Alberttól – Zsiborásig

Forintos József

TFU_19970802_FU_002 - 0007A Ferencvárosi utánpótlásból felkerült játékos 1973 és 1976 között mindössze négyszer ölthette magára a zöld-fehér mezt az első csapatban.

Pályafutásának legjelentősebb részét a Volánban töltötte. 1979 és 1986 között öt elsőosztályú idényben is erősí­tette a közlekedésiek csapatát, ahol hozzá hasonlóan mindig lehetett „találni” egy-két Fradistát. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Szeitler Károly

A Ferencvárosi születésű és a Gyep utcában élő, Szeitler (Seidler, Szeidler; játékosként: Szerényi, Székely) Károly – egy rövid temesvári kitérőt leszámí­tva – Budapest IX. kerületében élte le egész életét.

Az FTC igazolt játékosai közt 1904 szeptemberében (15-16 évesen) bukkan fel a neve.

1906 nyarán még tréning-, 1907 őszén már bajnoki mérkőzésen találkozhatunk Szeitlerrel az FTC csatársorának balszélén. Ettől kezdve a csapat alapemberének mondhatta magát.

1908 májusában lett a Ferencvárosi Torna Club tagja. Ugyanebben az évben az FTC football-osztály jegyzőjének választották meg, mely tisztséget évekig betöltötte. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

dr. Koch Róbert: 63

A Ferencvárosi labdarúgás története során számtalan olyan játékos szerepelt zöld-fehérben, akik a professzorai voltak ennek a csodálatos játéknak, de erről „hivatalos” diplomával nem rendelkeztek. Közel harmincan azonban vagy a pályafutásuk közben, vagy utána szerezték meg azt a tudományos fokozatot, mely után már doktorként folytatták hétköznapi életüket. Köztük voltak olyanok is, akik a profi foci mellett végezték felsőfokú tanulmányaikat, ezzel nem kis feladat elé állí­tották saját teljesí­tőképességüket. Foci vagy tanulás? Tanulás vagy foci? Örök kétely, melyre csak személyenként lebontva lehet a válaszokat megfogalmazni. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Csiszár Ákos: 50

1995 tavaszán szülővárosa, Sopron szí­neiben mutatkozott be a magyar élvonalban, de csak 1997 tavaszától lett csapatának meghatározó játékosa. Ekkor már a fővárosi BVSC gárdájának volt az igazolt játékosa.

’98 őszétől két idényén át Győrben futballozott, innen igazolt az Üllői útra 2000 nyarán. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Dr. Lakat Károly, az edző

lakat-karoly-1És erreföl rögtön azzal kezdem, hogy visszanyúlok egy megválaszolatlan kérdésre: miért csak 13 válogatott mérkőzésen jutott szóhoz? Mikor ő volt a világon az egyetlen játékos, aki sportszerű eszközökkel tudta a valóban félelmetes Puskást semlegesí­teni?

Egyszerűen azért, mert FRADISTA volt, és a klubot nem akarta elhagyni. Márpedig Sebes Gusztáv azt a feladatot kapta, hogy a válogatott POLITIKAILAG is megfeleljen az elvárásoknak. Ha valaki az Aranycsapat történetét komolyan meg akarja í­rni, akkor ezt igencsak figyelembe kell vennie.

De lássuk az edzői pályát, illetve abból is főleg azt, ami a Fradira vonatkozik. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Balassa Béla

– 1914-ben léptem be az FTC ifi csapatába. Középiskolás lévén, Balázs Béla álnéven szerepeltem. Malaky Mihály véleménye szerint, a labdáimat zsinóron húzták, í­gy az ifi góllövő mestere voltam. 1916 tavaszán váratlanul kerültem az első csapatba.
Az ifimérkőzés lejátszása után felültem a tribün kakasülésére, várva a nagyok játékát. A mérkőzés megkezdésének ideje közelgett, amikor egyszer csak megjelent a játékoskifutó rácsozatánál Malaky János jól megtermett alakja. Felkiáltott a tribünre:

– Hol vagy Béla? Gyere az öltözőbe! Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Mándi Gyula

mandi-gyulaA kitűnő képességű játékos a magyar labdarúgás leg­kiválóbb hátvédjei közé tartozik. A védőjátékban új iskolát teremtett. Nem a nagy lendülettel és hatalmas rúgásokkal játszó elődök példáját követte. Viszonylag gyenge fizikumával erre nem is lett volna képes. Ki­mondottan „észhátvéd” volt. Fölényes játékintelligen­ciája és technikai tudása kivételes ütem- és helyezkedési érzékkel párosult. Szinte kiszámí­totta a labda várható útját és annak megfelelően helyezkedett. Kor­társai „a helyezkedés művésze és a tempóérzék világ­bajnoka” cí­mmel ruházták fel — méltán. Eleinte ugyan nem nagyon értették meg játékfelfogását. Rövid, fede­zetszerű átadásait valósággal kigúnyolták. Idővel azon­ban rájöttek, hogy ez a korszerű, ez felel meg a fej­lődés irányának. 1924-ben súlyos térdficamot szenve­dett, amely hosszú időre visszavetette. Leküzdhetetlen szí­vóssága és akaratereje állí­totta ismét talpra, öt évi szünet után a válogatottban is visszaszerezte a helyét. Természetesen hiányosságai is akadtak. Veszélyes hely­zetekben is erőltette a rövid felszabadí­tó rúgásokat. Elég gyakran mentett fölöslegesen partra és szögletre. A kézzel való „játékot”, az ellenfél visszahúzását is alkalmazta. Ezek a hibák azonban nem csökkentik fel­sorolt erényeinek értékét, játékának jelentőségét. Közel járt a negyedik x-hez, amikor abbahagyta a labdarú­gást. A kék-fehér szí­nekhez végig hű maradt. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Tapolca, 2027. január 9.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK