Alberttól – Zsiborásig
Kollár József: 70
1974 tavaszán a Bp. Honvéd színeiben debütált az NB I-ben, majd 1975 augusztusában védte először az FTC kapuját az élvonalban.
Az 1975/76-os bajnokcsapatban ötször állt a gólvonalon, mindannyiszor pontszerző csapat (4 győzelem, 1 döntetlen) tagja volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Vincze Ottó: 50
Az Ózdi Kohász csapatában kezdte pályafutását, 1986-ban került a Ferencvároshoz. 1990-ben, mindössze 16 esztendősen a svájci, FC Sion csapatának ifjúsági, később profi játékosa lett.
A svájci kitérő után hazatért: 1994-ben a Vasas vette kölcsönbe az ifjú Vinczét. 1995 tavaszán betalált a Fradi elleni 1-1-es találkozón, majd nyáron a Ferencvároshoz igazolt a remek rúgótechnikával megáldott középpályás.
A bajnokcsapatban 17 (2 gól), a kupagyőztes csapatban 7 (2 gól), a Bajnokok Ligájában illetve az odavezető úton 8 (2 gól) találkozón lépett pályára.
A bajnoki idény végén visszatért a Sionhoz, majd kölcsönbe került a Barcelona B csapatához 1997 tavaszán.
1997-től két szezont ismét zöld-fehér színekben töltött el. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nagy József
Egykori csatárunk 1976 tavaszán egyetlen Felszabadulás kupa mérkőzésen lépett pályára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Czibor Zoltán
Kiváló képességű, világklasszisnak számító, de szélsőséges, szeszélyes labdarúgó volt. Páratlan gyorsasága, nagy mozgékonysága, kitűnő labdakezelése, szélsőknél ritkán tapasztalható gólképessége és kiismerhetetlen cselei a világ legjobbjai közé emelték. Az „aranycsapat” támadósorának roppant veszélyes tagja volt. „Sátáni” játéka ellen sok ellenfele bizonyult tehetetlennek. Villanásszerűen tudta változtatni mozgásának ritmusát és irányát. Szüntelen mozgásával a pálya széltében és hosszában megelőzte a maga korát. Ezért a modern szélsőjáték egyik előharcosának tekinthető. („Kalandozásait” eleinte nemcsak játékostársai, hanem a szakemberek jelentős része sem értette meg és értékelte megfelelően.) Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Sárosi Béla
A „kisebbik” Sárosi, Sárosi György öccse, hatalmas termetű, remek fizikumú játékos volt. Mindkét lábbal kitűnően rúgott. Alkati adottságait a levegőben is nagyszerűen érvényesítette. Munkabírása kifogástalan volt. Igen jó érzékkel látta el a védelemben feladatát, bár ezt a posztot kevésbé kedvelte. A támadó fedezet szerepkörében mozgott igazán otthonosan. Pontos, jól időzített, hosszú átadásokkal támogatta a csatárokat. Gyakran vállalkozott előretörésekre. Óriási erejű lövésekkel veszélyeztette az ellenfél kapuját. A támadás kedvéért a védekezésről olykor megfeledkezett. Ez volt egyetlen lényeges hibája. Tagja volt az 1938-as világbajnoki ezüstérmet nyert csapat keretének is (ún. nem utazó, biztonsági tartalék volt). 1946-ban — az MLSZ hozzájárulásával — Olaszországba távozott.
Gulyás Géza
Gulyás Géza és Szepesi György (Gulyás Géza gyűjteményéből)
Hosszú pályafutását 1945-ben, a Goldbergerben kezdte, majd a Bp. Dózsa kapujába invitálták. 1952-ben a Megyeri úton védett, majd az 1953-as év nagy változást hozott az életébe. Hívták és jött az Üllői útra. Mint az újpestiek első számú kapusa… Hogy mit kapott az átigazolásért? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Takács Béla
1958-ban lett a Haladás játékosa és egy év múlva már az élvonalban is bemutatkozott.
1960-ban bevonult katonának és a Bp. Honvéd kapujának őrzését vette át.
A Honvédból érkezett az Üllői útra az akkor B-válogatott kapus.
Jellemzően Géczi sérülése idején került az első csapatba, méghozzá úgy, hogy ezzel bajnoki aranyérmeket is elérhetett. Mexikói túramérkőzéseken, VVK meccseken is védte a ferencvárosi kaput. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Vigh Zoltán
1953 januárjában került az Üllői útra az Orosházi Kinizsi csapatából. Együtt érkezett Mátraival és Gulyás Gézával. Esetében az utóbbi a fontosabb, ugyanis mindketten kapusok voltak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Pyber István
Az amatőr csapatban 1932-től 1938-ig játszott.
1936 őszén két bajnokin lépett pályára az ezüstérmes csapatban a fedezet.
Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Garami József: 85
A pécsi ifjúsági és utánpótlás csapatban bontogatta szárnyait, hogy nagyon fiatalon kerüljön a mély vízbe. 1957 tavaszán, 18 évesen mutatkozott be az NB I-ben.
„Még nem érett fizikumú, nagyon technikás játékos. Kreatív játékmodorával új szín az egyesületben. Még csak a mérkőzések felét játssza, de megcsillantja egy nagy egyéniség ismérveit.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....
