Lakat Károly dr.: ITÁLIAI JEGYZETEK 4.
Szemben a Mesterrel
Az öltözködés nem sokáig tartott. Hamarosan megjelent az öltöző folyosóján — mintha divatlapból vágták volna ki. Széles mosollyal vezetett be bennünket egy kis szobába, amolyan fogadóba, mutatván, foglaljunk helyet.
Mielőtt ez megtörtént volna, előszedtem egész utazásom alatt féltve őrzött ajándékomat, egy különleges „Miska-kancsót”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Lakat Károly dr.: ITÁLIAI JEGYZETEK 3.

Kottajáték és egyebek
Most legyünk formabontók! Miután tudtam, hogy külföldön, így Olaszországban is, nincs hétközi edzőmérkőzés (nálunk is idejét múlta már!), most a csütörtöki kétkapuzásról essék néhány szó. A 15 percig tartó bemelegítés után került sorra, a melegítés gyakorlatanyaga azonos volt a szerdaival. Elfelejtettem mondani: ezen a napon együtt dolgozott a két csapat, tehát a tartalékok is! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Lakat Károly dr.: ITÁLIAI JEGYZETEK 2.
A „Mágus” a pályán
És másnap a „Mago” betartotta ígéretét — sajnos az időjárás is „hű volt önmagához”, most csak ömlött. Olyan idő volt, hogy még én is gondolkodtam volna a szabadtéri edzés megtartásán! (Akik ismernek, tudják, mit jelent ez!)
Minden a szokásos módon történt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Lakat Károly dr.: ITÁLIAI JEGYZETEK 1.
Minden út Rómába vezet
Mint ígértem volt, most már Rómából jelentkezem, tehát: Saluto i miéi cari lettori dall’ Itália. Vagyis, üdvözlöm kedves magyar olvasóimat Itáliából. „Kis” gonoszsággal kérdezhetné valaki: az rendjén van, hogy vannak olvasók, de hol az író?
Ehhez először is tudni kell, hogyan kerültem én egyáltalán Itáliába? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A múlt év felfedezettje
Ugrásra készül a Fradi
1972.I.12. Spanyolország – Magyarország 1:0
Az Ön tizenegye ’71
Mándiról, MTK-ról
Fradi szurkolók a múltból: Payer András, a slágergyáros
Jelenleg szinte menekülök a múlt szurkolóihoz, hiszen nekik sokkal könnyebb volt. Persze nekik is volt nehéz időszak az életükben, régen is volt olyan, hogy kevésbé ment a Fradinak, de megélni ezeket a terheket mindig erőtpróbáló lehetett. Sőt sokkal hitetpróbálóbb megélni akkor, ha az ember nem látja a kivezető utat, mikor fogytán a remény. Nehéz ilyenkor írni is, hiszen alapjába véve egy optimista ember vagyok és nagyon nehezen írom le azt, ha fogy a hitem. Nagyon nehezen ismerem be még saját magamnak is, ha a remény egyre kevesebb, ha pedig beismerem, azonnal keresem az újabb kapaszkodót, nem adom fel, a következő mérkőzést már megint új reménnyel várom. Egy kattintás ide a folytatáshoz....





HOZZÁSZÓLÁSOK