Alberttól – Zsiborásig
Tepszics Ignác: 65
Hat éven át rúgta a zöld-fehérek első csapatában a bőrt a saját nevelésű védő. 1976 augusztusában Kecskeméten mutatkozott be a Honvéd ellen a Bajnokok Tornáján. Bő fél év múlva tétmeccsen is lehetőséget kapott Dalnoki Jenőtől, majd másfél évig nem került be a nagycsapatba.
1978 nyarán Friedmanszky Zoltán lett az edző és a 20 esztendős játékos előbb a kupában, majd a bajnokságban is megkapta a lehetőséget. Ha már megkapta, meg is ragadta és próbálta bizonyítani, hogy méltó utódja lehet Martos Győzőnek, aki egy sorral előrébb játszott ekkor. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szabó József
Az élénk hajszíne miatt „Vörös” és „Piroska” becenéven közismert játékos apró termetű, fáradhatatlan, rendkívül szorgalmas labdarúgó volt. Páratlan akaratereje juttatta a zöld-fehérek örökmozgó játékosát a legjobbak közé. A védelemben és támadásban egyaránt hasznosnak bizonyult. Ügyesen szerelt, kielégítően passzolt. Csupa szív játéka és nagyszerű humora, vidám kedélye miatt nagy népszerűségnek örvendett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
dr. Csanádi Árpád
Budapest egyik elővárosának tartott Pesterzsébetről indult. Édesapja súlyos baleset következtében korán munkaképtelen lett. Az édesanyja kereste a kenyeret, a nővér Manci nevelte két öccsét Árpádot és Ferit. Igyekezett megfogadni az apai tanácsot, aki sűrűn ismételte:
„Tanuljatok, igyekezzetek, mert csak így tudtok kiválni a többiek közül, így lehet belőletek valaki!” …
S érdekes módon Csanádi Árpád akkor bizonyára öntudatlanul a sportot találta a legalkalmasabbnak arra, ahol bárkivel, azonos körülmények között veheti fel a versenyt. A góloknál nem nézik ki lőtte, a gól az eredménynek számít, s a tudás a sport területén az emberek igazi, abszolút fokmérője. Így azután a nagy erőfeszítések árán a gimnáziumba iratkozott Csanádi fiúk délutánonként az Epreserdőn át — természetesen gyalog — indultak a Fradi utánpótlás híres otthonába, a Forinyák utcai pályára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kemény Tibor
A jó felépítésű, gyors játékos lendületes elfutások után pontosan adott be és bátran vállalkozott lövésre is. Hátrányt jelentett viszont számára, hogy csak bal lábbal rúgott jól. Fejjátéka sem volt kifogástalan. E hiányosságok ellenére megbízható, hasznos csatárnak bizonyult a legjobbak között is.
Tizenöt esztendős volt, amikor először öltötte fel a zöld-fehér mezt. Akkoriban ez nagy eseményt jelentett egy kisdiák életében. Így emlékezett vissza a hófehér hajú Kemény Tibor: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Lázár Gyula
Minden idők legkiválóbb magyar fedezetei közé tartozik. Világklasszis labdarúgókra jellemző képességekkel rendelkezett. Károly Jenő után ő is kiérdemelte kulturált, stílusos játékával a „Tanár úr” megtisztelő címet. Ragyogó technikai és taktikai felkészültség, nagy játékintelligencia és áttekintőképesség, gyorsaság és nyugodt, szinte „hűvös” könnyedség jellemezte játékát. Nyúlánk, vékony termetű, szívós, fáradhatatlan és kifogástalanul fejelő játékos volt. Képességeiből semmi sem hiányzott, ami a legnagyobb fedezeteket fémjelzi. Illetve … Amilyen csodálatos érzékkel segítette a támadásokat, olyan kevéssé szeretett foglalkozni a védekezéssel. Pedig — ha rászánta magát — bármelyik hazai és külföldi ellenfelét semlegesíteni tudta. A taktikai megkötöttséget, a merev formulákat azonban nem kedvelte. A labdarúgás pedig csapatjáték, amelynek bizonyos követelményein még a legnagyobb egyéniségek sem tehetik túl magukat. Az ugyanis vitathatatlan, hogy Lázár nagy egyéniség volt. Manapság így jellemeznék: zseniális középpályás játékos. Lázár Gyula képességeit Európa-szerte elismerték. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Balog Zoltán: 45
Pályafutását Békéscsabán kezdte, négy évig volt az Előre játékosa. 17 évesen már az első osztályban futballozott. 1997-ben tagja az U-20-as világbajnokságon szereplő csapatnak Ferenczi Pistával együtt. Pályára lépett a Riquelme, Samuel, Cambiasso, Aimar fémjelezte argentin csapat ellen a csoportmérkőzések során.
1998-ban a belga Royal Antwerp csapatához igazolt, majd a következő évben hazatért a BVSC együtteséhez, ahonnan rövidesen Ceglédre került.
2000 nyarán került a Fradihoz, Csank János csapatába. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Tolonics Sándor
Ifiválogatott jobbszélsőnk egyetlen bajnoki mérkőzésen szerepelt az első csapatban 1957-ben.
Ugyanezen év nyarán tagja volt az ausztrál túrán résztvevő ferencvárosi alakulatnak is.
Rövid pályafutásának érdekessége, hogy nem szerepelt vesztes csapatban, sőt tíz mérkőzéséből kilencszer győztesen hagyhatta el a pályát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bencsik János
Egykori védőnk az Orosházi Kinizsitől érkezett 1954 januárjában.
Az 1955. évi bronzérmes csapatban három alkalommal lépett pályára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fonnyadt Zsolt: 55
Huszonegy évesen mutatkozott be Rákosi Gyula csapatában és két éven át meghatározó tagja volt a csatársornak a bal szélen száguldozó szélső. Góllövő tudományát elsősorban az örök rivális lila-fehérek ellen csillogtatta, kétszer is duplázni tudott a Megyeri úton.
Pályafutását sérülések gátolták, így kimaradt az 1991/92 évi bajnokcsapatból is.
Az 1992/93-as szezonban mindössze egy bajnokin tudott már pályára lépni, majd ismét megsérült egy felkészülési találkozón, amely élvonalbeli pályafutásának végét jelentette. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Onódi Béla
(fotó: Onódi Zoltán családi archívumából)
Bajai születésű volt, ott is kezdte pályafutását egykori csatárunk. A Fradi azonban Pécsről igazolta le a gólerős játékost, aki már az amatőr csapatban is ontotta a gólokat.
Az első bajnoki meccsén rögtön két góllal igazolta, hogy jól döntöttek a ferencvárosi vezetők leigazolásakor. Tulajdonképpen a profik között is megállta a helyét.
Az Újpest elleni két Magyar Kupa döntőben is mindkét gólt ő szerezte. Az 1943/44-es kupa-kiírásban a csapat legeredményesebb játékosának bizonyult nyolc góljával. Bajnoki meccsen a Vasas ellen mesterhármast is szerzett! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
