SÁBIÁN-tól – ZSIVÓTZKY-ig
Ungár Gyula
Az ifiben már együtt játszott Patakival és Blummal. A tízes évek elején az FTC „aranykorszakában” került az első csapatba. Bár nem okozott csalódást. Fritz Alajost, az első számú kapust nem sikerült kiszorítania.
Néhány nagyszerű védést így is produkált, a legnagyobbat éppen a labdarúgás tanítómestereinek, az angolok otthonában. Az időpont: 1912, London. Az English Wanderers elleni mérkőzésen már az első félidőben is, többször is bravúrral védte az angol játékosok lövéseit. A második játékrészben „az angolok fokozott iramát már csak Ungár ügyes védései teszik ártalmatlanná, miközben meg is sérült, de szerencsére labdával érte el. Másnap a lapok a fotográfiáját is hozták „a briliáns magyar kapuvédő” címmel.” – (Nemzeti Sport)
Ő volt az FTC történetének az első kapusa, aki tizenegyest lőtt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szabó László
Óriási tehetségnek számított, fényes jövőt jósoltak neki. A Bozsik utódaként emlegetett tehetség aztán korai búcsúra kényszerült.
Pedig szépen kezdődött minden: Tizenhat évesen az ifi centere, 1953-ban már az első csapat fedezete. A Kinizsi felnőtt csapatában meccsről meccsre remekel. ’53-ban annak az UEFA-torna győztes magyar ifi válogatottnak volt a stabil tagja, amely kapott gól nélkül nyerte a fiatalok – nyugodtan mondhatjuk – akkori világbajnokságát! És szintén ifistaként Sebes Gusztáv az aranycsapat mellé veszi és a válogatott edzőmérkőzéseken Puskásékkal szerepelteti.
Négyszer már a B-válogatottban is pályára lép és az utánpótlás nagy reménységei között tartják számon. A nagyválogatottság karnyújtásnyira, amikor egy utánpótlás válogatott találkozón véget érnek álmai: olyan súlyos sérülést szenved, hogy nincs folytatása szép reményű pályájának.
Vincze Ottó: 50
Az Ózdi Kohász csapatában kezdte pályafutását, 1986-ban került a Ferencvároshoz. 1990-ben, mindössze 16 esztendősen a svájci, FC Sion csapatának ifjúsági, később profi játékosa lett.
A svájci kitérő után hazatért: 1994-ben a Vasas vette kölcsönbe az ifjú Vinczét. 1995 tavaszán betalált a Fradi elleni 1-1-es találkozón, majd nyáron a Ferencvároshoz igazolt a remek rúgótechnikával megáldott középpályás.
A bajnokcsapatban 17 (2 gól), a kupagyőztes csapatban 7 (2 gól), a Bajnokok Ligájában illetve az odavezető úton 8 (2 gól) találkozón lépett pályára.
A bajnoki idény végén visszatért a Sionhoz, majd kölcsönbe került a Barcelona B csapatához 1997 tavaszán.
1997-től két szezont ismét zöld-fehér színekben töltött el. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Sárosi Béla
A „kisebbik” Sárosi, Sárosi György öccse, hatalmas termetű, remek fizikumú játékos volt. Mindkét lábbal kitűnően rúgott. Alkati adottságait a levegőben is nagyszerűen érvényesítette. Munkabírása kifogástalan volt. Igen jó érzékkel látta el a védelemben feladatát, bár ezt a posztot kevésbé kedvelte. A támadó fedezet szerepkörében mozgott igazán otthonosan. Pontos, jól időzített, hosszú átadásokkal támogatta a csatárokat. Gyakran vállalkozott előretörésekre. Óriási erejű lövésekkel veszélyeztette az ellenfél kapuját. A támadás kedvéért a védekezésről olykor megfeledkezett. Ez volt egyetlen lényeges hibája. Tagja volt az 1938-as világbajnoki ezüstérmet nyert csapat keretének is (ún. nem utazó, biztonsági tartalék volt). 1946-ban — az MLSZ hozzájárulásával — Olaszországba távozott.
Takács Béla
1958-ban lett a Haladás játékosa és egy év múlva már az élvonalban is bemutatkozott.
1960-ban bevonult katonának és a Bp. Honvéd kapujának őrzését vette át.
A Honvédból érkezett az Üllői útra az akkor B-válogatott kapus.
Jellemzően Géczi sérülése idején került az első csapatba, méghozzá úgy, hogy ezzel bajnoki aranyérmeket is elérhetett. Mexikói túramérkőzéseken, VVK meccseken is védte a ferencvárosi kaput. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Vigh Zoltán
1953 januárjában került az Üllői útra az Orosházi Kinizsi csapatából. Együtt érkezett Mátraival és Gulyás Gézával. Esetében az utóbbi a fontosabb, ugyanis mindketten kapusok voltak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Soós László: 75
1964-ben került az Izzó csapatából az Üllői útra.
Évekig szerepelt a tartalékok között a balszélső, míg egyszer az első csapatban is pályára lépett, így tagja lett az 1969. évi bronzérmes ferencvárosi gárdának. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Scheibel József
Két ferencvárosi bajnokcsapatban is szerepet kapott a szélsőként játszó csatár. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Takács József
A „kis Taki”, Takács I. Géza öccse, minden idők legkiválóbb magyar csatárainak, a legeredményesebb góllövőknek egyike. Pedig csak jobb lábbal tudott lőni és fejjátéka sem állt arányban erényeivel. Nagyszerűen cselezett, kivételes érzékkel foglalkoztatta szélsőjét. A kapu előtt páratlanul találékonynak, szemfülesnek, gólveszélyesnek bizonyult. Minden helyzetben feltalálta magát. Ösztönösen jól helyezkedett, szinte megérezte a labda várható útját. Fordulásból nagyon kevés magyar csatár tudott úgy lőni, mint ő. Góljainak jó részét közelről szerezte, de távoli lövései is veszélyt jelentettek a kapura. A legreménytelenebb esetekben is rajtolt a labdára. Mindig számított a védők, főleg a kapus esetleges hibájára. Ilyen esetben ő mindig ott termett és kérlelhetetlenül juttatta a labdát a hálóba. Szemfülességének rengeteg gól lett az eredménye. Az utódok közül Kocsis Sándor játéka sok tekintetben hasonlított „Taki”-éhoz. A kitűnő csatár óriási népszerűségét nemcsak képességeinek és góljainak, hanem példás emberi magatartásának, szerénységének is köszönhette. Minden szempontból méltó volt az általános megbecsülésre.
Selenka Tamás
A Bp. Építőktől érkezett jöbbösszekötő az 1970-es tartalékbajnoki címet nyert csapat oszlopos tagjának mondhatta magát.
’70 szeptemberében a Liverpool elleni EVK találkozón mutatkozott be az első csapatban. Az NB I-ben háromszor kapott játéklehetőséget Csanádi Ferenctől, így tagja volt az ezüstérmes csapatnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
