Alberttól – Zsiborásig
Szeitler Károly
A Ferencvárosi születésű és a Gyep utcában élő, Szeitler (Seidler, Szeidler; játékosként: Szerényi, Székely) Károly – egy rövid temesvári kitérőt leszámítva – Budapest IX. kerületében élte le egész életét.
Az FTC igazolt játékosai közt 1904 szeptemberében (15-16 évesen) bukkan fel a neve.
1906 nyarán még tréning-, 1907 őszén már bajnoki mérkőzésen találkozhatunk Szeitlerrel az FTC csatársorának balszélén. Ettől kezdve a csapat alapemberének mondhatta magát.
1908 májusában lett a Ferencvárosi Torna Club tagja. Ugyanebben az évben az FTC football-osztály jegyzőjének választották meg, mely tisztséget évekig betöltötte. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
dr. Koch Róbert: 63
A Ferencvárosi labdarúgás története során számtalan olyan játékos szerepelt zöld-fehérben, akik a professzorai voltak ennek a csodálatos játéknak, de erről „hivatalos” diplomával nem rendelkeztek. Közel harmincan azonban vagy a pályafutásuk közben, vagy utána szerezték meg azt a tudományos fokozatot, mely után már doktorként folytatták hétköznapi életüket. Köztük voltak olyanok is, akik a profi foci mellett végezték felsőfokú tanulmányaikat, ezzel nem kis feladat elé állították saját teljesítőképességüket. Foci vagy tanulás? Tanulás vagy foci? Örök kétely, melyre csak személyenként lebontva lehet a válaszokat megfogalmazni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Henni Miklós
Az FTC saját nevelésű játékosa volt, aki tehetsége révén már 20 évesen bekerült az első csapatba.
Utánpótlás és ifi válogatott is volt, nagy jövő állt előtte.
Robbanékonyság, nagy munkabírás, remek védekezés és ha előretört, erős lövések jellemezték játékát. Egészen 1956-ig… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Csiszár Ákos: 50
1995 tavaszán szülővárosa, Sopron színeiben mutatkozott be a magyar élvonalban, de csak 1997 tavaszától lett csapatának meghatározó játékosa. Ekkor már a fővárosi BVSC gárdájának volt az igazolt játékosa.
’98 őszétől két idényén át Győrben futballozott, innen igazolt az Üllői útra 2000 nyarán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Dr. Lakat Károly, az edző
És erreföl rögtön azzal kezdem, hogy visszanyúlok egy megválaszolatlan kérdésre: miért csak 13 válogatott mérkőzésen jutott szóhoz? Mikor ő volt a világon az egyetlen játékos, aki sportszerű eszközökkel tudta a valóban félelmetes Puskást semlegesíteni?
Egyszerűen azért, mert FRADISTA volt, és a klubot nem akarta elhagyni. Márpedig Sebes Gusztáv azt a feladatot kapta, hogy a válogatott POLITIKAILAG is megfeleljen az elvárásoknak. Ha valaki az Aranycsapat történetét komolyan meg akarja írni, akkor ezt igencsak figyelembe kell vennie.
De lássuk az edzői pályát, illetve abból is főleg azt, ami a Fradira vonatkozik. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Balassa Béla
– 1914-ben léptem be az FTC ifi csapatába. Középiskolás lévén, Balázs Béla álnéven szerepeltem. Malaky Mihály véleménye szerint, a labdáimat zsinóron húzták, így az ifi góllövő mestere voltam. 1916 tavaszán váratlanul kerültem az első csapatba.
Az ifimérkőzés lejátszása után felültem a tribün kakasülésére, várva a nagyok játékát. A mérkőzés megkezdésének ideje közelgett, amikor egyszer csak megjelent a játékoskifutó rácsozatánál Malaky János jól megtermett alakja. Felkiáltott a tribünre:– Hol vagy Béla? Gyere az öltözőbe! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Sári Géza
1959 nyarán a Szolnoki MTE-től került a Fradihoz.
’60 októberében két poszton is debütált az első csapatban a Győr ellen.
Jobbhátvédként futott ki élete első NB I-es meccsére, de bő fél óra múlva már a kapuban találta magát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Láng Károly
A Vörös Lobogótól (1949-53: 2 bajnoki / 1 gól) került az Üllői útra. Láng is azok közé a játékosaink közé tartozik, aki Kinizsi mezben kezdte, majd ferencvárosi szerelésben fejezte be Üllői úti szereplését.
A középcsatár legeredményesebb éve 1956-ban volt, hiszen 14 gólt szerzett!
Láng góljai közül a következő kettő sporttörténeti jelentőségű volt: az FTC 1957. március 24-én játszotta történetének egyetlen esztergomi bajnoki meccsét. Terészetesen nem a hazaiak ellen, hiszen ők soha nem szerepeltek az első osztályban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Mándi Gyula
A kitűnő képességű játékos a magyar labdarúgás legkiválóbb hátvédjei közé tartozik. A védőjátékban új iskolát teremtett. Nem a nagy lendülettel és hatalmas rúgásokkal játszó elődök példáját követte. Viszonylag gyenge fizikumával erre nem is lett volna képes. Kimondottan „észhátvéd” volt. Fölényes játékintelligenciája és technikai tudása kivételes ütem- és helyezkedési érzékkel párosult. Szinte kiszámította a labda várható útját és annak megfelelően helyezkedett. Kortársai „a helyezkedés művésze és a tempóérzék világbajnoka” címmel ruházták fel — méltán. Eleinte ugyan nem nagyon értették meg játékfelfogását. Rövid, fedezetszerű átadásait valósággal kigúnyolták. Idővel azonban rájöttek, hogy ez a korszerű, ez felel meg a fejlődés irányának. 1924-ben súlyos térdficamot szenvedett, amely hosszú időre visszavetette. Leküzdhetetlen szívóssága és akaratereje állította ismét talpra, öt évi szünet után a válogatottban is visszaszerezte a helyét. Természetesen hiányosságai is akadtak. Veszélyes helyzetekben is erőltette a rövid felszabadító rúgásokat. Elég gyakran mentett fölöslegesen partra és szögletre. A kézzel való „játékot”, az ellenfél visszahúzását is alkalmazta. Ezek a hibák azonban nem csökkentik felsorolt erényeinek értékét, játékának jelentőségét. Közel járt a negyedik x-hez, amikor abbahagyta a labdarúgást. A kék-fehér színekhez végig hű maradt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Ács (Gutman) Rezső
Egykori csatárunk még Guttmann néven az FTC ificsapatából egyszer került be díjmérkőzésen az első csapatba (gólt is szerzett) továbbá több edzőmérkőzésen is bontogatta szárnyait.
