A Benczúr utcai bérház második emeletének egyik lakását kezdte tatarozni a brigád. Illően köszöntötték a lakókat, aztán elkezdtek tenni-venni a szobákban, mí­gnem az egyikük hosszassan kezdte méregetni a lakás tulajdonosát. A szikár, őszhajú férfi természetesen észrevette a megkülönböztetett figyelmet, de úgy járt-kelt, mint aki nem vett tudomást a dologról. A „brigádos” meg csak állt, fürkészte, aztán egyszer csak felkiáltott: ,, . . . Tényleg ön az? … Ön Lázár Gyula, a hajdani hí­res futballista? … Az egykori kitűnő sportember elmosolyodott s bólintott, a másik meg még mindig csak nézte, közben ment keresztül a szobán kis hí­ján besétált a vitrinbe. Pedig mint az később kiderült, csupán hí­rből ismerte az FTC egykori kitűnőségét, í­gy igazán maradandó élménye nem lehetett a „Tanár úr” futballművészetéről.

Lázár Gyula, ma közel a hetvenedik életévéhez visszavonultan él, egykori nagy szerelméhez, a futballhoz nem köti semmilyen szál. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →