SÁBIÁN-tól – ZSIVÓTZKY-ig
Népsport: múzeumi számtiszt súlygolyóval a kézben és az FTC kapujában
Bajnok, sportvezető és múzeumi számtiszt, no meg főhadnagy hét háborús kitüntetéssel
A Nemzeti Múzeumot szolgálta – és védett is: Schiller Rezsőről (1889–1972) méltatlanul keveset tud az utókor, pedig tisztes eredményeket ért el futballban és atlétikában, majd a Nemzeti Múzeum működésének szentelte életét.
Takács Géza
Takács I. Géza, Takács II. József bátyja. Hungler II.-vel a Ferencváros történetének egyik legkiválóbb hátvédpárját alkották.
Hasonlóan öccséhez Ő is a Vasasban (1915-1919) rúgta a labdát, tagja volt a piros-kékek első élvonalba jutott csapatának. A Fradiban 1919-ben mutatkozott be.
„Mari néni” (becenevét akkor kapta, amikor a dél-amerikai túrára utazó csapat új szerelést kapott. Takács a térdig érő, bőnadrágban úgy festett mintha szoknya lett volna rajta. Amikor a bemelegítéshez kifutott a pályára, az egyik szurkoló felkiáltott: – Úgy néz ki, mint egy Mari néni!) a roppant lelkiismeretes, szorgalmas játékosok közé tartozott. Hatalmas fizikuma, erőteljes rúgásai és határozott közbelépései segítették a válogatott csapatba. Gyorsasága és technikai képzettsége azonban elmaradt a legjobbak színvonalától. A csatárok lesre állításának – Hungler II., később Papp társaságában – hazai úttörője, szinte „nagymestere”.
Szepessy László
Hórihorgas csatárunk tizenhárom évesen a BEAC-ban kezdte, majd 16 évesen a Bp. Honvédban folytatta pályafutását.
Kispesten a tartalékcsapatig jutott, katonaidejét a Kossuth KFSE csapatában töltötte.
1970 nyarán Belgiumba látogatott és az RWD Molenbeek-nél „ragadt”. Előbb amatőr, később profi státuszban, egészen 1971 őszéig volt a belga csapat keretének tagja.
Hazatérése után a VM Egyetértésbe igazolt, itt is mutatkozott be az NB I-ben. Miután megszűnt a csapata, az NB II-ben szereplő Dunaújvároshoz igazolt. A Kohásszal megnyerték az 1975/76 évi másodosztályú bajnokságot.
1979 őszéig játszott a Duna partján Novák Dezső kezei alatt, majd visszatért a fővárosba és a Volánhoz igazolt egy idény erejéig.
1980 nyarán Nyíregyházára került, ahol mindössze pár hetet töltött el, végül közvetlenül az 1980/81-es bajnoki rajt előtt került a Fradihoz, ahol ekkor már Novák volt a vezetőedző. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Wilhelm Gyula
A hat Wilhelm fiú közül szinte mindegyik szerette a labdát. A kis Gyula a Soroksári úti KAOE pályán töltötte ideje jelentős részét és ekkor még beérte a labdaszedés „mesterégével”. Egy próbajáték után az FTC ificsapatába került, később már a tartalékok között szerepelt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szeitler Károly
A Ferencvárosi születésű és a Gyep utcában élő, Szeitler (Seidler, Szeidler; játékosként: Szerényi, Székely) Károly – egy rövid temesvári kitérőt leszámítva – Budapest IX. kerületében élte le egész életét.
Az FTC igazolt játékosai közt 1904 szeptemberében (15-16 évesen) bukkan fel a neve.
1906 nyarán még tréning-, 1907 őszén már bajnoki mérkőzésen találkozhatunk Szeitlerrel az FTC csatársorának balszélén. Ettől kezdve a csapat alapemberének mondhatta magát.
1908 májusában lett a Ferencvárosi Torna Club tagja. Ugyanebben az évben az FTC football-osztály jegyzőjének választották meg, mely tisztséget évekig betöltötte. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Sári Géza
1959 nyarán a Szolnoki MTE-től került a Fradihoz.
’60 októberében két poszton is debütált az első csapatban a Győr ellen.
Jobbhátvédként futott ki élete első NB I-es meccsére, de bő fél óra múlva már a kapuban találta magát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Takács Dániel
Takács Dániel 1884-ben született Túrkevén. Elég későn, 19 éves korában kezdett el futballozni a Fővárosi TC-ben, ahol balszélsőt játszott. 1904-ben ment át a Ferencvárosba, a zöld-fehéreknél 1906-ig futballozott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Vépi Péter: 75
„Tizenegy Vépivel bármikor bajnokságot nyerek.”
A sokat sejtető mondatot Dalnoki Jenő mondta róla.
Az FTC saját nevelésű játékosa kapusként kezdte, majd a csatárposzton folytatta. Később fedezet, majd beállós, végül szélsőhátvéd lett belőle. Nem volt született tehetség. Szorgalma, akarata, kitartása révén érte el eredményeit. Vépinek sohasem volt „bérelt” helye, a játéklehetőségért mindig meg kellett küzdenie. Sohasem mondták róla, hogy „… ebből a fiúból válogatott lesz”, mégis bekerült a legjobbak közé. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hargitai Nándor
A Szirmai ill. Sziffert néven is játszó fedezet az 1937/38-as idényben a budafokiak elleni meccsével tagja lett a ferencvárosi bajnokcsapatnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Schlosser Imre
Az FTC, az MTK, a Wiener AC, majd a Ferencváros FC balösszekötője, 1906 és 1927 között 68 mérkőzésen játszott a válogatott csapatban és 59 gólt ért el. Tagja volt az 1912. évi olimpiai tornán vigaszdíjnyertes magyar együttesnek.
A „karikalábú”, nyúlánk, jellegzetes mozgású „Slózi” labdarúgósportunk kiemelkedő egyénisége, nagyszerű képességű képviselője. A magyar játékosok közül az ő hírneve kelt először szárnyra Európa-szerte. Nemcsak kiváló képességeivel, hanem szerény, rokonszenves magatartásával és sportszerű játékmodorával is számtalan hívet szerzett a labdarúgásnak. Szereplésének legnagyobb jelentősége talán éppen játékának óriási népszerűsítő hatásában kereshető. Fénykorában, legalább egy évtizeden át, sok ezer érdeklődő — a fővárosban és vidéken egyaránt — az ő kedvéért zarándokolt ki hétről hétre a pályákra. (Ezek a nézők azután fokozatosan a labdarúgósport hűséges híveivé váltak.) „Slózi” ugyanis nagyon tudott — futballozni! Bár erősen ballábas volt, a labdát kifogástalanul kezelte, ördöngösen cselezett, fáradhatatlanul dolgozott, önzetlenül osztogatott a mezőnyben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
