Mez és a sál szépen kivasalva a szekrényben pihen és türelmetlenül várakozik. Tegnap kinyitottam a biztonsági kamerákkal figyelt ódon szekrényt (tudják, manapság túl sok a tolvaj) és úgy láttam, mintha a mezem is kamerát játszana. Körbemért, talán arra volt kí­váncsi, hogy a téli pihenő alatt mennyi pluszt szedtem magamra, de egyből megnyugtattam, hogy már dolgozom a probléma megoldásán, és vasárnap már „feszülés” nélkül magamra tudom húzni. Sajnos még nem viszem ki a lakásból, de mivel az elmúlt hetekben többször tartottam neki előadást arról, hogy majd március 10-én milyen élményben lesz része, í­gy úgy láttam, tisztában van azzal, hogy vasárnap csak a fotelomban fog rajtra készen állni. Ahogy én is. Biztonsági okokból a mez után a fotelt is leellenőriztem annak ellenére, hogy a 2009-s „emlékezetes” karfatörést sógorom szakmai keze hibátlanul megjaví­totta, de a biztonság az fontos, a felkészülés meg még fontosabb. Nemcsak a fotelszurkoló számára, de a csapatnak is. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →