Alberttól – Zsiborásig

Henni Miklós

Az FTC saját nevelésű játékosa volt, aki tehetsége révén már 20 évesen bekerült az első csapatba.

Utánpótlás és ifi válogatott is volt, nagy jövő állt előtte.

Robbanékonyság, nagy munkabí­rás, remek védekezés és ha előretört, erős lövések jellemezték játékát. Egészen 1956-ig… Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Csiszár Ákos: 50

1995 tavaszán szülővárosa, Sopron szí­neiben mutatkozott be a magyar élvonalban, de csak 1997 tavaszától lett csapatának meghatározó játékosa. Ekkor már a fővárosi BVSC gárdájának volt az igazolt játékosa.

’98 őszétől két idényén át Győrben futballozott, innen igazolt az Üllői útra 2000 nyarán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Dr. Lakat Károly, az edző

lakat-karoly-1És erreföl rögtön azzal kezdem, hogy visszanyúlok egy megválaszolatlan kérdésre: miért csak 13 válogatott mérkőzésen jutott szóhoz? Mikor ő volt a világon az egyetlen játékos, aki sportszerű eszközökkel tudta a valóban félelmetes Puskást semlegesí­teni?

Egyszerűen azért, mert FRADISTA volt, és a klubot nem akarta elhagyni. Márpedig Sebes Gusztáv azt a feladatot kapta, hogy a válogatott POLITIKAILAG is megfeleljen az elvárásoknak. Ha valaki az Aranycsapat történetét komolyan meg akarja í­rni, akkor ezt igencsak figyelembe kell vennie.

De lássuk az edzői pályát, illetve abból is főleg azt, ami a Fradira vonatkozik. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Balassa Béla

– 1914-ben léptem be az FTC ifi csapatába. Középiskolás lévén, Balázs Béla álnéven szerepeltem. Malaky Mihály véleménye szerint, a labdáimat zsinóron húzták, í­gy az ifi góllövő mestere voltam. 1916 tavaszán váratlanul kerültem az első csapatba.
Az ifimérkőzés lejátszása után felültem a tribün kakasülésére, várva a nagyok játékát. A mérkőzés megkezdésének ideje közelgett, amikor egyszer csak megjelent a játékoskifutó rácsozatánál Malaky János jól megtermett alakja. Felkiáltott a tribünre:

– Hol vagy Béla? Gyere az öltözőbe! Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Láng Károly

Láng Károly

A Vörös Lobogótól (1949-53: 2 bajnoki / 1 gól) került az Üllői útra. Láng is azok közé a játékosaink közé tartozik, aki Kinizsi mezben kezdte, majd ferencvárosi szerelésben fejezte be Üllői úti szereplését.

A középcsatár legeredményesebb éve 1956-ban volt, hiszen 14 gólt szerzett!

Láng góljai közül a következő kettő sporttörténeti jelentőségű volt: az FTC 1957. március 24-én játszotta történetének egyetlen esztergomi bajnoki meccsét. Terészetesen nem a hazaiak ellen, hiszen ők soha nem szerepeltek az első osztályban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Mándi Gyula

mandi-gyulaA kitűnő képességű játékos a magyar labdarúgás leg­kiválóbb hátvédjei közé tartozik. A védőjátékban új iskolát teremtett. Nem a nagy lendülettel és hatalmas rúgásokkal játszó elődök példáját követte. Viszonylag gyenge fizikumával erre nem is lett volna képes. Ki­mondottan „észhátvéd” volt. Fölényes játékintelligen­ciája és technikai tudása kivételes ütem- és helyezkedési érzékkel párosult. Szinte kiszámí­totta a labda várható útját és annak megfelelően helyezkedett. Kor­társai „a helyezkedés művésze és a tempóérzék világ­bajnoka” cí­mmel ruházták fel — méltán. Eleinte ugyan nem nagyon értették meg játékfelfogását. Rövid, fede­zetszerű átadásait valósággal kigúnyolták. Idővel azon­ban rájöttek, hogy ez a korszerű, ez felel meg a fej­lődés irányának. 1924-ben súlyos térdficamot szenve­dett, amely hosszú időre visszavetette. Leküzdhetetlen szí­vóssága és akaratereje állí­totta ismét talpra, öt évi szünet után a válogatottban is visszaszerezte a helyét. Természetesen hiányosságai is akadtak. Veszélyes hely­zetekben is erőltette a rövid felszabadí­tó rúgásokat. Elég gyakran mentett fölöslegesen partra és szögletre. A kézzel való „játékot”, az ellenfél visszahúzását is alkalmazta. Ezek a hibák azonban nem csökkentik fel­sorolt erényeinek értékét, játékának jelentőségét. Közel járt a negyedik x-hez, amikor abbahagyta a labdarú­gást. A kék-fehér szí­nekhez végig hű maradt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Dragóner Attila: 50

dragó-tempóA „rossznyelvek” szerint már gyerekkorában felborí­totta az asztalt, ha veszteni látta magát a Ki nevet a vége társasjátékban. Pedig belül már akkor tudta, az asztalborogatás nem jó válasz, az csak arra való, hogy az indulataink önálló útra térjenek. Személyisége mégis onnan indult el, de az idő megtaní­totta arra is, hogy egyszerűen csak meg kell előzni a vereséget és mindig hinni kell a győzelemben. A hit, az akarás és a hűség nagyon ritkán jár egy utcában. De ha betéved, akkor egy olyan ember lép ki rajta, mint Dragóner Attila. Ha most ismét a „rossznyelvekre” hagyatkoznék, leí­rhatnám róla, hogy vándormadár életet élt. Többször elment, de mindig hazajött. Többször próbált új impulzusokat és új kihí­vásokat keresni, meg akarta hódí­tani a világot, pedig belül érezte, az ő világa a szí­vében létezik. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2026. január 10.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK