Feljegyzések a fotelból – Elfogytunk a végére
Szolón, az ókori görög demokrácia atyja mondta, hogy „ahhoz, hogy az ember győzni tudjon, hozzátartozik, hogy tudjon veszíteni is”. Az a kedves olvasó, aki esetleg nem látta a tegnap esti mérkőzést és esetleg a foteles jegyzetemből akar értesülni az eredményről, annak az előbbi idézet bölcselet elolvasása „doszta” elegendő ahhoz, hogy a böngésző jobb felső sarkában lévő „X” gombra kattintson. Legszívesebb én is ezt tenném, teljesen fölösleges advent harmadik vasárnapján rossz érzéssel fogadni a közénk szálló angyalt, aki kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében…épp olyan erővel, épp olyan tisztán ahogy tegnap este a Groupama Arénát körbeölelte a zöld-fehér szeretet. És ez akkor is így van és így is marad addig amíg létezik az igazi Fradizmus. Annak nincs köze egy elvesztett mérkőzéshez, egy szomorú évzáróhoz, amit nem pontosan így terveztünk, de valahogy a sors úgy gondolta, jobb ha időben szól, ha időben figyelmeztet minket, hogy még van dolgunk bőven és ami a tegnapi napig olyan szépnek és varázslatosnak látszott, ott bizony vannak még olyan porszemecskék, melyek megakadályozhatják a tökéletes működést. Ettől még nem dől össze a világ, az alapok továbbra is erősek, de amit eddig lazán elintézünk egy „ráérünk arra még” mondattal, a tegnap esti vereség után már tudjuk, a közelgő tél szorításában a csapat megerősítése lesz a vezetők legfontosabb feladata. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Advent harmadik gyertyalángja – A bátorság próbája
Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnapon egy fehér ragyogó angyal jön le a földre, jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése. Adventi gyertyák színei az örömöt a szeretetet, és a boldogságot szimbolizálja. Ezen a vasárnapon már előre lehet örülni karácsony eljövetelének. A gyertyagyújtás után ne csak azon gondolkodjunk el, mi okoz nekünk örömet, és minek örülnénk karácsonykor, hanem azon is, hogy mi mit tehetünk mások öröméért. Advent harmadik hete a bátorság próbája is. Arra figyelmeztet, hogy ideje szembenézni önmagunkkal, különösen az árnyékainkkal és a félelmeinkkel, hiszen azok csak így oldódhatnak fel. Legyen merszünk felvállalni azt, amit valójában szeretnénk. Hozzuk meg régóta halogatott döntéseinket, és ha kell, lépjünk tovább. A három lelkierő: akarat, érzelem, gondolat szétválása félelemmel tölti el az embert, mindezek egyensúlyba hozatalához a bátorság angyalának a segítségét kérhetjük. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2015.XII.12. Ferencváros – Újpest: 0-1
Az Újpest véget vetett a Fradi hazai veretlenségének
Diagne gólja döntött, Böde megsérült, a lilák első magyar csapatként nyertek a Groupama Arénában.
A labdarúgó NB I 19. fordulójában az Újpest Mbaye Diagne találatával 1–0-ra nyert a Ferencváros otthonában. A listavezető zöld-fehérek ezt megelőzően 24 bajnoki és három kupameccset játszottak a Groupama Arénában vereség nélkül, így a 28., magyar csapat elleni összecsapáson esett el végül a Fradi új erődje. A mérkőzés krónikájához hozzátartozik, hogy a góllövőlistát vezető Böde Dániel az összecsapás ötödik percében súlyosnak tűnő sérülést szenvedett.
Adventi naptár – 2015 Emlékezzünk
Még 12-t kell aludni
„Elmúlhatunk, de cselekedeteink nem tűnnek el nyomtalanul, örökké élnek az örökké tartó eredményekben és következményekben. Vándorok vagyunk, de lépteink nyomát nem fújja el a szél, semmi sem történhet, ami nem a múlt következése lenne, hiszen a jövő is csak a múlt folytatása.”
(Jules Verne
„Akit szívünkben megőrzünk, örökké élni fog”
GULYÁS GÉZA
Adventi naptár – 2015 Barangolás szurkolói szemüveggel
Még 13-at kell aludni
„Az öreg Fradi-pálya abban az évben búcsúzott, fatribünjén apám gyakran találkozik régi ismerősökkel, akiktől rendszerint azt kérdezi: mikor jöttél ki? És azon nevetnek, hogy ha valaki egy elveszett régi ismerősével akar találkozni, a legjobb, ha kijön az Üllői útra és itt ráakad.”
