Alberttól – Zsiborásig

Vincze Ottó: 50

Vincze Ottó

Az Ózdi Kohász csapatában kezdte pályafutását, 1986-ban került a Ferencvároshoz. 1990-ben, mindössze 16 esztendősen a svájci, FC Sion csapatának ifjúsági, később profi játékosa lett.

A svájci kitérő után hazatért: 1994-ben a Vasas vette kölcsönbe az ifjú Vinczét. 1995 tavaszán betalált a Fradi elleni 1-1-es találkozón, majd nyáron a Ferencvároshoz igazolt a remek rúgótechnikával megáldott középpályás.

A bajnokcsapatban 17 (2 gól), a kupagyőztes csapatban 7 (2 gól), a Bajnokok Ligájában illetve az odavezető úton 8 (2 gól) találkozón lépett pályára.

A bajnoki idény végén visszatért a Sionhoz, majd kölcsönbe került a Barcelona B csapatához 1997 tavaszán.

1997-től két szezont ismét zöld-fehér szí­nekben töltött el. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Czibor Zoltán

Kiváló képességű, világklasszisnak számí­tó, de szélsőséges, szeszélyes labdarúgó volt. Páratlan gyorsasága, nagy mozgékonysága, kitűnő labdakezelése, szélsőknél ritkán tapasztalható gólképessége és kiismerhetetlen cselei a világ legjobbjai közé emelték. Az „aranycsapat” támadósorának roppant veszélyes tagja volt. „Sátáni” játéka ellen sok ellenfele bizonyult tehetetlennek. Villanásszerűen tudta változtatni mozgásának ritmusát és irányát. Szüntelen mozgásával a pálya széltében és hosszában megelőzte a maga korát. Ezért a modern szélsőjáték egyik előharcosának tekinthető. („Kalandozásait” eleinte nemcsak játékostársai, hanem a szakemberek jelentős része sem értette meg és értékelte megfelelően.) Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Sárosi Béla

sarosi-belaA „kisebbik” Sárosi, Sárosi György öccse, hatalmas termetű, remek fizikumú játékos volt. Mindkét lábbal kitűnően rúgott. Alkati adottságait a levegőben is nagyszerűen érvényesí­tette. Munkabí­rása kifogástalan volt. Igen jó érzékkel látta el a védelemben feladatát, bár ezt a posztot kevésbé kedvelte. A támadó fedezet szerepkörében mozgott igazán otthonosan. Pontos, jól időzí­tett, hosszú átadásokkal támogatta a csatárokat. Gyakran vállalkozott előretörésekre. Óriási erejű lövésekkel veszélyeztette az ellenfél kapuját. A támadás kedvéért a védekezésről olykor megfeledkezett. Ez volt egyetlen lényeges hibája. Tagja volt az 1938-as világbajnoki ezüstérmet nyert csapat keretének is (ún. nem utazó, biztonsági tartalék volt). 1946-ban — az MLSZ hozzájárulásával — Olaszországba távozott.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Gulyás Géza

Gulyás Géza és Szepesi György (Gulyás Géza gyűjteményéből)

Hosszú pályafutását 1945-ben, a Goldbergerben kezdte, majd a Bp. Dózsa kapujába invitálták. 1952-ben a Megyeri úton védett, majd az 1953-as év nagy változást hozott az életébe. Hí­vták és jött az Üllői útra. Mint az újpestiek első számú kapusa… Hogy mit kapott az átigazolásért? Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Takács Béla

1958-ban lett a Haladás játékosa és egy év múlva már az élvonalban is bemutatkozott.

1960-ban bevonult katonának és a Bp. Honvéd kapujának őrzését vette át.

A Honvédból érkezett az Üllői útra az akkor B-válogatott kapus.

Jellemzően Géczi sérülése idején került az első csapatba, méghozzá úgy, hogy ezzel bajnoki aranyérmeket is elérhetett. Mexikói túramérkőzéseken, VVK meccseken is védte a ferencvárosi kaput. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Garami József: 85

A pécsi ifjúsági és utánpótlás csapatban bontogatta szárnyait, hogy nagyon fiatalon kerüljön a mély ví­zbe. 1957 tavaszán, 18 évesen mutatkozott be az NB I-ben.

„Még nem érett fizikumú, nagyon technikás játékos. Kreatí­v játékmodorával új szí­n az egyesületben. Még csak a mérkőzések felét játssza, de megcsillantja egy nagy egyéniség ismérveit.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2026. január 10.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK