SÁBIÁN-tól – ZSIVÓTZKY-ig
Telek András: 55
Tíz esztendősen került a Fradiba. Felnőtt pályafutása átívelte a kilencvenes éveket. Rákosi Gyula alatt került be az első csapatba. Miután Pintér Attila Belgiumba távozott megnyílt a 19 esztendős ifjú előtt az út az első csapatba. Élete első NB I-es meccsét Szombathelyen játszotta, Limperger helyett jött be csereként a Haladás ellen 4:0-s hazai vezetésnél … Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Wilheim Vilmos
Wilheim (Wilhelm I. néven is szerepelt a sajtóban) Vilmos 1916 nyaráig a KAOE csapatában játszott. Ekkor a KAOE kiesett az I. osztályból a Vasas elleni osztályozón és a klub futballszakosztálya szüneteltette működését, játékosai pedig szabadon igazolhatók voltak.
Az FTC-be többen is átléptek – közülük Wilheim és Strasser, az első csapatban is helyet kaptak.
A mindig megbízható formát mutató fedezet a csapat egyik biztos pontja volt éveken át. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szeiler József: 60
A Bp. Vegyiművektől került a Fradiba 1982-ben. Az ifi-, és a junior-csapat után hamar a felnőtt csapat tréningjein találta magát.
’84-ben az ifi-EB győztes csapat tartalékkapusa volt, a kontinens viadal után öltötte magára először a zöld-fehér mezt, legközelebb azonban négy év múlva állt a gólvonal elé az FTC színeiben.
A szép reményű pályafutás kezdetét balszerencsék sorozata követte: a junior-csapat kapusaként eltörött a csuklója, majd felépülése után autóbalesetet szenvedett, így kimaradt az U20-as VB csapat keretéből.
Az idény végére épült csak fel, majd az NB II-es Volánhoz igazolt. Három meccsen védett a közlekedésieknél, aztán az NB III-as Pénzügyőr következett.
A következő idény tavaszán Veszprémbe szerződött, akikkel megnyerték a másodosztályú bajnokságot. Kölcsönszerződése lejárta után végleg visszatért az Üllői útra. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Sándor József
Eisenhofferhez hasonlóan Kispestről került az FTC-be. Huszonöt éves korára még azt is elérte, hogy válogatott legyen.
A fedezetsorban rendre megbízhatóan szerepelt. Szorgalma, munkabírása, és megbízhatósága emelte a legjobbak közé. Rendkívül sokat vállalt magára. Hiányossága között említették a gyorsaságát illetve a passzjátékát.
Az 1925/26-os szezonban már a csatársorban tudott a csapat legeredményesebb támadója lenni olyan társak előtt, mint Pataki és Kohut. A leghíresebb „beugrása” a ferencvárosi csatársorba egy Vasas elleni meccsen történt (1926. március 7. FTC-Vasas 4:1).
„Az FTC kitűnő válogatott halfja segítségére sietett a sérülések miatt meggyengült csatársornak. Kiváló képességeinek nemcsak ötletes mezőnyjátékkal adta tanújelét, hanem szemfüles és eredményes góllövőnek is bizonyult. Sorozatban lőtt négy pompás gólja büszke és ritka rekord.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Zsinka János: 60
Serdülő játékosként Dunaújvárosban szerepelt, ifistaként már a Videoton játékosa volt.
Még 17 sem volt amikor bemutatkozott az élvonalban 1982 augusztusában. A ’82/83-as idényben tizennégy meccsen lépett pályára a székesfehérvári csapatban, egyszer a kapuba is betalált.
Egy idénnyel később a budapesti Volánhoz igazolt, a közlekedésiek színeiben tizenöt mérkőzésen két gólt szerzett. Az ifi EB-győzelem idején még a rákospalotaiak játékosa volt, 1984 nyarán igazolt a Fradihoz.
Schaschek Ödön
1901 őszén a másodosztályba sorolt Ganz Waggongyári TLE-ben, 1902 tavaszán a bajnokcsapat BTC-nél bukkan fel a neve.
1903 októberében a Nemzeti Sport írja az időközben Szövetségi-díj győztes játékosról: „Schaschek Ödön 18 éves. Rohamosan javulva került a III-ik csapatból az I-be, ahol mint középső fedezetet sokat igér.”
1905 karácsonyán a bajnokságban el nem induló BTC csapatképéhez az alábbi kommentárt fűzi a Sportvilág: „Szamos Ödön gyors, agilis, kitűnően helyezkedő fedezet. A B. T. C. idei mérkőzéseiben minden alkalommal részt vett s működésével nem egyszer segítette győzelemhez a csapatot. Erős támasza a forwardssornak, de a védelem munkájából is mindig kivette részét. Három év óta játszik az első csapatban. 20 éves elektrotechnikus.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Vilezsál Oszkár
„A Salgótarjáni Bányászból jött át, és ma már úgy él köztünk, mintha itt nőtt volna fel. Ő is csatárból lett fedezet, és ezen a poszton nyújtotta a legtöbbet. Hosszú játékos-pályafutása tekintélyt biztosít számára a fiatalok előtt. Jogos tekintélyt. Oszi az a típusú élvonalbeli labdarúgó, akit soha nem emeltek az egekig, de soha nem is pocskondiáztak.” – írta róla Mészáros József. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Tátrai Sándor
Rákosszentmihályon kezdett futballozni, majd Salgótarjánba került, ahol Zsengellérrel játszott együtt a csatársorban. Innen igazolta le a Fradi, ahol először jobbösszekötőként szerepelt és negyedik bajnoki meccsén már az ő két góljával győzött a Fradi a Phőbus ellen 2:0-ra.
Első jobbhátvéd játékára Portóban került sor, 1937 januárjában. A megbízható, egyenletes teljesítményt nyújtó Tátrai 1944 karácsonyáig, Budapest ostromáig rendszeresen tagja volt a Ferencváros bajnok és kupagyőztes csapatainak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Simon Tibor
Serdülőként a Pénzügyőrben, ifistaként a KSI-ben nevelkedett, aztán próbajátékra jelentkezett a Fradinál, de elutasították, így Ferencváros helyett Zugló következett: rövid ideig a BVSC játékosa volt.
Saját bevallása szerint sem volt „istenáldotta tehetség”, de futni, focizni és nyerni nagyon szeretett és az sem zavarta, ha mérkőzésről-mérkőzésre más poszton kap játéklehetőséget, a lényeg a játék volt, lehetőleg zöld-fehérben.
1985 (más források szerint egy évvel korábban) elején újra bejelentkezett a Fradinál, végül Vincze Géza „igazolta” le a junior-csapathoz (1985. február 20-án lett a klub igazolt-, de csak 1987 februárjától lett szerződtetett játékosa).
Először Dalnoki Jenő kezei alatt, ’85 nyarán került az első csapat közelébe, augusztusban játszott először az „egyben”, novemberben az NB I-ben is bemutatkozott.
Ahogy a kezdetekben sem ment minden simán, úgy a folytatás is nehézkes volt: 1988 áprilisáig mindössze 6 bajnokin és 4 kupameccsen kapott szerepet… jellemzően Mucha József csapatában, a juniorok közt szerepelt, időközben katonaidejét is letöltötte. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Schaffer Alfréd
Itthon csak Spécinek nevezték, a németek találtak neki igazi méltó becenevet: ő lett a Futballkirály (Fussballkönig).
Valóban királyi jelenség volt, legalábbis, ami a játéktéren nyújtott teljesítményét illeti. Fölényes biztonsággal kezelte a labdát, s szinte bármilyen távolságból hihetetlen pontossággal lőtt kapura.
A klubelnökök irodájában épp olyan király volt, mint a pályán. Tökéletesen tisztában volt saját képességeivel, értékével, s mindig megérte szolgálatainak árát. (Még „amatőr” korában is, hát még profiként! Jellemző történet, hogy amikor Bázelben játszott, a helyi polgármester félig tréfásan ezekkel a szavakkal fordult hozzá: „Ön a hírek szerint többet keres, mint én.” Spéci azonnal kész volt a válasszal: „Valóban, de ön nem tud futballozni, én meg tudok!”) A klubhűség sohasem volt nagy erőssége, akár két-három mérkőzés után is egyesületet változtatott, ha nem találta aktuális állomáshelyét megfelelőnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
