Alberttól – Zsiborásig
Polgár Gyula
A kitűnő alakú, erős fizikumú Polgár a legsokoldalúbb labdarúgóink közé tartozott. A válogatott csapatban hét szerepkörben is játszott. (A hátvédhármas mindhárom, a két szélsőfedezet, továbbá a középcsatár és balösszekötő helyén.) Tulajdonképpen csatárnak indult, de Korányi I emlékezetes lábtörése alkalmával (1933-ban az 1:0-s olasz—magyar mérkőzésen) kiderült, hogy a védelemben sokkal jobban érvényesülnek kitűnő adottságai. A roppant gyors „Drumi” mindkét lábbal nagyszerűen rúgott és pompásan fejelt. Kifogástalanul szerelt, jól indított és veszélyesen lőtt kapura is. A második világháború idején a korszerű labdarúgás útjára lépő magyar válogatott első nemzetközi színvonalú középhátvédje lett.
Kubala László
A világ egyetlen, három ország válogatottjában is szerepelt futballistája, akinek barcelonai ragyogását még Johan Cruyff sem tudta soha, egy fél pillanatra sem elhomályosítani. Vélhetően ha egy kvízjátékban szerepelne e mondat, már nem kellene többet lamentálni, mindenki tudná, Kubala Lászlóról van szó. Arról a futballistáról, aki az aranycsapat tagjainak kortársa, s a háború után az első honfitársunk volt, aki az Európa-válogatottba is meghívást kapott. Mégis – bár temérdek a barátainak, még több távoli tisztelőinek száma – soha nem kapta meg Magyarországon a neki járó méltatást. Pedig akik látták játszani, akik közelről ismerik, akár eskü alatt is vallják: Kubala neve kihagyhatatlan a magyar futball legjobbjainak strigulázásakor. Egy olyan futballista soroltatik „minden idők képzeletbeli álomtizenegyébe”, aki összesen három idényben játszott magyar első ligás csapatban… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Opata Zoltán
Opata (Ormos, Patai) Zoltán (1900. szeptember 24., Budapest – 1982. május 19., Budapest) az MTK, a Hungária FC (1920-34: 144 bajnoki / 57 gól; hat bajnok-, és két kupagyőztes csapat tagja), közben a miskolci Attila FC (1929-30) csatára 1922 és 1930 között 17 válogatott mérkőzésen szerepelt és 6 gólt ért el. Tagja volt az 1924. évi olimpiai játékokon részt vett magyar együttesnek. A sokoldalú csatár a támadósor minden helyén szerepelt nemcsak az MTK-ban, hanem a válogatott csapatban is. Leggyakrabban középcsatárt játszott. Az MTK örökös tagja.
Tóth István
Az ’50-es évek elején játékosmegfigyelőként működő Csikós Gyula hozta Csepelről az Üllői útra.
A Kinizsi korszak első kapusainak egyike hétszer állt a gólvonal előtt 1951 tavaszán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Héger Ferenc
1919 és 1926 között közel 200 mérkőzésen játszott a Fradiban a gyors szélső, aki egyébként atlétikai versenyeken is rendre elindult, és sorra nyerte is a sprintszámokat…
1919 tavaszán játszotta első mérkőzéseit a csatársor balszélén, aztán hamarosan átkerült végleges helyére a jobbszélső posztjára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kiss Zoltán: 60
A Szekszárdi Sportiskolában kezdte pályafutását, 17 évesen már az első csapatba is bekerült.
A katonaság idején a Toldi SE-ben rúgta a labdát, innen igazolta le a Fradi 1983 tavaszán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Aleksandar Jovic: 50
Csank János szerződtette az egyszeres jugoszláv válogatott támadót az újdonsült bajnokcsapatba 2001 nyarán, aki az Újpest ellen mutatkozott be tétmérkőzésen. A lila-fehérek elleni találkozók szinte végigkísérték ferencvárosi pályafutását.
Jól sikerült számára az első Üllői úton töltött szezon. A csapat legeredményesebb játékosa lett a bajnokságban 31 mérkőzésen lőtt 11 góljával.
Háromszor duplázni is tudott: a Haladás ellen csereként lépett pályára a hajrában, két gólt is szerzett 3 perc alatt, amely három pontot ért a Fradinak. Az Üllői úton a Győr ellen talált kétszer a kapuba, míg a Megyeri úton ismét csereként jutott szóhoz és lemásolta szombathelyi teljesítményét (bár a csapat ezúttal vereséget szenvedett). Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Zsirai Kálmán: 75
1964 telén érkezett a Keszthelyi Petőfi csapatától az Üllői útra.
Géczi tartalékjaként tétmérkőzésen nem jutott szóhoz.
Pályafutásának érdekessége, hogy csak külföldön őrizte az FTC kapuját. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fröhlich Sándor
A régi krónikák szerint a „legszőkébb magyar labdarúgó”, ügyes, gyors, különösen a helyzetek kihasználásában jeleskedő csatár volt. Az első világháború után sokáig élt hadifogságban. Emiatt elég későn, majdnem 30 esztendősen került az élvonalba.
Sokat ígérő igazolásnak látszott (ő volt az első gólkirály a másodosztályú profi ligában az 1926–27-es idényben lőtt 25 góljával!), első bajnoki meccsén mindjárt góllal mutatkozott be (Debrecen), de azután Turay kiszorította a csapatból. 1927 júliusában a romániai túrán kétszer is mesterhármast ért el, majd a válogatottba is bekerült.
Trenka László
Háda tartalékjaként hét bajnokin védett, ebből kettőt az 1937/38 évi bajnokcsapatban, mindkétszer egy-egy gólt kapott.
Érdekesség, hogy nem szerepelt vesztes (hat győzelem és egy döntetlen) bajnoki mérkőzésen zöld-fehérben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
