Szerkesztőség

Apám regénye, avagy egy edző a Tizedes utcából

Doktor úr, a balfedezet

A sors úgy hozta, hogy a Fradiban előbb egy „tanár úr”, majd a „doktor úr” játszott balfedezetet. Igaz, merőben különböztek egymástól. Lázár „tanár úr” fantasztikus technikai képzettségével és bámulatos labdaérzékével taní­tgatta ellenfeleit a pályán. Lakat Károly viszont történelemtanárként a nebulókat oktatta a gimnáziumban, és hihetetlen tűzzel-odaadással küzdött a zöld-fehérek győzelméért, majd a szégyenletes bukás elkerüléséért.

Egyik kedves könyvem róla szól. A fia, a neves sportújságí­ró, Lakat T. Károly „Apám regénye, avagy egy edző a Tizedes utcából” cí­mű könyvében örökí­tette meg életét és pályafutását. A remek edzőről szól a könyv, hisz nem láthatta a pályán a zöld-fehérben gürcölő fedezetet, aki részben edzője, Lyka Antal („Totó”) jóvoltából, másrészt saját elképzelésétől vezérelve egyik megvalósí­tója volt a 4-2-4-es játékrendszernek, amelyet Bukovi Márton tökéletesí­tett, s ezt játszotta az utolérhetetlen válogatott is Sebes Gusztáv idején.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Gerstl: “McCabe-et egyedül hagyta Magyarország”

Kevin McCabe a futballcsapatot és az ingatlant egyben akarja eladni, s a lépésre azért szánta el magát, mert Magyarországon senki nem akart neki segí­teni – mondta az [origo]-nak Alexander Gerstl, a Ferencváros Labdarúgó Zrt. igazgatója. Gerstl nem érti, hogy a Debrecen miért kapott a kormánytól tí­zmilliárd forintos támogatást, miközben az FTC-t még a kerületi önkormányzat sem segí­ti. Szerinte az angol tulajdonos azért í­gért 20-25 ezres stadiont 2008-ban, mert azt mondták neki, hogy a Fradi patinás csapat, amelynek a látens szurkolótábora eléri az egymilliót, ezzel szemben ma csak pár ezer szurkoló jár ki az Üllői útra. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Bejárta a világot, de otthon érzi magát a legjobban

Marek Heinz (Fotó: NS)

– Magyarul is tudna már interjút adni?
– Nem, az nem menne. Egy keveset már értek magyarul, mondjuk úgy, hogy az alapokat, de nagyon nehéz a magyar nyelv, hihetetlenül nehéz. A magánhangzók és a mássalhangzók is valahogy másképp hangzanak, mint a csehben… Kegyetlenül bonyolult nyelv, ezért nem is nagyon igyekszem megtanulni. Persze ha valaki mond valami érdekes szót, akkor viccből megpróbálom elismételni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Zöld-fehér forgácsok: Jamesz „bácsi”

Aki sajátjának érzi a Fradi ví­zilabdacsapatát, feltétlenül olvassa el Karinthy Ferenc Tó fölött, ví­z alatt cí­mű kötetének egyik elbeszélését. A „kis” Karinthy – Karinthy Frigyes fia – a Fradiban pólózott egy akkor alakuló csapatban, amelynek edzője és világklasszis középcsatára Németh János, népszerű nevén „Jamesz” volt.

Az Újpest elleni rangadóra készültek. Az ellenfélnél a félelmetes termetű Kislégi ontotta a gólokat, lehetetlennek látszott a semlegesí­tése. Elsöpörte bármelyik hátvédet. Jamesz számára persze kabinetkérdés volt, hogy Kislégit valamiképp kivonják a játékból, hisz ő is középcsatár volt, s nem lelkesedett volna, ha az újpesti óriás elhomályosí­tja hí­rnevét.

„Te fogod majd!” – mondta Karinthynak, aki elkékült a váratlan ajánlattól. Hogy is tudna bármit kezdeni Kislégivel…
Hosszú beszélgetések következtek. A még mindig kételkedő Karinthynak Jamesz újra meg újra elmagyarázta az egyetlen üdvözí­tő taktikát. A „kis” Karinthy még mindig kételkedett, végül mégis ráállt a dologra.

