1965.V.31. VVK, Manchester United – Ferencváros 3:2
VVK 1965-2015: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig
Ha leírjuk, vagy meghalljuk a legendás angol csapatnak, a Manchester Unitednek a nevét, a világon sok focikedvelő szíve megdobban még akkor is, ha nem a piros-fehér-kék csapatnak szurkolnak elsődlegesen. Nem tagadom szurkolóként nem hoznak lázba, hiszen számomra a Ferencváros, az FTC és a Fradi a sorrend, de ettől függetlenül a United fantasztikus múltja, és azon sorsfordulók miatt melyek jellemezték klubot és melyek több ponton hasonlatosak a Fradi múltjához szimpatikussá tette őket. A történelem viharai őket sem kímélte, de a Fradihoz hasonlóan a United is mindent túlélt, mert ahogy nálunk a Ferencváros, ők is többet jelentenek egy labdarúgó klubnál. „Jóságos ég, nem tudjuk megcsinálni!” – ez a hétköznapinak tűnő felkiáltás olyan fájdalmat okoz az angol klub híveinek, mint nekünk az ötvenes évek, amikor mindenünket elvették. Mi túléltük, de a United játékosai, edzői és vezetői közül többen 1958. február 6-án München repülőterén (a csapat Belgrádból tartott haza) vesztették életüket, amikor a gépük lezuhant. Az előbb idézet felkiáltás a gép pilótájától származott, aki mindent megpróbált, hogy épségben tegye le a gépet, de sajnos nem sikerült. Ezután a szörnyű tragédia után kellett újjáépíteni a klubot, tovább vinni a csapatot. Több év kellett hozzá, de 1965-re már a régi fényében csillogott a United. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1965.V.26. Ferencváros – Komló 4:1
1965.V.23. VB selejtező, NDK – Magyarország 1:1
1965.V.19. Ferencváros – UFC 10:1 (edzőmérkőzés)
1965.V.15. Belga Ligaválogatott – Budapest válogatott 0:1
1965.V.13. VVK, Ferencváros – Athletic Bilbao 3:0
VVK 1965, Út a döntőig: a kupagyőzelem 14 pillanata – a 10. állomás
A labdarúgás története során többször elhangzott már az a mondat, hogy a jó csapatnak szerencséje is van. Maga a szerencse is változó, hiszen vannak esetek, amikor csak a lehetőségét kínálja fel egy csapatnak arra, hogy éljen vele. Egy csapat meg akkor jó, ha ezzel élni is tud.
1965. április 21-én, Bilbaóban, a visszavágó mérkőzés előtt megtartott sorsoláson a szerencse a Fradinak kedvezett. Azokban az években, az európai kupákban még nem vezették be az idegenben lőtt gólok „előnyét” (ez alapján már Bilbaóban továbbjutottunk volna), nem volt hosszabbítás és büntetők sem döntöttek az esetleges továbbjutásról. Azonos gólkülönbségű visszavágó esetén harmadik mérkőzésre került sor, ennek helyszínéről pedig sorsolással döntöttek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....






HOZZÁSZÓLÁSOK