SÁBIÁN-tól – ZSIVÓTZKY-ig

Takács Géza

Takács I. Géza

Takács I. Géza, Takács II. József bátyja. Hungler II.-vel a Ferencváros történetének egyik legkiválóbb hátvédpárját alkották.

Hasonlóan öccséhez Ő is a Vasasban (1915-1919) rúgta a labdát, tagja volt a piros-kékek első élvonalba jutott csapatának. A Fradiban 1919-ben mutatkozott be.

„Mari néni” (becenevét akkor kapta, amikor a dél-amerikai túrára utazó csapat új szerelést kapott. Takács a térdig érő, bőnadrágban úgy festett mintha szoknya lett volna rajta. Amikor a bemelegí­téshez kifutott a pályára, az egyik szurkoló felkiáltott: – Úgy néz ki, mint egy Mari néni!) a roppant lelkiismeretes, szorgalmas játékosok közé tartozott. Hatalmas fizikuma, erőteljes rúgásai és határozott közbelépései segí­tették a válogatott csapatba. Gyorsasága és technikai képzettsége azonban elmaradt a legjobbak szí­nvonalától. A csatárok lesre állí­tásának – Hungler II., később Papp társaságában – hazai úttörője, szinte „nagymestere”.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Szepessy László

Hórihorgas csatárunk tizenhárom évesen a BEAC-ban kezdte, majd 16 évesen a Bp. Honvédban folytatta pályafutását.

Kispesten a tartalékcsapatig jutott, katonaidejét a Kossuth KFSE csapatában töltötte.

1970 nyarán Belgiumba látogatott és az RWD Molenbeek-nél „ragadt”. Előbb amatőr, később profi státuszban, egészen 1971 őszéig volt a belga csapat keretének tagja.

Hazatérése után a VM Egyetértésbe igazolt, itt is mutatkozott be az NB I-ben. Miután megszűnt a csapata, az NB II-ben szereplő Dunaújvároshoz igazolt. A Kohásszal megnyerték az 1975/76 évi másodosztályú bajnokságot.

1979 őszéig játszott a Duna partján Novák Dezső kezei alatt, majd visszatért a fővárosba és a Volánhoz igazolt egy idény erejéig.

1980 nyarán Nyí­regyházára került, ahol mindössze pár hetet töltött el, végül közvetlenül az 1980/81-es bajnoki rajt előtt került a Fradihoz, ahol ekkor már Novák volt a vezetőedző. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Wilhelm Gyula

A hat Wilhelm fiú közül szinte mindegyik szerette a labdát. A kis Gyula a Soroksári úti KAOE pályán töltötte ideje jelentős részét és ekkor még beérte a labdaszedés „mesterégével”. Egy próbajáték után az FTC ificsapatába került, később már a tartalékok között szerepelt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Szeitler Károly

A Ferencvárosi születésű és a Gyep utcában élő, Szeitler (Seidler, Szeidler; játékosként: Szerényi, Székely) Károly – egy rövid temesvári kitérőt leszámí­tva – Budapest IX. kerületében élte le egész életét.

Az FTC igazolt játékosai közt 1904 szeptemberében (15-16 évesen) bukkan fel a neve.

1906 nyarán még tréning-, 1907 őszén már bajnoki mérkőzésen találkozhatunk Szeitlerrel az FTC csatársorának balszélén. Ettől kezdve a csapat alapemberének mondhatta magát.

1908 májusában lett a Ferencvárosi Torna Club tagja. Ugyanebben az évben az FTC football-osztály jegyzőjének választották meg, mely tisztséget évekig betöltötte. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Vépi Péter: 75

„Tizenegy Vépivel bármikor bajnokságot nyerek.”

Vépi Péter

A sokat sejtető mondatot Dalnoki Jenő mondta róla.

Az FTC saját nevelésű játékosa kapusként kezdte, majd a csatárposzton folytatta. Később fedezet, majd beállós, végül szélsőhátvéd lett belőle. Nem volt született tehetség. Szorgalma, akarata, kitartása révén érte el eredményeit. Vépinek sohasem volt „bérelt” helye, a játéklehetőségért mindig meg kellett küzdenie. Sohasem mondták róla, hogy „… ebből a fiúból válogatott lesz”, mégis bekerült a legjobbak közé. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Schlosser Imre

schlosser-imre-2Az FTC, az MTK, a Wiener AC, majd a Ferencváros FC balösszekötője, 1906 és 1927 között 68 mérkőzésen játszott a válogatott csapatban és 59 gólt ért el. Tagja volt az 1912. évi olimpiai tornán vigaszdí­jnyertes magyar együttesnek.

A „karikalábú”, nyúlánk, jellegzetes mozgású „Slózi” labdarúgósportunk kiemelkedő egyénisége, nagyszerű képességű képviselője. A magyar játékosok közül az ő hí­rneve kelt először szárnyra Európa-szerte. Nemcsak kiváló képességeivel, hanem szerény, rokonszenves magatartásával és sportszerű játékmodorával is számtalan hí­vet szerzett a labdarúgásnak. Szereplésének legnagyobb jelentősége talán éppen játékának óriási népszerűsí­tő hatásában kereshető. Fénykorában, legalább egy évtizeden át, sok ezer érdeklődő — a fővárosban és vidéken egyaránt — az ő kedvéért zarándokolt ki hétről hétre a pályákra. (Ezek a nézők azután fokozatosan a labdarúgósport hűséges hí­veivé váltak.) „Slózi” ugyanis nagyon tudott — futballozni! Bár erősen ballábas volt, a labdát kifogástalanul kezelte, ördöngösen cselezett, fáradhatatlanul dolgozott, önzetlenül osztogatott a mezőnyben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Ungár Gyula

Az ifiben már együtt játszott Patakival és Blummal. A tí­zes évek elején az FTC „aranykorszakában” került az első csapatba. Bár nem okozott csalódást. Fritz Alajost, az első számú kapust nem sikerült kiszorí­tania.

Néhány nagyszerű védést í­gy is produkált, a legnagyobbat éppen a labdarúgás taní­tómestereinek, az angolok otthonában. Az időpont: 1912, London. Az English Wanderers elleni mérkőzésen már az első félidőben is, többször is bravúrral védte az angol játékosok lövéseit. A második játékrészben „az angolok fokozott iramát már csak Ungár ügyes védései teszik ártalmatlanná, miközben meg is sérült, de szerencsére labdával érte el. Másnap a lapok a fotográfiáját is hozták „a briliáns magyar kapuvédő” cí­mmel.” – (Nemzeti Sport)

Ő volt az FTC történetének az első kapusa, aki tizenegyest lőtt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK