Jegyzet
Egy hittanos lázadása
Bajnokok Ligájára hangolva – 2. rész: a BL időszaka
Ahogy a bajnokok európai versengésének első részében már írtuk, az UEFA az 1992/93-s szezontól tért át a BEK-ről (ahol csak a tényleges bajnokok indultak) a Bajnokok Ligájára, ahol már nem csak a nemzeti bajnokságok bajnokai szerepelnek, hanem az UEFA-együttható alapján felállított rangsortól is függ, hogy az adott ország hány csapatot, és azokat melyik fordulóban vagy éppen egyből a csoportkörbe „sorsolják”. Bevezették a selejtezőket, majd jött sokak álma (köztük a miénk is) a csoportkör, mely nem csak nagyobb hírnevet, de sokkal több pénzjutalmat is hozott magával. Számunkra egyrészt jókor alakították át, hiszen már az első évben bajnokként „selejtezhettünk”, másrészt meg a Slovan elleni pozsonyi kommandósok brutalitása miatt olyan mély nyomokat hagyott, hogy a mérkőzésre már nem is nagyon emlékszünk. Már órákkal a kitűzött kezdési időpont előtt tömött sorokban érkeztek zöld-fehérbe öltözött Fradi-hívek, s hiába voltak a maximális biztonsági intézkedések, nem maradtak el az összecsapások a drukkerek és a rendfenntartó erők között. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy néhány ferencvárosi szurkolót már a délelőtt folyamán letartóztattak. Ezzel azonban még nem ért véget a rémálom, a zöld ruhába öltözött fekete álarcos kommandósok a stadionban ott folytatták, ahol kint, a kapukon kívül abbahagyták. Azonnal ütöttek gumibotjukkal, senkit sem kíméltek, többen is súlyosan megsérültek. A szurkolók a lelátón kaptak verést, a játékosok meg a pályán…pedig nem erre készültünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bajnokok Ligájára hangolva – 1. rész: a BEK időszaka
A Fradi számára július 10-én indul útjára a Bajnoki Ligája 2019/20-as sorozata a bolgár FC Ludogorec elleni mérkőzéssel. A felfokozott érdeklődés (teltház közeli esemény várható), a felkészülési időszak eredményessége, a csoportkör iránti „vágyakozás”, az egyre jobb formát mutató és egyre tudatosabb játékot produkáló csapat bennünket is arra ösztönzött, hogy egy kis múltidéző barangolással hangolódjunk a BL rajtunkra. Ha most feltennék az „egymilliós forintos” kérdést: a Fradi hányszor szerepelt a Bajnokok Ligájában (+BEK), kapásból valószínűleg nagyon kevesen tudnák rá a választ. Természetesen, aki tudja, hogy mikortól indult el a legrangosabb európai sorozat, onnan már nem olyan nehéz a megfejtés, hiszen csak számba kell venni a bajnoki címeink számát…Vagy talán még sem nyernénk meg ezzel a számolással a főnyereményt? Ha csak annyit tudunk, hogy a BEK valamikor az ötvenes években indult útjára, akkor a számunkra oly keserű időszak utáni talpra-állás első lépcsőfoka az 1962/63-s bajnoki címünk volt. Onnan meg egy gyors számfejtés: 1964, 1967, 1968, 1975/76, 1980/81, 1991/92, 1994/95, 1995/96, 2000/01, 2003/04, 2015/16 és a harmadik csillagot jelentő 2018/19. Ez 13 indulást jelent, mégis a következőben „csak” 11-re tudunk visszaemlékezni. Az idei alapból kiesik (itt még „üresek” a könyvlapok), így marad egy, de vajon melyik a kakukktojás? A következőkben erre választ kapunk, de a „tanmenetet” követve, menjünk szépen időrendi sorrendben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
NS-évértékelő: Törés sem volt
Az én hősöm: Varga Zoltán
Nála eredményesebb (több gólt rúgott, több trófeát szerzett stb.) labdarúgó bőven született, magyar pályán is akadt elegendő, ám számos kortársa esküszik, hogy jobbat, mint Varga Zoltán, nem látott soha. Játékának lényegét nem a kicsikart győzelem öröme, hanem egy-egy – meglehet, gólt sem hozott – mozdulat, szinte valószerűtlen bravúr áhítatának emlékezete adta, ami mítoszformáló elemként épült be a futballszurkolók tudatába, azokéba is nemegyszer – s ez az, ami példátlan –, akik nem látták játszani a maga idején! A labdarúgás „kegyelmi pillanata” ez a história, benne a játék atavisztikus örömének, az önmagunkká válás s a mindenséggel való összeolvadás szabadságának átélni vágyott ideája villan fel valamiképp. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Sípszó előtt helyett: Kisvárdán stadiont avatunk
Ha pedig stadionavatás, akkor…de inkább nem is folytatom, mert remélem, másodszor már nem fog megtörténni, hogy udvarias vendégként nem borítjuk fel az asztalt, hanem virágcsokorral a kezünkben érkezünk és mindent megteszünk annak érdekében, hogy a hazaiak méltón ünnepeljék meg az új stadiont. Ahogy azt Szombathelyen tettünk tavaly szeptember 25-én, ahol az elvesztett három pont, még ha áttételes is, de a bajnoki címünkbe került. Most meg Kisvárdán avatunk stadiont, mely egy Kalocsa (szülővárosom) nagyságú település, ahol bár van „stadion”, de az pont úgy néz ki, ahogy egy kisváros, „megye-egy” csapatához illik. Kisvárda ennél tovább jutott, az 1911-ben alakult klub kivívta az NB I-es tagságot, ennek örömére egy felújított (vagy új?) stadiont kapott, plusz két vereség után egy új edzőt is, aki még csak ismerkedik a környezettel, így ellenünk csak a lelátóról figyeli a leendő csapatát. A hazaiak nem indultak túl fényesen a 2018/19-es bajnoki szezonban, három mérkőzés, három vereség, 0-9 gólkülönbség, mely szinte „tükörképe” a Fradi szereplésének, ahol háromból három győzelem, 11-3-as gólkülönbséggel spékelve. Ezek alapján nem sok pénzt nyernénk a tippmixen egy sima Fradi győzelemre fogadva, csak hát egyrészt ott a stadionavatós „átok”, plusz volt egy kupa meccsünk is az akkor még csak NB II-es Várda ellen, ami nem éppen úgy sült el, ahogy az akkori erőviszony sejtették. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Földi kincsek nélkül
1928 – Meglepően kevesek voltak kíváncsiak Schlosser Imre Üllői úti jutalomjátékára
Amikor örökre elköteleztem magam az FTC mellett – Ultras Comeback, a „Tábor” visszatérése elé
Bárkit kérdezünk meg, hogyan vált FRADISTÁVÁ, mindenkinek, egyéni története van erről. Jómagam – már leírtam máshol, e hasábokon is – családi tradíciók mentén kaptam zöld-fehér alapokat, habzsoltam szeretett Nagy Bélánk könyveit, kívülről fújtam a Ferencvárosi TC futball történelmét, csüggtem a TV-n, ha játszott a Fradi, a vereségeknél egy hétig használhatatlan voltam, elkeseredett és „életunt” (tizenévesen.:-).) , ha nyertünk, akkor rohantam a játszótérre focizni másnap és én voltam, Ebedli, Nyilasi és Pogány (egy személyben…). Később, a győzelmek után, még a házibuliból is elszöktünk többed magunkkal a Blahára, ahol éjfél körül megjöttek az első Népsportok és olvasgattuk az osztályzatokat, habzsoltuk a tudósítást és boldogan szemléltük a tabellát: „1. Ferencváros…” De volt azért ott még valami. Valami, ami nem igazán SPORT, mégis elmaradhatatlan, utánozhatatlan kelléke annak, a kulissza, a körítés. A Fradi tábora. A 12. játékos, a szurkoló! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A gyerekzseni mesterműve
Feljegyzések a fotelból – „Best of” vagy helyettesítés?
A legjobb műsorszámokból, beszélgetésekből összeválogatott ismétléseket előszeretettel használják a reggeli rádiós műsorok, ha a műsorvezetők szabadságon vannak, vagy más irányú elfoglaltságaik miatt nem tudják hétköznap vezetni az adást. A mi esetünkben ennek az alkalmazása több sebből is vérezne, lévén még is csak egy Fradi-meccs, ami ugye ünnepnap. Ráadásul az eredmény ismerete nélkül kellene legalább két (három) féle hangulatú jegyzet-részlet összeállítás, ami nem is okozhatna nagy gondot, hisz az elmúlt évek hullámvasútján ülve nincs az az eredmény, amire nem találnánk már az előző „Feljegyzésekben” korholó, dicsérő, stb. gondolatokat.