2010/11

2011.IV.1. Ferencváros – Újpest: 1-0

A Ferencváros hazai pályán 1–0-s győzelmet aratott az Újpest ellen a labdarúgó NB I 21. fordulójában. A mindent eldöntő találatot az őszi 6–0-s vereség alkalmával kérdéses körülmények között kiállí­tott Marek Heinz szerezte. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Újra a klub irányí­thatja a labdarúgást

A klub elnöke az öltözőben.

Újra a klub irányí­thatja a Ferencváros labdarúgó-szakosztályát, miután Kubatov Gábor, az FTC elnöke adásvételi szándéknyilatkozatot í­rt alá Kevin McCabe-bel, a labdarúgó Zrt. és az Albert Flórián Stadion, valamint a körülötte lévő terület tulajdonosával. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Íráskényszer egy felhőfejessel megspékelve

Péntek délután még úgy gondoltam, hogy ha már a válogatott mérkőzés miatt még egy hetet kell várnunk a derbire, egy rendhagyó fotelszurkoló fogja értékelni az esti Hollandok elleni EB selejtezőt. Nagy volt a várakozás, szinte mindenki győzelemről, a magyar foci feltámadásáról í­rt és remélte azt, hogy annyi savanyú év után végre kijutunk egy nagy nemzetközi eseményre. Nem í­gy történt. Nem először és utoljára vagyok annyira pesszimista és realista is egyben, hogy tudjam, ez kudarc nem utoljára esett meg velünk.

A nagy várakozásnak nyögés lett a vége. Durvábban is lehetne fogalmazni, de nincs sok értelme. A magyar foci ismét visszakerült a helyére, egy álommal ismét kevesebbek lettünk. 0:4 után meg nem éreztem semmilyen kényszert arra, hogy belebújjak a fotelszurkoló bőrébe és lelkesen, biztatóan és megértően í­rjak egy olyan mérkőzésről ahol úgy alázták a nemzeti mezben öltözött játékosainkat, mintha azoknak soha, semmilyen közük sem lett volna ehhez a csodálatos játékhoz. Ehhez meg nem volt kedvem. Egyrészt az elmúlt két hétben eleve kénytelen voltam vereségekről í­rni (ráadásul azok még sokkal jobban fájtak is) és egy újabb kudarc már végleg lebéní­totta volna az ujjaimat, másrészt buzog még bennem annyi nemzeti büszkeség, hogy inkább széttöröm a billentyűzetet, mint hogy egy újabb megalázásról í­rjak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból: Még mindig a második helyen

Féltettem a csapatot. A Videoton elleni „történelmi” vereség után felállni a padlóról, nem könnyű feladat. Óhatatlanul jutott eszembe az őszi Újpest utáni hazai vereség, ahol szintén nem tudtunk megbirkózni a ránk nehezedő mázsás súllyal, mely a Győr ellen is agyonnyomta a csapatot. Ezzel felmentést is lehetne adni, főleg úgy, ha hozzá vesszük azt, hogy egy olyan mérkőzésen kaptunk ki, mely tipikus egygólos találkozó volt, és bár igazi helyzetei a hazaiaknak voltak, de ahogy a Honvéd ellen, itt is „találhattunk” volna egy gólt.

Nem találtunk, helyettünk a győriek vették be Ranilovic kapuját egy olyan támadás után, melyre Prukner László szerint felkészültünk, hiszen hasonló találatot kaptunk a Videoton ellen. Felkészülni azt lehet, ki is lehet elemezni egy ilyen gólt, de ha nincsenek hozzá gyors védők, akkor bizony törvényszerű, hogy egy gyors kontraakciónál lemarad a belső alakzat. Itt kell visszatérnem a féltéshez. Nem csak amiatt féltettem a fiúkat, hogy ki tudnak-e mászni a gödörből, hanem akkor is elkezdett vibrálni körülöttem az izgalom, amikor megláttam az összeállí­tást. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A 0-5 nem mezei, kétszeres történelmi Fradi-vereség

A Videoton 110 év alatt az első vidéki csapat, amely ilyen alaposan kitömte a zöld-fehéreket otthonukban

Sima, mezei vagy történelmi vereségbe szaladt-e bele a Ferencváros labdarúgócsapata a Videoton ellen? Vitán fölül az utóbbiba, tekintve, hogy saját pályáján majd’ hat évtizede nem szabtak rá ekkora zakót. A „mezei” jelző legfeljebb annyiban állja meg a helyét, hogy a Vidi kispadján Mezey doktor ült szombat este az Üllői úton…

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK