Alberttól – Zsiborásig
Soós László: 75
1964-ben került az Izzó csapatából az Üllői útra.
Évekig szerepelt a tartalékok között a balszélső, míg egyszer az első csapatban is pályára lépett, így tagja lett az 1969. évi bronzérmes ferencvárosi gárdának. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Amsel Ignác
Az FTC első klasszis, válogatott kapuvédője erős fizikumú, gyors mozgású és vakmerő őre volt a hálónak. Nagyszerű ütemérzékével, jól időzített kifutásaival és pompás helyezkedésével szinte vonzotta a labdát. Ezért a tulajdonságáért kapta kortársaitól a „Pók” becenevet.
Amsel a KAC ifi csapatában kezdte pályafutását, majd 1921-ben a Kispest vendégszereplése alkalmával Békéscsabán maradt és ott az Előre kapuját védte. A magyar labdarúgás történetében Ő az első vidéki játékos aki bekerült a válogatottba. Amsel Ignác a lengyelek elleni találkozón a II. félidőben Zsák helyett védett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Scheibel József
Két ferencvárosi bajnokcsapatban is szerepet kapott a szélsőként játszó csatár. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Ruttkay Károly
Az 1916/17-es idényben többször volt a kezdőcsapat tagja, hol balösszekötőben, hol a balszélső posztján szerepelt.
A tehetséges futballista élete tragikus véget ért. Halálhíréről így értesültek a korabeli sportrajongók: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Takács József
A „kis Taki”, Takács I. Géza öccse, minden idők legkiválóbb magyar csatárainak, a legeredményesebb góllövőknek egyike. Pedig csak jobb lábbal tudott lőni és fejjátéka sem állt arányban erényeivel. Nagyszerűen cselezett, kivételes érzékkel foglalkoztatta szélsőjét. A kapu előtt páratlanul találékonynak, szemfülesnek, gólveszélyesnek bizonyult. Minden helyzetben feltalálta magát. Ösztönösen jól helyezkedett, szinte megérezte a labda várható útját. Fordulásból nagyon kevés magyar csatár tudott úgy lőni, mint ő. Góljainak jó részét közelről szerezte, de távoli lövései is veszélyt jelentettek a kapura. A legreménytelenebb esetekben is rajtolt a labdára. Mindig számított a védők, főleg a kapus esetleges hibájára. Ilyen esetben ő mindig ott termett és kérlelhetetlenül juttatta a labdát a hálóba. Szemfülességének rengeteg gól lett az eredménye. Az utódok közül Kocsis Sándor játéka sok tekintetben hasonlított „Taki”-éhoz. A kitűnő csatár óriási népszerűségét nemcsak képességeinek és góljainak, hanem példás emberi magatartásának, szerénységének is köszönhette. Minden szempontból méltó volt az általános megbecsülésre.
Nagy Norbert
NB I-es pályafutását a Nyíregyháza csapatában kezdte, 1992 augusztusában az UTE ellen lépett először pályára az élvonalban.
Később megfordult Diósgyőrben, majd az elsőosztályú Stadler FC játékosa lett, ahonnan a válogatottba is bekerült. 1995 szeptemberében a törökök elleni EB selejtezőn húzhatta magára először a válogatott címeres mezét.
Az 1995/96-os bajnokság téli szünetében igazolt Novák Dezső csapatába. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Ivanics Tibor
Általános iskolai tanulmányait a Békés megyei Ókígyóson kezdte, majd az esztergomi Szent Ferenc-rendi katolikus Szent Antal Gimnáziumban és Budapesten folytatta. 1955-ben érettségizett a budapesti József Attila Gimnáziumban. Főiskolai felvételi kérelmét elutasították, így egy évig a Kelenföldi Textilgyárban segédmunkásként, illetve minőségellenőrként dolgozott. 1960-ban tanári, 1966-ban pedig, labdarúgó szakedzői diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán.
Szakmai pályáját a budapesti Vasútgépészeti Technikum testnevelő tanáraként kezdte (1960-63), ezzel párhuzamosan két évig az FTC labdarúgó csapatának játékosa (1960-62), egy évig pedig a Testnevelési Főiskola óraadó tanára volt (1962-63). Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Pósa Béla
Egykori válogatott szélsővédőnket Izsák Zsazsa a nagy játékosfelfedező és nevelő hozta a grundról a Fradiba. Jól mutatkozott be és leigazolták előbb az amatőrökhöz, majd később profi szerződést is kapott.
„Prakker” vékony, szikár de roppant szívós és technikás labdarúgó volt. Ügyesen szerelt, jól helyezkedett és pontosan adogatott. Eredetileg szélsőfedezetet játszott, aztán a WM-rendszerben -fegyelmezett játéka miatt- a szélsőhátvéd helyére került.
Csupa szív, lankadatlan küzdőmodorával nagyon értékes játékosnak bizonyult. Góljait büntetőrúgásokból szerezte, megbízható ítélet-végrehajtónak bizonyult. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Finta Károly
Technikás, okosan osztogató és veszélyesen lövő játékos volt. Jó fizikai adottságai azonban nem párosultak kellő bátorsággal, határozottsággal.
Érettségi után, a Szombathelyi SE-ben kezdte pályafutását, a folytatásban a Pamutipar, debreceni Bocskai, a francia Fives, a Hungária, majd a Nemzeti csapatában szerepelt. A felsorolt csapatok közös pontja amellett, hogy mind Finta csapata volt egykoron, még az is, hogy ezek az egyesületek előbb-utóbb megszűntek, így a csatár folyton csapat nélkül maradt. A civilben üzemi tisztviselőként dolgozó támadó 1940-ben került a Ferencváros FC-hez. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Selenka Tamás
A Bp. Építőktől érkezett jöbbösszekötő az 1970-es tartalékbajnoki címet nyert csapat oszlopos tagjának mondhatta magát.
’70 szeptemberében a Liverpool elleni EVK találkozón mutatkozott be az első csapatban. Az NB I-ben háromszor kapott játéklehetőséget Csanádi Ferenctől, így tagja volt az ezüstérmes csapatnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
