Anekdoták
Fradista anekdoták: Rákosi Gyula
Borravaló
Labdarúgó pályafutásom utolsó tíz éve úgy telt el, hogy engem mindig fogott valaki a pályán. Szabadon sohasem járkálhattam. – kezdett bele Szusza Ferenc.
Emlékszem, a Népstadionban játszottunk az FTC-vel, s a változatosság kedvéért Rákosi Gyula volt az őrzőm. Egy idő után meguntam a dolgot és azt találtam mondani neki:
— Te, Gyula, menj már odább egy kicsit!
— Nem megyek — válaszolta. — Engem ide küldtek, nekem az a feladatom, hogy vigyázzak rád.
Csak nem tágított mellőlem.
Fradista anekdoták: dr. Fenyvesi Máté
Máté evangéliuma
Kevés olyan igazi sportember rúgta a labdát Magyarországon, mint Fenyvesi Máté. Volt mersze szembenézni az élettel, minden nehézséget vállalt, még a külföldi utazások alatt is rendszeresen, céltudatosan tanult. Végtelenül nagy kár, hogy szótlansága, zárkózottsága miatt nagyon kevesen ismerték őt istenigazából. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fradista anekdoták: Albert Flórián
Albert Flórián
Kézfogás (Vadas György)
Az FTC a Népstadionban játszott, ha jól emlékszem, a Salgótarján ellen. Albert egyik akció nyomán nagyszerű helyzetbe került, de keményen elválasztották a labdától. Odaszólt nekem:
— Gyuri bácsi, nem fuj?!
Szövegelésért Albert ellen ítéltem közvetett szabadrúgást, amelyből a Salgótarján gólt szerzett …
Tetejébe a második félidő végén tizenegyeshez jutott a Ferencváros, de Novák Dezső — aki a legbiztosabb ítéletvégrehajtók egyike volt — kihagyta a büntetőt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Anekdoták: dr. Lakat Károly
Lakat Károly
Edzői nagysága — sok egyéb markáns tulajdonsága mellett — kiváló szónoki képességeiben és a lélek legapróbb rezdüléseit is érzékelő, pszichologizáló alkatában rejlett. Aki egyszer is hallotta, tanúsíthatja: Lakat Károly doktor játékosértekezletei, a félidők közti szünetben tartott rögtönzött „eligazításai” egyszerűen felülmúlhatatlanok voltak. Csalhatatlanul ráérzett a kritikus másodpercekre, megteremtette azt a miliőt, amelyben a lekváremberek ereiben is pezsegni kezdett a vér. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fradista anekdoták: Mátrai Sándor
Mátrai Sándor
Szidjad a nénikéjét!
Puskás Öcsi páratlan bal lábáról, bombaként robbanó beköpéseiről, aranyszívéről, de szabadszájúságáról is köteteket írtak össze. A világ leghíresebb őrnagya — még barátságos eszmecsere közben is — olyan magától értetődő természetességgel használta a szódáskocsis szleng bizonyos kitételeit, mint más közönséges halandó a névelőket, vagy a kötőszavakat.
A magyar válogatott Mátrai Sándor nevű újonca szégyenkezve, megalázva tűrte Puskás korbácscsapással felérő nyelvelését. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Anekdoták: Czibor Zoltán
Czibor Zoltán
Más kategória
Az ötvenes évek agyba-főbe ajnározott válogatottjai a bajnokságban „külön” elbánásban részesültek. Így azután többen elszabadultak „láncaikról”. Sztálinvárosban játszott bajnokit a Honvéd. Czibor Zoli — bevett szokása szerint — folyamatosan értékelte a játékvezető működését. Mást negyed ennyi szemtelenségéért régen kiállítottak volna. De Czibor külön kategóriába tartozott. A játékvezető végül megsokallta.
— Czibor úr, elválunk, ha ilyeneket mond!
„Bolond” a helyzet magaslatán trónolt:
Anekdoták: Kocsis Sándor
Kocka karórái
Bécsben, egy szokásos, nagyszabású „cuccolás” alkalmával Kocsis Sanyi pompás schaffhausenit vásárolt. Régi karóráját is magán tartotta — „nehogy elcsórják”. Az újat, a „menőt” meg felcsatolta a jobb kezére.
Csuda flancos helyen folyt a díszvacsora. Étkeznek, kortyolgatnak is az arany fiúk a helyhez illő műgonddal. Valamelyik sólyomszemű osztrák újságíró felfigyelt a „kettőzésre”.
— Herr Kocsis, miért hord két karórát?
Kocka röpke töprengés után felvilágosította az elmélyült, tudományos gondolkodással nem vádolható tollforgatót. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fradista anekdoták: dr. Lakat Károly
Lakat Károly
Edzői nagysága — sok egyéb markáns tulajdonsága mellett — kiváló szónoki képességeiben és a lélek legapróbb rezdüléseit is érzékelő, pszichologizáló alkatában rejlett. Aki egyszer is hallotta, tanúsíthatja: Lakat Károly doktor játékosértekezletei, a félidők közti szünetben tartott rögtönzött „eligazításai” egyszerűen felülmúlhatatlanok voltak. Csalhatatlanul ráérzett a kritikus másodpercekre, megteremtette azt a miliőt, amelyben a lekváremberek ereiben is pezsegni kezdett a vér.
Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fradista anekdoták: Örökrangadók
Salamon Béla örökké lógó szivarjával egyszer Pluhár István mellé állt egy FTC—MTK mérkőzés félidejében, amikor a Magyar Rádió első sportriportere közvetített.
A mikrofon — ahogy mondják — „élt”, be volt kapcsolva.
Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fradista anekdoták: Sipos Vilmos
Sipos Vilmos
Vilika vigyáz magára
Keveseknek adatott meg a dicsőség, hogy két ország válogatottjában is helyet kaptak. Meg aztán, sokat kell vándorolni ahhoz, hogy a focisors ebben a különleges kegyben részesítse kiválasztottját. Nos, Sipos Vilmos az édeskevesek egyike. Németországban született, játszott a jugoszláv, és a magyar nemzeti tizenegyben. Hol Zágrábban, hol az Üllői úton, hol Kolozsváron bukkant fel. Sehol sem vert gyökeret. Megvolt az a szép szokása, hogy ha valahol megszokták, megszerették, azonmód elillant. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
