Nemzeti Bajnokságok 1958 – 1974
A Fradi New Yorkban VI. – Aki kiszakította a hálót Belgrádban
Mike István
A mérkőzés utáni hétfőn pihenőnapot tartottunk. Magyarok vendégei voltunk, New Yorktól mintegy 80—90 kilométernyire. Olvasóim közül bizonyára számosan emlékeznek Mike Pistára, ő volt a házigazdánk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A Fradi New Yorkban V. – A lengyelek maradnak
Fullasztó hőség szakadt New Yorkra. Szinte ette az embert a levegő. Valahányszor csak a lengyel csapat neve szóba került, annak a bizonyos kihagyott tizenegyesnek a pillanata idéződött fel a fiúkban és akárhogy is alakult a helyzetünk, látszott rajtuk, hogyha pályára lépnek a lengyelek ellen, akkor bizonyítani akarnak. Biztosan vannak játékosok, akik a pályán is „diplomaták”, az igazi labdarugótól ilyet — szerintem — nem lehet elvárni. Az győzni akar. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A Fradi New Yorkban IV. – A Ferencváros kilőtte a Hamiltont
Ha az ember belelapoz a labdarúgás történelmébe, akkor érti meg igazán, milyen féltékenyen vigyáztak a baseball és a rugby ügynökei, nehogy népszerűsödjék az Egyesült Államokban a „soccer”. Dr. Mező Ferenc úgy jegyzi fel, hogy a III. Olimpiai Játékokon, amelyek 1904. július 1., és október 29. között zajlottak le St. Louis-ban, Kanada és az Egyesült Államok már összemérték erőiket. A küzdelemből 4:0 arányban Kanada került ki győztesen. Igaz, hogy – a két államot, két klubcsapat (a Galt FC, illetve a St. Rose of St Louis) képviselte, ez azonban mit sem von le a tény jelentőségéből, hogy tudniillik már több, mint hatvan éve versenyszerű „soccer” folyik odaát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A Fradi New Yorkban III. – Máté nyes egyet és Flóri sípszót hall
Július 9-én, pénteken reggel 9-kor megreggeliztünk a Shermann House-ban, aztán elindultunk a reptérre. Igen könnyedén mozogtunk, hisz mindenkinek a kezében csak aprócska csomag volt: mindenünket „otthon” hagytuk, a New York-i Croydon Hotelben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A Fradi New Yorkban II. – Miért éppen Chicago?
Chicagóban a szálloda előtt: Rákosi, Géczi és Vilezsál
Kézenfekvő a magyarázat: az egyik legnagyobb lengyel település az Egyesült Államokban, és szép számmal lakják magyarok is. Jó üzletnek, a , „soccer” jó propagandájának ígérkezett hát az FTC—Polonia Bytom találkozót ebben a városban rendezni. (A többi mérkőzés színhelye változatlanul New York maradt.)
Másfél órányi Jet-repülés az út New Yorkból Chicagóba és egy óra az időszámításbeli eltérés a két város között. A rendezés zökkenőmentes, az út kellemesen telik. Az O’Hara repülőtéren népes küldöttség várt ránk s ahogy a „Chicago és környéke” című magyar nyelvű hetilap írta: „Mayer Charlie által készített óriási virágcsokor kimondottan látványosságszámba ment.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A Fradi New Yorkban I. – Az állhatatos Mr. Cox
Az Egyesült Államokban az európai futballt, a „soccer”-t nemigen ismerik és kedvelik. Náluk a baseball meg a rugby járja. S ahogy ez a két játék nem tud meghonosodni Európában, ugyanúgy nehéz a ,”soccer” útja az Államokban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
„A gárda, a gárda …”
Ahogy Mészáros József látta játékosait a VVK győzelem után. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Dorog és Torino között
Mészáros József a VVK győzelemről. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 07.
Albert Flóri
Tábornoki Zakó
1963. november 17. Ferencváros – Budapesti Honvéd 2:7
A nagy sikerek mellett a focihoz a nagy bukások is hozzátartoznak. Igazán nagy vereségeket csak igazán nagy csapatok tudnak szenvedni. Napoleon hetven győztes csatát vívott, mégis mindenki csak Waterloo-ra emlékezik, meg legfeljebb Lipcsére. Ez mind igaz, de ez akkor is fájdalmas, nagy verés volt.
Nyolc nap hiányzott már csak az egyéves veretlenségünkhöz a bajnokságban. Igaz, a nagyvilágban értek minket közben kisebb balesetek, így kikaptunk a Fenerbahcsétől, a Ploestitől, az Austriától, a Dinamó Zágrábtól (oda-vissza), a szovjet klubválogatottól (2:6), a Braunschweigtől, a Dinamó Moszkvától és a Galata Szerájtól (0:4), de a bajnokságban 22 mérkőzésen keresztül senki nem tudta megállítani a csapatot. Ennél hosszabb sorozatot csak a régi nagyok produkáltak: egyszer Tóth-Potyáék, egyszer Sárosiék és egyszer Kispéterék. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 04.
Az újonc Juhász Pista (Juci) négy gólja és az öreg tribün búcsúja
1963. november 7. Ferencváros – Pécs 5:1
1963 januárjában nagyon jó csatársorunk volt: Kökény – Friedmanszky – Albert – Rákosi – Fenyvesi doktor. De miért ne lehetne még jobb? – gondolhatta Mészáros Dodó bácsi, talán a versenyt is élénkíteni akarta, no meg úgyis mindig adódnak sérülések. Így aztán márciusban bemutatkozott Tüske öccse, Fenyvesi II. Jóska és a még ifi Rátkai Laci, de megfordult régi helyén, a csatársorban Vilezsál Oszi is.
Áprilisban rövid időre visszaszerezte a jobbösszekötő posztját Orosz Pali, májusban viszont Varga Zoli már helyet Szorított magának Albert oldalán. Ősszel többször játszott a Honvédból igazolt Galambos, novemberben pedig újabb ifjúsági játékos mutatkozott be: történetünk hőse, Juhász Pista. Egy kattintás ide a folytatáshoz....