Alberttól – Zsiborásig
Viczkó Tamás: 70
Tíz esztendős korától, tizenhat éven át „élt” az Üllői úton. 1973 és 1976 között bajnok, kupagyőztes és KEK döntős csapat tagjának mondhatta magát.
A saját nevelésű játékosnak nem volt könnyű dolga, hiszen olyan vetélytársakkal kellett megküzdenie a csapatba kerülésért, mint Martos, Bálint, Vépi, Megyesi vagy a minden poszton bevethető Mucha, majd a feltörekvő Rab.
Szedlacsek Ferenc
A jó fizikumú, technikás zöld-fehér balösszekötő ötletesen adogatott, jó helyzetfelismeréssel rendelkezett. A mezőnyben sokat mozgott, a fedezeteknek is segített. A felvidéki származású játékos a magyar mellett a csehszlovák válogatottban is szerepelt.
Szedlacsik (Szedlacsek, Frantisek Sedlacek, Frantisek Sedlaczek) pályafutását a Törekvésben kezdte, majd miután belépett az Első Vörös Gyalogezredbe, emigrálni kényszerült 1919-ben. Teplice, Pozsony és Prága voltak pályafutásának állomásai. A DFC Praha csapatából kétszer a csehszlovák válogatottban is pályára lépett, egy alkalommal gólt is szerzett.
1927-ben New Yorkban játszott a Brooklyn Wanderers csapatában, majd hazatért a Ferencvároshoz. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Turai László
Egykori ifi-válogatott játékosunk 1965-ben a Bp. Spartacustól került az Üllői útra.
Játszott balfedezetet, jobbösszekötőt és középcsatárt is, mindössze öt tétmérkőzésen lépett pályára zöld-fehérben.
Az 1969-ben bronzérmet nyert csapatban háromszor kapott játéklehetőséget Lakat Károlytól. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Vad István: 70
1969-ben került a BEAC-tóla Fradi ifibe. 1975 és ’77 között szerepelt az első csapatban. Igazi gólvágó volt: 19 elsőosztályú bajnokiján 12 gólt szerzett. A kupagyőztes csapatban 2 találkozón 1 gólt ért el. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Berán József
Berán illetve Barna néven már az 1900-as labdarúgó-mérkőzéseken is pályára lépett a kistétényiek (Rapos, Pokorny és Borbás is a csapattársak között volt, ill. ezidőtájt Pokornyval és Kovács Gézával a IX. kerületi polgári iskola növendékei voltak) és az FTC színeiben is.
A labdarúgó-szakosztály megalakulásánál „fölvételre jelentkezett”… Az FTC-be 1901. június 2-án „a tagok sorába fölvétetett.” – írja a Sport-Világ.
„Mikor a Ferenczvárosi Torna-Club alakulóban volt, már ő ott forgott az alakítók közt, mint a IX kerület felső kereskedelmi iskola 16 éves diákja és szinte nélkülözhetlen lett rögtön, mert különösen apróbb dolgokban ezermester volt: a trainingekhez szabadterületet keresni a város szélein, ma itt, holnap ott (mert akkor még pályánk nem volt), a „mozgó-pálya“ felszereléseit hamarosan előteremteni, a már agyonkinzott öreg labdába uj életet „pumpálni“ s több hasonló dologban fáradhatlan volt. És footballozott, trainirozott az öregekkel együtt folyton kedvvel és kitartással. A footballban valódi tehetség volt, mert nagy mértékben meg volt benne a hozzávaló erő, ügyesség és flegma.” – írja róla Horváth Ferenc a Sport-Világban megjelent nekrológban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Gorszky Tivadar
1901 tavaszán lépett be az FTC-be. Első nyilvános szereplése a III. csapatban kezdődött. A délelőtt megtartott mérkőzésen olyan jól játszott, hogy ugyanaznap délután már a II. csapatba is beosztották. 1901 őszén már az FTC első csapatában is szerepelt. Half minőségben az egyik oszlopa a zöld-fehérek csapatának. 1903-ban érte az a nagy dicsőség, hogy beosztották a magyar válogatott csapatba, ahol összesen tizennégyszer szerepelt. Attól a perctől, hogy az FTC első csapatába bekerült, végigjátszotta úgyszólván az FTC összes díj-, bajnoki és egyéb mérkőzéseit.
Pákay Ágoston
Pákay 1904 és 1907 között szerepelt balszélsőként a zöld-fehérek első csapatában.
Az 1904. évi tartalékbajnoki címet (Szövetségi díjat) nyert csapatban is szerepet kapott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Siflis Géza
A kapus rövid ideig volt az Üllői úton, pedig jugoszláv válogatottként, nagy reményekkel érkezett a Fradihoz Szabadkáról.
Védőinek számtalanszor mondta, hogy „Apus”, így ez lett az egyik beceneve. A másik óriási termete miatt Gulliver volt. A Fradiból az Újpestbe lépett át. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Ebedli Zoltán – Boldog születésnapot Zoli!
A Fradi több mint száz éves törtelme során voltak olyan játékosok, akik nélkül nem lehet elképzelni a Ferencvárost, akik úgy ivódtak a szurkolók szívébe, mint a legközelebbi családtagjainak. Ha azt halljuk, hogy „Ebédlő” vagy „Ebi”, akkor mi Fradisták nem a konyhára és nem is a békák egyedfejlődésére gondolunk, hanem egy örökké bohém, szertelen játékosra, aki úgy irányította a csapatot, mint Leonard Bernstein a Londoni Filharmonikusokat, és aki olyan pontos, tért ölelő átadásokkal indította a csatárokat, hogy arról csak a legendák szintjén lehet beszélni.
Ebedli Zoltán. Ha csak a statisztikai adatok nézzük, Ebi akkor is kiemelkedő személyisége lenne a Ferencvárosnak. 395 tétmérkőzésen lépett pályára, 64 gólt szerzett, kétszeres magyar bajnok, háromszoros Magyar Kupa-győztes, tagja volt az 1974/75-ös KEK döntőbe jutott csapatnak, a Ferencvárosi Torna Club örökös bajnoka. Tekintélyes lista, de a statisztikai adatokon túl Ebedli Zoltán olyan egyénisége volt a Ferencvárosnak, melyek méltán emelik a legendák sorába.
Gerendás András
Balösszekötőként kezdte Békéscsabán, majd jobbhátvédként folytatta a Bp. Haladásban. 1955-ben került a Ferencvároshoz. Mindkét lábával jól kezelte a labdát, de fejjel is kitűnően bánt a labdával. Legszívesebben a balfedezet posztján szerepelt.
Amikor a Fradihoz igazolt még Griecs András néven szerepelt, majd a csapatkapitány Kispéter magyarosította a nevét. Egy Békés megyei község ihlette meg Misát, így lett Griecsből Gerendás.
Egy kattintás ide a folytatáshoz....
