Alberttól – Zsiborásig

Mándi Gyula

mandi-gyulaA kitűnő képességű játékos a magyar labdarúgás leg­kiválóbb hátvédjei közé tartozik. A védőjátékban új iskolát teremtett. Nem a nagy lendülettel és hatalmas rúgásokkal játszó elődök példáját követte. Viszonylag gyenge fizikumával erre nem is lett volna képes. Ki­mondottan „észhátvéd” volt. Fölényes játékintelligen­ciája és technikai tudása kivételes ütem- és helyezkedési érzékkel párosult. Szinte kiszámí­totta a labda várható útját és annak megfelelően helyezkedett. Kor­társai „a helyezkedés művésze és a tempóérzék világ­bajnoka” cí­mmel ruházták fel — méltán. Eleinte ugyan nem nagyon értették meg játékfelfogását. Rövid, fede­zetszerű átadásait valósággal kigúnyolták. Idővel azon­ban rájöttek, hogy ez a korszerű, ez felel meg a fej­lődés irányának. 1924-ben súlyos térdficamot szenve­dett, amely hosszú időre visszavetette. Leküzdhetetlen szí­vóssága és akaratereje állí­totta ismét talpra, öt évi szünet után a válogatottban is visszaszerezte a helyét. Természetesen hiányosságai is akadtak. Veszélyes hely­zetekben is erőltette a rövid felszabadí­tó rúgásokat. Elég gyakran mentett fölöslegesen partra és szögletre. A kézzel való „játékot”, az ellenfél visszahúzását is alkalmazta. Ezek a hibák azonban nem csökkentik fel­sorolt erényeinek értékét, játékának jelentőségét. Közel járt a negyedik x-hez, amikor abbahagyta a labdarú­gást. A kék-fehér szí­nekhez végig hű maradt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Dragóner Attila: 50

dragó-tempóA „rossznyelvek” szerint már gyerekkorában felborí­totta az asztalt, ha veszteni látta magát a Ki nevet a vége társasjátékban. Pedig belül már akkor tudta, az asztalborogatás nem jó válasz, az csak arra való, hogy az indulataink önálló útra térjenek. Személyisége mégis onnan indult el, de az idő megtaní­totta arra is, hogy egyszerűen csak meg kell előzni a vereséget és mindig hinni kell a győzelemben. A hit, az akarás és a hűség nagyon ritkán jár egy utcában. De ha betéved, akkor egy olyan ember lép ki rajta, mint Dragóner Attila. Ha most ismét a „rossznyelvekre” hagyatkoznék, leí­rhatnám róla, hogy vándormadár életet élt. Többször elment, de mindig hazajött. Többször próbált új impulzusokat és új kihí­vásokat keresni, meg akarta hódí­tani a világot, pedig belül érezte, az ő világa a szí­vében létezik. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Keviczky Rezső

(fotó: Sándor Mihály gyűjteményéből)

Egykori csatárunk, fedezetünk másfél évet szerepelt az első csapatban.

Az amatőr korszak utolsó ferencvárosi bajnokcsapatában két mérkőzésen lépett pályára és egyszer volt eredményes. A VAC elleni gólja egyben a búcsút is jelentette számára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Balogh Gábor: 60

Balogh Gábor

A „Torony” becenévre hallgató játékos Budapesten született. A Postásban kezdett futballozni, ahonnan a BVSC-hez került, majd 14 éves korában igazolta le az MTK. Tagja volt a kék-fehérek 1986/87 évi bajnokcsapatának, ahol 1991-ig szerepelt. Közben egy évet Vácott, majd egy fél szezont a belga másodosztályban töltött el.

A kék-fehérek szí­neiben három, a váci csapatból kétszer is bevette a Fradi kapuját. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Hrutka János: 50

Hrutka János

Az ifiből került a felnőtt csapathoz a védő.

1993 augusztusában, 19 évesen mutatkozott be a Ferencváros első csapatában.

Egy rövid 1994-es Hungária körúti kitérő után tért vissza a Fradiba. Tagja a Ferencváros Bajnokok Ligája csoportkörébe jutott csapatának valamint az 1996. évi olimpiai selejtezőkön pályára lépett olimpiai válogatottnak.

Kétszeres magyar bajnokként, kétszeres kupa-, és szuperkupa győztesként szerződött 1997-ben a Kaiserslauternhez, ahol tagja a német bajnoki cí­met nyerő csapatnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2026. január 10.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK