Jegyzetek
Szívbéli szponzorunk
Mesék és legendák
Fradiról, futballról…
„Hát ez így tovább nem mehet! A Ferencváros a külföld előtt és idehaza is a magyarság egyik nemzeti értéke és nem “Csáky szalmája”. Ez a Ferencváros nem politikai jelszavak kohója, nem krejzleráj és nem gyári, üzleti vállalkozás. Itt ne akarja senki sem sütögetni erkölcsi vagy anyagi pecsenyéjét. Aki ebben a klubban dolgozni akar, úgy lépjen be az Üllői úti stadionba, mint a kultúra, templomába – vegye le a kalapját és mélységes alázattal szolgálja a jobb sorsra érdemes magyar sportot…”
Mr. Pech: Goran Kopunovic
Összenézünk, annyit mondok: Hé, ’67!
„Rólad mintázzák meg, majd az ezerforintost”
Vajtó Lajos: „Ez a Fradival örök szerelem…”
Fütty
Sokat tett a csapatért
Így játszottak a régiek
„A jó középcsatár észjátékos. Irányít. Összefogja a támadósort, rohamra küldi a szélsőket…” Ilyen felfogás uralkodott egykor, a támadó középfedezet korában, amikor még egyik védő sem állt rá egy meghatározott csatárra; a szélsőfedezetek az ellenfél szélsője és összekötője közé helyezkedtek, a két hátvéd a 16-os két sarkáig terjedő távolságra, vagy még beljebb húzódhatott az oldalvonaltól. Logikus volt, hogy a technikás, okos „center” felismerje, melyik csatártársát találja labdájával szabadon; utóbbi aztán veszélyesen törhetett kapura, vagy ívelhetett újból középre lefutása végén.
Ilyen zseniális irányító volt a Fradiban Sárosi György doktor – amíg át nem tértek 1940-ben csapataink az úgynevezett WM rendszerre.
Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Aszlányi emlékoldal
