SÁBIÁN-tól – ZSIVÓTZKY-ig
Viczkó Tamás: 70
Tíz esztendős korától, tizenhat éven át „élt” az Üllői úton. 1973 és 1976 között bajnok, kupagyőztes és KEK döntős csapat tagjának mondhatta magát.
A saját nevelésű játékosnak nem volt könnyű dolga, hiszen olyan vetélytársakkal kellett megküzdenie a csapatba kerülésért, mint Martos, Bálint, Vépi, Megyesi vagy a minden poszton bevethető Mucha, majd a feltörekvő Rab.
Szedlacsek Ferenc
A jó fizikumú, technikás zöld-fehér balösszekötő ötletesen adogatott, jó helyzetfelismeréssel rendelkezett. A mezőnyben sokat mozgott, a fedezeteknek is segített. A felvidéki származású játékos a magyar mellett a csehszlovák válogatottban is szerepelt.
Szedlacsik (Szedlacsek, Frantisek Sedlacek, Frantisek Sedlaczek) pályafutását a Törekvésben kezdte, majd miután belépett az Első Vörös Gyalogezredbe, emigrálni kényszerült 1919-ben. Teplice, Pozsony és Prága voltak pályafutásának állomásai. A DFC Praha csapatából kétszer a csehszlovák válogatottban is pályára lépett, egy alkalommal gólt is szerzett.
1927-ben New Yorkban játszott a Brooklyn Wanderers csapatában, majd hazatért a Ferencvároshoz. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Turai László
Egykori ifi-válogatott játékosunk 1965-ben a Bp. Spartacustól került az Üllői útra.
Játszott balfedezetet, jobbösszekötőt és középcsatárt is, mindössze öt tétmérkőzésen lépett pályára zöld-fehérben.
Az 1969-ben bronzérmet nyert csapatban háromszor kapott játéklehetőséget Lakat Károlytól. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Vad István: 70
1969-ben került a BEAC-tóla Fradi ifibe. 1975 és ’77 között szerepelt az első csapatban. Igazi gólvágó volt: 19 elsőosztályú bajnokiján 12 gólt szerzett. A kupagyőztes csapatban 2 találkozón 1 gólt ért el. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Siflis Géza
A kapus rövid ideig volt az Üllői úton, pedig jugoszláv válogatottként, nagy reményekkel érkezett a Fradihoz Szabadkáról.
Védőinek számtalanszor mondta, hogy „Apus”, így ez lett az egyik beceneve. A másik óriási termete miatt Gulliver volt. A Fradiból az Újpestbe lépett át. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Weinber József
1902 őszén igazolt a BAK csapatától az FTC-hez.
Weinber I. (Weinber II. Jánosnak, a zöld-fehérek válogatott játékosának testvérbátyja) volt az FTC első olyan kapusa, aki mezőnyjátékosként nem szerepelt.
A civilben fogtechnikusként működő idősebb Weinber fivér tagja volt az FTC első bajnokságot, majd tartalékbajnokságot (Szövetségi-díj) nyert gárdájának is és szerepelt a kezdeti idők öregfiúk (FTC „Vén Dicsőség”) csapatában is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Waldinger László
Az amatőr FTC-ben éveken át (1938-42) rúgta a labdát, de a profik között csak ötször szerepelt.
Egykori hátvédünk az 1939/40 évi bajnokcsapatban egyszer lépett pályára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szántai László
A fedezet 1962 nyarán érkezett a Transvill csapatától az Üllői útra és egy mérkőzésen lépett pályára a bajnokcsapatban ’63 tavaszán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Táncos Mihály
Az erdélyi származású, alacsony, nagyon gyors és technikás jobbszélső igen okosan, ötletesen játszott. Körültekintően, hajszálpontosan adott be. Bedaásai nyomán társai, főleg Takács II., majd később Toldi és Sárosi dr. sok gólt értek el. Törékeny termete miatt elég könnyen elnyomták. Lehetőleg kerülte a közelharcot.
Zsiborás Gábor
Csupa kéz, csupa láb kis fickó volt. Noha nagyon szeretett csatárkodni, nem veszélyeztette sem a válogatott, de még csak a Ferencváros támadóinak helyét sem a csapatban. Egyszer Rózsa Lajos, azt mondta Gábornak.
„Látnád magad Gábor milyen esetlenül nyargalsz a pályán, kérés nélkül a kapuba somfordálnál.”
A nyurga kölyök megfogadta mestere tanácsát és beállt a kapuba. Az ifiknél, Vincze Géza kezei alatt már nem ellenkezett, őrizte a kalitkát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