SZABOM
“Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből”
Akit eltanácsoltak a futballtól, most a legértékesebb
2015 – Sikeres EB-kvalifikáció
Kijutottunk az Európa-bajnokságra!
U17: Utolsó hely az elitkörben és a selejtező-körben is
U19: Nem sikerült a továbbjutás a selejtező-körből
U20: A legjobb 16 között a világbajnokságon
Adventi naptár – 2015 Tempó Fradi a „stáblistán”
Még 14-et kell aludni
Dénes Tamás-Hegyi Iván-Lakat T. Károly könyveit bemutató sorozataink. sok-sok fejezet, pillanat labdarúgásunk több mint száz éves történetéből. Egy virtuális képeskönyv család, egy történelmi anziksz, mely körbeöleli mindazt, amit szinte születésünk pillanatától szeretünk. Legyen az győzelem, vagy vereség, történjen az a hőskorban, vagy a második világháború vérzivataros éveiben, a történetek szóljanak hétszer csengető postásról, a bányásznapok szikrázó összecsapásairól, a 100 %-ról, a 68-s lázadó hónapjairól, történelmünk legendás játékosairól, edzőiről. Mindezek együtt jelentik a Ferencváros és a magyar labdarúgás dicsőséges múltját
Jön a 216. derbi!
Minden a hét elején kezdődött. Ahogy elmúlt a Paks elleni mérkőzés okozta kábulat és örömmel konstatáltam, hogy a lábamban is kiolvadt a jég, szép lassan rájöttem, hogy kivel is játszunk a következő fordulóban. Eleinte furcsa bizsergést éreztem, de mivel nem most készülök először a derbire, tudtam, hogy ez még csak a kezdett. Folytatódott a hajnali ébredéssel, mikor is tíz percenként lejátszottam magamban a mérkőzést. Nem árulok el túl nagy titkot, de mindig nyertünk. Annak ellenére, hogy sajnos az agyam azon része, mely tárolja az emlékeket, mostanság sűrűn becsap, de az elmúlt 30 év Dózsa elleni derbikből az elmúlt napokban egyre több jött elő. Az persze megint érdekes, hogy a vesztes mérkőzések (tán voltak ilyenek?) nem nagyon akartak a szemem elé tárulni, de ez talán érthető is. A Fradisták számára biztosan. Mert szombaton nem csak egy mérkőzés lesz, hanem „a” mérkőzés, mely keretbe foglalja zöld-fehér hitünket, a 115 éves dicső múltunkat. Sokan megpróbálták már megfejteni a titkot, de nem sikerült. Ezért nem is kísérletezem vele, mert nincs értelme. Ha véletlenül rá is találnék a megoldásra, azzal megölném a bizsergést, a feszült izgalmat is, azt meg végképp nem szeretném. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Adventi naptár – 2015 „Tudom, Zoli, a „barát” abszolút bizalom…”
Még 15-öt kell aludni
N. Pál József
„…az én mentalitásom nem erre a világra való”
Emlékezés Varga Zoltánra – három tételben
I.
Zoli, hát végleg el…?
Amikor Varga Zoltán elhagyta Magyarországot, mérhetetlen fájdalmat hagyott maga után. Jómaga nem sejtette ezt, s ha tudja – így mondta később –, még vissza is hőköl talán, hisz a szeretet, amely – akkor is! – csak a visszavonhatatlan tény nyomán mutatta meg magát, nos, ez hiányzott a legjobban neki. Nem a lelátó népének rajongása persze – az megvolt hiánytalanul, aligha akadt labdarúgó a korban, akit lényéért s gyönyörködtető játékáért hozzá hasonlóan szeretni lehetett –, hanem az a „másik szeretet”, az „igazi”, ahol a sohasem hivalkodó mértéktartás, a sohasem lármás, de érdem szerint való megbecsülés, szóval az élet méltóságának tapintható valósága s az öröm mindennapi esélye karöltve jár, s amit a sors, meg az a hazug korszak tőle (is) elrabolt. Mert a szabadság hiánya, a szeme előtt zajló sztárkultusz, s tán még a méltatlannak érzett „másodhegedűsi szerep” is keseríthette őt akkor, ezt mind-mind elhiszem, de aki e „hiányt” nem veszi számba, Varga törekvéseinek, vágyainak mélyebb szándékát sem fogja megérteni soha.







HOZZÁSZÓLÁSOK