Elkezdődött a meccs. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tempó Fradi – Alapí­tványi háttérrel

„Kis lépés az embernek, de nagy lépés az emberiségnek” – közölte Neil Amstrong a houstoni központtal a Holdra lépésének pillanatában. Szerkesztőségünk munkáját a mai naptól kezdve a Tempó Fradi Alapí­tvány működteti és felügyeli. Számunkra ez nagy lépés és reméljük, sőt bí­zunk benne, hogy a Ferencváros történetének feldolgozásával egy kis lépéssel még közelebb kerülhetünk ahhoz a közösséghez melynek eddig is tagjai voltunk. Eleinte csak szurkolóként, majd később a 110 éves múltunk „nem hivatalos” ápolójaként. Hobbinak indult, egy soha el nem múló szerelemnek, mely az idők folyamán kinőtte a kereteit.

Megteltek az í­róasztalok fiókjai, könyvespolcok roskadoznak a könyvektől, egy kisebb szobát tesznek ki a régi újságok. Kezdett szűkössé válni a tér, kezdtek betelni az adatbázisok, egyre nagyobb gondot kellett fordí­tani az archiválásra, a fotók, a videók rendezésére. Válaszút elé érkeztünk. Dönteni kellett, hogy vagy befejezzük amit elkezdtünk, vagy tovább gondoljuk a megkezdett utat. Egy pillanatig sem volt kérdéses a válaszunk. Hiszünk benne, hogy van létjogosultsága Nagy Béla hagyatékának feldolgozásának és tovább vitelének. Jelenleg nagyon kevés (vagy talán nincs is) olyan egyesület van a világon mely azzal büszkélkedhet, hogy a teljes klubtörténet feldolgozásra kerül. Nem véletlenül használtuk a „kerül” szót, hiszen bár jelenlegi adatbázisunk is felöleli a Fradi több mint száz éves történetét, de még nem teljes.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Debreceni emlék!

Az elmúlt évek ferencvárosi sikerei a Debrecen ellen / 1960 Népstadion: 7:0, 1963: 5:1 / már múltnak tűntek, amikor is közel száz Fradi szurkoló gyülekezett a Keleti pályaudvar csarnokában, hogy segí­tse csapatát, annak debreceni mérkőzésén.

Az időpont: 1964 május 10-e 7:50 volt.

A szurkolók tudták, hogy a csapat már egy nappal a mérkőzés előtt leutazott a Cí­vis városba és a Nagy Szállóban szállt meg.

Vidám hangulat, nótázás –közte persze többször is a Fradi induló- és még jó néhány régi szerzemény, dal éneklése jellemezte a hangulatot. Nem volt rendőri kí­séret, nem volt biztosí­tás, de rongálás, megbotránkoztató viselkedés sem.

Az utazó szurkolók között volt egy „meglepetés tábla” is.

Ez csak a vonatból történő kiszállás után Debrecenben került elő. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Őszi séta a Farkasréti Temetőben

Toldi Géza

Két hét múlva halottak napja.

Ezt megelőzve egy kis sétát tetűnk a farkasréti temetőben ahol oly sok nagy sikert elért
ferencvárosi sportoló, labdarúgó és vezető nyugszik.

Felkerestük: Simon Tibor, Pusztai László, Nagy Béla –a krónikás-,Háda József, Kispéter Mihály, Dr. Csanádi Árpád, Zsiborás Gábor, és Toldi Géza nyugvóhelyét.

Szomorú szí­vvel láttuk, hogy –néhány szépen gondozott sí­rtól eltekintve—bizony elhanyagoltak, alig látogatottak. Az a sok öröm, melyet életükben nekünk –családnak, barátoknak, szurkolóknak- szereztek arra kötelez –kötelezne –hogy közeli, távoli nyugvóhelyeiket jobban őrizzük.

A legelszomorí­tóbb Toldi Géza sí­remléke volt ahonnan még a márványt is ellopták. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK