SÁBIÁN-tól – ZSIVÓTZKY-ig

Sárosi László

A Vasas balhátvédje, 1956 és 1965 között 46 alkalommal játszott a magyar válogatottban. Tagja volt az 1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt együttesnek.

A piros-kékek rokonszenves, sportszerű, kiváló képességű védőjátékosa kitűnően helyezkedett, mindkét lábbal biztosan rúgott, jól fejelt. Mindehhez nagy gyorsaság, rendkí­vüli lelkiismeretesség, taktikai érettség és fegyelmezettség járult. Ellenfelét szorosan őrizte, de nem feledkezett meg a korszerű hátvédjáték támadással kapcsolatos követelményeiről sem.

Mint balszélső kezdte pályafutását. A csatársorban szerzett tapasztalatait hátul is jól hasznosí­totta. Ügyesen vezette fel a labdát és pontosan í­velte a kapu elé. A magyar válogatottnak csaknem egy évtizeden át rendkí­vül hasznos tagja volt. Balszerencséjére elég sok sérülés érte, amelyek miatt rövidebb-hosszabb pihenésre kényszerült. Visszavonulása után befejezte egyetemi tanulmányait és doktorátust szerzett. A válogatottban legkiválóbb teljesí­tményét 1962. május 31-én, a chilei világbajnokság során Anglia ellen ví­vott mérkőzésen (2:1) nyújtotta. Legjobb formáját ezen a világbajnokságon érte el.

Játékos-pályafutását 1966-ban, tulajdonképpen Dalnoki Jenővel egyszerre fejezte be, majd edzősködni kezdett a Vasas ifjúsági csapatainál. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Verebes József

A ferencvárosi születésű balösszekötő élvonalbeli szereplése a Fradihoz fűződik.

Az FTC ifi bajnokcsapatából, óriási tehetségként – Didi becenévvel – került fel az első csapathoz.

Első bajnoki meccsén, az Üllői úton rendezett az SBTC elleni találkozón rögtön góllal mutatkozott be!

Azután a sikerek – részben sérülés miatt is – elmaradtak, mint ahogy ő is az Üllői útról. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Játékosból lett szertáros – Szőke László

A történet néhány évvel ezelőtt kezdődött. Egy csodaszép nyári napon Novák Dezső vendégei lehettünk balatoni házában. Órákig a mesék és az anekdoták világába csöppentünk, előjöttek a régi játszótársak a dicsőséges múlt, a bajnoki cí­mek, de nem maradt ki a világválogatottság sem. Ahogy az sem, hogy a nagyszerű játékosok mellett milyen fontos szerepet játszottak a „mellékszereplők”: az orvosok, a gyúrók, és a szertárosok, akik nélkül szinte ki sem tudott volna futni a csapat a pályára. így került szóba Szőke László, akit Novák Dezső invitált a Fradihoz és akihez régi ismeretség fűzte.

„Csak a Fradi-szí­v és a baráti hí­vó szó, ami ideköt. Nekem tulajdonképpen nem hiányzik annyira ez a pénz, amit itt keresek. Viszont örömmel jövök a barátok, a ferencvárosi szurkolók közé. Igyekszem a szertárat olyan szí­nvonalon tartani – ami méltó egy Ferencvároshoz.” – nyilatkozta 1996 tavaszán.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Szabó Ferenc

Ha Szabó Ferenc és a Ferencváros, akkor száz fradistából 99-nek alighanem a celldömölki születésű ifi válogatott csatár Szabó Ferenc jut az eszébe; nem más, hanem az a Szabó Ferenc, aki egyszer öt gólt vágott a Rába ETO-nak, kiérdemelve a Népsport 10-es osztályzatát. Nevezett Szabó Ferenc a hetvenes években, majd a nyolcvanas dekád elején játszott a Fradiban, és a Tempó, Fradi! által „kettőként”, azaz Szabó II Ferencként van elkönyvelve.

Jó, jó, de akkor kicsoda az „egy”, kicsoda Szabó I Ferenc? Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Turai László

Turai László

Egykori ifi-válogatott játékosunk 1965-ben a Bp. Spartacustól került az Üllői útra.

Játszott balfedezetet, jobbösszekötőt és középcsatárt is, mindössze öt tétmérkőzésen lépett pályára zöld-fehérben.

Az 1969-ben bronzérmet nyert csapatban háromszor kapott játéklehetőséget Lakat Károlytól. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2026. január 10.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK