Alberttől – Zsákig
A magyar válogatott labdarúgók rövid — kizárólag szakmai bemutatására eddig egyetlen alkalommal tettek kísérletet. Néhai Földessy János dr., a labdarúgás odaadó és szakavatott krónikása, 1926-ban kis könyvecskét tett közzé „A magyar válogatott futballisták könyve” címmel. Azóta ebben a témakörben érdemleges, összefoglaló munka nem jelent meg. Könyvünkkel ezt a hiányt igyekszünk pótolni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Beszélgetés Karába Jánossal, a Ferencváros legendás szélsőjével
Kétszer a VVK döntőjében
Karába Jánosról nem sok adatot találunk, ha az interneten próbálunk kutakodni róla. Pedig csak alig néhány magyar játékos mondhatja el magáról, hogy két nemzetközi kupadöntőn is szerepelt, sőt, az egyiket meg is nyerte. Élete egyik legfontosabb gólját, a Manchester United ellen szerezte 1965-ben, a VVK elődöntőjében. Ezt a találatot ma is emlegetik a Fradi régi szurkolói. Csak az ő elmondásaikból képzelhetjük el, mekkora gól is volt, mert sajnos ennek sincs nyoma a videomegosztó portálokon. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A Ferencvárosi Torna Club elnökei: Mattyók Aladár (1879 – ?)
Mattyók Aladár
Az ¡fjú Mattyók Aladár eleinte az OTE-ben és MAFC-ban sportolt, majd az FTC megalakulása után rövidesen az egyesület tagja lett. Foglalkozott tornával, atlétikával, úszással, vívással.
Az FTC-ben azonban nem sporteredményei miatt vált halhatatlanná, hanem azért, mert irányításával, a tervei alapján épült fel az Üllői úti pálya.
Mattyók Aladár okleveles mérnök volt, akinek a Fradi pálya építésén kívül nem egy sportlétesítmény őrizte alkotó kezét. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Zöld-fehér forgácsok: Bélus
Háray Béla (fotó:wikipédia)
Ó, azok a vasárnap délelőttök! Már szombaton felvillanyozva loholtunk haza az iskolából (akkor még szombaton is tanítás volt), és Klucsik Laci barátommal megtárgyaltuk, hányra jöjjön értem. Laci legalább akkora fradista volt, mint én. Édesapjától, Jenő bácsitól örökölte vonzalmát, édesanyja, Mednyánszky Mária, a halhatatlanok csarnokának tagja , sokszoros asztalitenisz világbajnok volt.
Vasárnap délelőttönként játszották a jégkorong-rangadókat a Műjégpályán. Az ideiglenes falelátók már félórával a meccsek előtt tömve voltak, mielőtt fölmásztunk a lépcsőkön, forralt borral hangoltunk. Lelkesedésünk érthető volt: a Fradinak kitűnő csapata volt, minden évben bajnokesélyes gárda.
Három egyesület váltogatta egymást az élen, a Fradi, a Vörös Meteor és az MTK (már nem emlékszem, milyen névre változtatva.) A Vörös Meteorban a hátvéd Pásztor és a csatár Kenderesi vitathatatlanul nagy klasszis volt, mellettük Vagyóczkyra és Martinuzzira emlékszem. A kék-fehérek kapuját Hircsák védte, a legjobb magyar kapus, akit Európában is jegyeztek. Előtte az alacsony, pokróckemény Bárány és a jól megtermett Rendi alkották a hátvédpárt, a csatársor jobb szélén pedig a félelmetes Szamosi varázsolta a korongot. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2010.X.2. NB II., Ferencváros II. – Veszprém: 3-1
NB II-es csapatunk a Nyugati csoport 8. fordulójában 3-1-re legyőzte a Veszprémet. A mieink jól kezdték a meccset, Kulcsár góljával korán vezetést szereztünk, majd a második félidő elején Pölöskey Péter növelte az előnyünket. A támadónk a hajrában újra betalált, amire csak egy góllal tudott válaszolni a Veszprém. Újra tétmeccset játszott a télen megsérült Fitos László, aki a 65. percben állt be. Együttesünk győzelmével feljött a 10. helyre. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – “Egyfélidős” győzelem
