Alberttól – Zsiborásig
Henni Géza
A jó alakú, nyúlánk játékos adottságai és képességei alapján a legjobb magyar kapusok méltó utódjának mutatkozott. Könnyed, villámgyors mozgása, ruganyossága (ha szaltózott, lábával a felső kapufát is elérte), kitűnő reflexei, labdabiztonsága és bátorsága vetélytársai fölé emelték Grosics Gyula feltűnéséig. Hajlamos volt azonban pózolásra, ami gyakran hibák forrásává vált.
Sós Károly
1925 és 1927 között a Ferencváros játékosa volt, de az első csapatban nem játszott. Játékos pályafutásának állomásai: Vasas, Nemzeti, Attila. Külföldön az FC Saint Malo, Olimpique Ales, FC Bern, Banska Bystrica csapataiban fordult meg.
1938-ban hazatért a Gammába, ahol pályafutása végén már játékosedzőként ténykedett.
Edzői pályafutásának következő állomásai: Haladás, Újpest, Haladás, SBTC, Dorogi Tárna.
Deák Ferenc távozása után, 1953-ban ült le a Bp. Kinizsi kispadjára. Négy szezonon át volt a nevétől és színeitől is megfosztott Ferencváros vezetőedzője. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kertész Tamás
Jó fizikumú, lendületes, gyors szélső volt. Lendületesen futott el a szélen, majd jól adott be. Erőteljes lövéseivel és pontos fejeseivel a kapura is veszélyt jelentett.
A Bp. Lokomotívból, a Szőnyi útról 23 évesen került a korabeli Kinizsibe. A válogatók figyelmét is felkeltette és 1955-ben (ez volt a legjobb éve) kétszer is bekerült az aranycsapatba. Mind a két alkalommal győztes csapat tagja volt.
Először Prágában játszott egy fantasztikus csatársorban: Kertész, Kocsis, Tichy, Puskás, Czibor. Itt 3-1-re nyert a magyar gárda.
Két héttel később, a Népstadionban rendezték a 100. magyar-osztrák mérkőzést és Kertész ezúttal is a kezdőcsapat tagja volt. Az Üllői útról egyedül… A sporttörténeti találkozón is magyar siker született (6-1) és jobbszélsőnk ezúttal is remekelt.
Megyesi István
Megyesi István
Tizenöt évesen balszélsőt játszott az NB III-as Békéscsabai VTSK-ban, olyan társakkal, mint a később újpesti Tóth András és Nagy László továbbá a Vasasba kerülő Müller Sándor. Innen került 18 évesen a Fradihoz. Rögtön az első csapat edzéseit látogatta, aztán fél éves katonaság következett a Flotillánál. Innen szerette volna leigazolni a Honvéd. Megyesi azonban nem írta alá az átigazolási lapot.
1967-től a Fradi-pályán élt Juhász Pistával és Horváth Apival együtt. Szó szerint lehet venni, hiszen évekig a klubház padlásszobájában, a Villa Negrában lakott … Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hódi Zoltán
Nem volt még húsz esztendős, amikor a SZEAC színeiben bemutatkozott az élvonalban 1957 tavaszán.
Már utánpótlás válogatott játékosként került a Fradihoz ’58 nyarán.
A szezon elején három bajnoki mérkőzésen védte a zöld-fehérek kapuját. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Preiner Kálmán
Az 1943/44-es idényben volt az FTC középcsatára, középfedezete.
Jellemzően az amatőrök között rúgta a labdát, de az 1943 évi Karácsonyi tornán a profik közt is helyet kapott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Koffler József
A Szentendrei MADISZ-tól érkezett jobbszélső 1946 őszén, majd 1947 tavaszán egyszer-egyszer kapott helyet a kezdőcsapatban.
’47 őszén játszott hátvédet, fedezetet is. Saját posztján háromszor szerepelt a csapatban és két gólt is szerzett.
Az 1948-as felvidéki túrán góllal búcsúzott a csapattól. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Száger György
Fradi-nevelés volt kétszeresen is. Édesapja a Fradi fiatalok nagy felfedezője nemcsak a pályán, de az otthon melegénél is alakította kapus fiának Fradi iránti érzelmeit.
Száger szerepelt ifjúsági bajnokcsapatban, ifjúsági válogatott volt, nemzetközi tornákon védett. Majd eljött a nagy pillanat, az FTC első csapatának kapuját is védhette. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
dr. Dékány Ferenc
Mindössze két játékosról tudunk a Ferencvárosban, aki átfutballozta a klub történetének legínségesebb, leggyászosabb korszakát, az 1950 és 1960 közötti „sötét” időszakot. Az egyik Dalnoki Jenő, a másik pedig a szurkolók által előszeretettel csak Pofinak hívott dr. Dékány Ferenc, aki 1961-es visszavonulásáig, a gárda szíve, lelke, motorja volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szabó Ferenc
Ha Szabó Ferenc és a Ferencváros, akkor száz fradistából 99-nek alighanem a celldömölki születésű ifi válogatott csatár Szabó Ferenc jut az eszébe; nem más, hanem az a Szabó Ferenc, aki egyszer öt gólt vágott a Rába ETO-nak, kiérdemelve a Népsport 10-es osztályzatát. Nevezett Szabó Ferenc a hetvenes években, majd a nyolcvanas dekád elején játszott a Fradiban, és a Tempó, Fradi! által „kettőként”, azaz Szabó II Ferencként van elkönyvelve.
Jó, jó, de akkor kicsoda az „egy”, kicsoda Szabó I Ferenc? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
