József
„…az én mentalitásom nem erre a világra való”
Emlékezés Varga Zoltánra – három tételben
III.
„Nekem a »barát« abszolút bizalom…”
Én meg beszéltem Varga Zoltánnal. Nem egyszer, hanem sokszor, élete utolsó két esztendejében közelről ismerhettem őt. Az alkalmat a véletlennek, ami nincs, mint tudjuk, illetve Borsi-Kálmán Bélának, Az aranycsapat és a kapitánya című könyv szerzőjének köszönhetem, aminek 2008. áprilisi bemutatóján Varga is szerepelt. Jó szívvel írtam róla, ahogy a legendás játékos néhány héttel később megjelent önéletrajzi kötetéről is aztán. Menten felhívott, olvasta, nagyon köszöni, s találkozzunk, beszélgessünk is mihelyt lehet. Július eleje volt, egy budai bevásárlóközpont sörözőjében váltottunk szót – aztán is itt lett a „törzshelyünk” –, én az akkor tizenöt éves, halk szavú, de már valóságos futballszakértő fiammal mentem, akit azonnal megszeretett, úgyannyira, hogy búcsúzáskor odasúgta nekem: „mondd meg neki, legyen kissé vagányabb, s nehogy Zoli bácsinak szólítson legközelebb”. Nyugodtnak, derűsnek s rendkívül fiatalosnak mutatkozott, mint találkozásainkkor általában, de láttam többször keserűnek is. Hogy barátjává fogadott, kimondani nem merem – írt róla, miért, tény, fukarul mérte ezt a szót –, de éreztem, tudtam, hogy ragaszkodik hozzám. Ha Budapesten élek jóval többször futunk össze, ez bizonyos, sokszor váltottunk szót telefonon („találkozzunk, dumáljunk egyet”, így mondta mindig), hívott a Rőzse utcába („ott nyugodtan, bármeddig dumálhatunk”), örömmel készültem, no meg „ráérősen” talán, hisz rémálmomban sem gondoltam, hogy azzal a látogatással nagyon sietni kellene.
Emlékezés Varga Zoltánra – három tételben II. rész
N. Pál József
„…az én mentalitásom nem erre a világra való”
Emlékezés Varga Zoltánra – három tételben
II.
„…a lelkem, a lábam és a labda együtt volt”
Az első részként megjelent nekrológ-féleséget Varga Zoltán honlapjára írtam, a halálát követő hét elején, aztán napokig javítgattam, szöszmötöltem rajta, nehezen engedtem el, mert elégedetlen voltam vele már akkor is. Valamiféle tanácstalan bénultság lett úrrá bennem, amikor szólni muszáj, de a szóhiány helyére rendre az üresen kongó „nagy szavak” szöknek csupán, így a személyes megrendültség magánügy marad, a vallomás méltósága – s hitelképessége – pedig végképp odalesz. Mi tagadás: most, hogy e hónapok óta tervezett búcsúzóba belevágtam, hiába próbálom egyengetni, nyesegetni, fegyelmezni hol széttartó, hol döcögős áprilisi mondataimat, látom, ama tanácstalanság szorítása alig-alig engedett, s nemigen lettem higgadtabbá, okosabbá, azóta sem. Vajha pontosabb lehetek e legalább?
Információk a honlapról (frissítve)
Tisztelt Olvasóink!
A honlap átköltözése miatt nem frissült az oldalunk pár napig. A hiányosságot hamarosan pótoljuk. Reméljük, hogy a leállások is megszűnnek a költözéssel. Ha a tartalmi frissítés is megtörténik, utána visszakapja az oldal a megszokott „ruházatát” is.
Szerkesztőség
Emlékezés Varga Zoltánra – három tételben I. rész
N. Pál József
„…az én mentalitásom nem erre a világra való”
Emlékezés Varga Zoltánra – három tételben
I.
Zoli, hát végleg el…?
Mindannyian elmegyünk földi életünk törvénye szerint, emlék, s megbékélés marad utánunk leginkább, de van veszteség, amely feldolgozatlan marad, mindörökre talán. Petőfi, József Attila, Soós Imre vagy Latinovits Zoltán halála például valami fel-feltörő kollektív lelkiismeret-furdalásként él bennünk nemzedékeken át, tán a szégyen s az önvád kevercseként is valamiképp; hogy nem figyeltünk, hogy nem vigyáztunk reá (reájuk) eléggé, hogy nem értettük őt (őket) igazán, hogy már megint eltékozoltunk valamit. Németh László szava jut eszembe még: „egyszer az emberiség is így fog ránk mutatni – írta 1944 háborús telén –, »ezek azok, akik Adykat kaptak s azon túl, hogy megölték őket, nem tudtak mit kezdeni velük«”. Egy váratlan távozás döbbenete, a sajgó hiány különösen felkorbácsolja az érzelmeket, ez igaz, ám higgyük el: lelkünk mélyén a bélyeget a beletörődést követően is viseljük tovább és tovább.
Teszt üzemmódban az oldal
Tisztelt Olvasók!
Az oldal tartalma jelen állás szerint elérhető lesz, az „öltözékért” elnézést kérünk. Hamarosan ez is megoldódik valamilyen formában.
A továbbiakban is lesznek rövidebb, hosszabb leállások.
Szerkesztőség
