Feljegyzések a fotelból – Ajándékok Felcsútnak
Tegnap este lefekvés előtt még úgy gondoltam, hogy a szokásos vérnyomáscsökkentő és bétablokkolós turmix valamint egy kiadós alvás után reggel már nem leszek olyan ideges és dühös, hogy én is úgy járjak mint Thomas Doll a felcsúti ajándék büntető után. Őszintén egy kicsit tartottam saját magamtól is, hogy nem tudom féken tartani az indulataimat és olyan mondatokat írok le, melyeket utólag talán meg is bánnék. Tévedés, nem bánnék meg, mert sok mindent utálok, de az igazságtalanságot manapság egyre nehezebben viselem el. Doll is így gondolhatta és bár Máté Csaba szerint “csak” a kulacsot vágta a földhöz (szerintem más is történt, de ezt a “bíró” úgyis bejegyzi a nagykönyvébe), de látszott rajta a mérhetetlen düh és elkeseredés, hogy itt van egy ember, aki 83 percig aránylag jól sípol, aztán gondol egy merészet és befúj egy olyan büntetőt, amin egy bölcsődei foglalkozáson is csak mosolyognak, ott is csak azért, mert a tipegők csak néhány hónapja tanultak meg járni, így az egyensúlyérzékük még nem fejlődött ki tökéletesen. De ezt komolyan venni egy “akadémista” játékosnál? Kapásból nem emlékszem rá, hogy ki esett áldozatul Otigba szorításának, de nem is lényeges. Már csak azért sem, mert előtte hasonló szituért (Botka, Paintsil) nekünk nem fújt büntetőt, a felcsútiaknak meg igen. Talán úgy gondolta a derék sípvadász, hogy a falucska még nem kapott elég ajándékot, ezért ő is lerakott egyet az asztalra. Köszönjük. Nekünk két pontunk, a bajnoki tabella vezetésének elvesztését és valószínűleg egy Doll nélküli derbit jelentett. Meg egy dühöngő és keserű fotelszurkolót, aki ha ott ül a most kivételesen végig világító arénában, bizony olyan szitkokat szórt volna Bognár bíróra, hogy nem csak a stadion zárassák be (oké, azt nem tennék meg soha), de engem is örökre eltiltanának még az írástól is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2017.X.14. Puskás Akadémia – Ferencváros: 1-1
Pintér csapata ismét pontot szerzett a Fradi ellen
Az első fordulóban és most is 1–1-re végzett egymással a Puskás Akadémia és a Ferencváros.
A Puskás Akadémia a bajnokság első fordulójában és most, a 12. körben is 1–1-es döntetlenre végzett a Ferencvárossal.
2017.X.10. VB-selejtező, Magyarország – Feröer-szigetek: 1-0
Kifütyült győzelem: egy Böde-góllal nyertünk Feröer ellen, de a játék…
Válogatottunk nyögvenyelősen győzött idehaza az utolsó vb-selejtezőjén, megvan a harmadik hely, de a közönség tüntetett.
A magyar labdarúgó-válogatott 1–0-ra legyőzte hazai pályán Feröert az európai vb-selejtezők csoportszakaszának utolsó fordulójában. A mieink gólját a csereként beálló Böde Dániel szerezte a 81. percben.
Szabó Richárd
Takács Zsombor
2017.X.8. Makó – Ferencváros: 0-4 (edzőmérkőzés)
Felkészülés: az FTC négy góllal avatta fel a makói komplexumot
A labdarúgó NB I-ben szereplő Ferencváros 4–0-s győzelmet aratott Makón pályaavató mérkőzésen.
2017.X.7. VB-selejtező, Svájc – Magyarország: 5-2
Ennek az ötösnek nem örülünk: kikaptunk Svájcban
Hiába a két magyar találat, néha bántóan nagy volt a különbség a két válogatott között.
A magyar labdarúgó-válogatott 5–2-es vereséget szenvedett Svájcban a 2018-as világbajnokság selejtezőjének 9. fordulójában. A hazaiak már a szünetben három góllal vezettek, a mieinktől Guzmics Richárd és Ugrai Roland volt eredményes.
A gyerekzseni mesterműve
Az ismeretlen Sárosi-szobor
Feljegyzések a fotelból – Idegőrlő győzelem
Bármennyire is elfogult vagyok a zöld-fehér színnel és az agyam bármennyire is el tud különböztetni a valóságtól, azok az idők már elmúltak, amikor egy mérkőzés előtt semmi idegesség, semmi gyomorgörcs és semmi kétely a napi penzum, amikor úgy ültünk fel a lelátóra, hogy az aznapi 50 milliós kérdés abból állt, vajon hármat vagy ötöt rúgunk-e az aktuális ellenfélnek. Sokak szerint (ők voltak az optimisták királyai) ebben nem volt semmi élvezhető, ültél a padon, vagy a betonlépcsőn, kezedben egy zacskó szotyi, melynek héját olyan éteri magasságokban tudtad a kilőni a szádból, hogy az a legrosszabb esetben is a lelátó szélén landolt. Ha a lendületet még a győzelmi mámor semmivel sem fogható zamatával erősítetted meg, a vonal mellett futkározó zászlós bácsi úgy érezte magát, mint London a német bombázások idején. Tegnap ugyan nem ülhettem fel a lelátóra, Balmazújváros számomra már a világ végén van, sőt bevallom becsülettel, amikor feljutottak, biza ki kellett “gugliznom”, hogy merre is pakolta fel Árpád apánk a térképen. Ezáltal a szotyi is elmaradt, otthon a kényelmes fotelban ülve mégsem illik telebombázni a szőnyeget, de hűtő az van és bár a mai átlag nem nagyon emelkedik 15 fok fölé, azért a kesernyés-édeskés-habzó nedű mégis csak gyöngyözően finom. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a tévé képernyője is lassan faltól falig ér és a magamra terített puha, bolyhos takaró is melegséggel árasztott el, úgy éreztem, remek kis 90 perc előtt állunk, ahol majd jövünk, látunk és győzünk – mindezt evidenciaként, hiszen mégis csak tök utolsó a Balmaz, mi meg száguldunk mint Hamilton és a kezdésig egy pillanatra sem jutott az eszembe, hogy történhet motorhiba és mi is úgy járunk mint Vettel a maláj nagydíjon. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
HOZZÁSZÓLÁSOK