Az eddigi fotelszurkolós jegyzeteim írásánál akkor voltam gondban, amikor kikaptunk. Olyankor szörnyű egyből a gép elé ülni és valamilyen magyarázatot vagy esetleg bírálatot megfogalmazni. Egy győztes mérkőzés után miért kezdem magyarázkodással? Rájöttem, hogy néha nem is olyan könnyű egy sima győzelemről írni, főleg úgy, hogy úgy telik el 90 perc, hogy nem kellett feszengenem a fotelban. A sör sem loccsant ki a szőnyegre, a karfa is érintetlen maradt és bár az nem volt veszélyben, hogy esetleg elbóbiskolók, de a szokásos „nyugtató injekciókat” most nem kellett belém döfködni ahhoz, hogy végig tudjam élni a mérkőzést. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A Ferencvárosi Torna Club vezetői: Kárpáti Béla (1861-1920)
Kárpáti Béla
Kárpáti Béla az FTC első vezetői közé tartozott, majd szövetségi pozícióban mint alelnök, később, mint MLSZ elnök tevékenykedett. Csaknem másfél évtizeden át szolgálta nagy hozzáértéssel és fáradhatatlan ügybuzgalommal labdarúgásunk érdekeit. Igazi típusa volt azoknak a szövetségi munkásoknak, akik nem elégedtek meg a reprezentálással, hanem a folyamatos napi munkából is bőven kivették a részüket. 1902-ben választották alelnökké, ezt a tisztségét 1906-ig töltötte be, majd 1907-1909 között elnöke, 1910-1915 között társelnöke volt az MLSZ-nek. Közben az FTC-hez is hű maradt, hosszú időn keresztül a klub alelnökeként is dolgozott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2010.X.1. Ferencváros – MTK: 3-0
Tovább folytatódott az MTK 2002 szeptembere óta tartó rossz sorozata az Üllői úton: a kék-fehérek simán kikaptak 3–0-ra a Ferencvárostól a 199. örökrangadón, és sorozatban hetedszer kaptak ki ősi riválisuktól idegenben. Garami József csapata elsősorban az első félidőben nyújtott gyenge teljesítményt, az FTC sikere megérdemelt. A Ferencváros csapatkapitányát, Rósa Dénest Szabó Ádám belépője után hordágyon kellett levinni a pályáról, csúnya sebbel. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fradista anekdoták: Korányi Lajos
Öngólveszély – felsőfokon
Korányi, a magyar labdarúgás legkiválóbb hátvédjeinek egyike ragyogó fizikai felépítésű, atletikus mozgású játékos volt. Gyorsaság, jó rúgótechnika, kitűnő helyezkedési képesség és fejjáték jellemezte. Ugyanakkor — nagyszerű adottságainak a tudatában — hajlott a könnyelműségre. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Örökrangadó előtt: múlt és jelen, valamint egy ropogós libasült
Bevallom őszintén, hogy nagyon sokáig hittem azt, hogy az örökrangadó szót a Fradi-MTK meccsre „találták ki”, mert évekig a családban csak akkor került említésre a szó, ha a Fradi játszott a kék fehérekkel. Ilyenkor számtalan „jószomszédi iszony” is borzolta a kedélyeket, hiszen néhai nagyapám szomszédja, üzlettársa (vagyis helyesebben seftelő társa a hatvanas évekből), vallási eredetéből kiindulva MTK szurkoló volt. Mivel a két öreg szinte naponta ugratta egymást, így az örökrangadók előtti és utáni tréfák természetesek voltak a családban.
Az egyik biztos hozadéka a liba volt egy ilyen örökrangadónak. Ha a Fradi nyert, akkor öregapám egy zöld kendővel átkötött libát ajándékozott Feri bácsiéknak, ha pedig az MTK nyert, akkor a liba maradt, de kék-fehér kendővel került a mi asztalunkra. Annak ellenére, hogy ez évente kétszer-háromszor is megismétlődött, mindig remekül mulattunk rajta, igaz, még mindig a számban érzem a kemencében sült liba ízét és illatát.
HOZZÁSZÓLÁSOK