könyvismertető
Magyar futballévkönyv – 1997
A magyar olimpiai akadémia évkönyve 1997
A 0-6-tól az 1-7-ig
LEVÉL MEZEY GYÖRGYNEK
Kedves Gyuri!
Egyre inkább az az érzésem, hogy Te ezt már akkor tudtad.
Akkor, amikor odakint legyőztétek Hollandiát, amikor Bécsben leléptétek Ausztriát, amikor kiharcoltátok a világbajnoki döntőbejutást, s amikor mindennek megkoronázásaként egy hármast lőttetek Brazíliának.
Te tudtad, hogy ennek egyszer vége lesz.
Rossz vége.
Soha nem felejtem el az arcodat ott, Irapuatóban, a szovjet-magyar ötödik percében, amikor még „csak” 0-2 volt. Még hátra volt 85 perc – de Te már feladtad. Nekem úgy tűnik: végigszenvedted a pályafutásodat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A 91. perc
Magyar sportévkönyv – 1996
Bajnokokról bajnokok
A Magyar Olimpiai Bizottság centenáriuma tiszteletére
1995
Csík Ferenc, Harangi Imre, Pataki Ferenc, Urányi János, Kocsis Sándor, Boros Ottó, Elek Ilona, Németh Imre, Kozma István, Takács Károly, Szilvásy Miklós, Gerevich Aladár, Berczelly Tibor, Bozsik József, Rajcsányi László, Fábián Dezső, Bóbis Gyula, Szívós István emléktermek a Csanádi Árpád Központi Sportiskola Általános Iskola és Gimnáziumban
Magyar sportévkönyv – 1994
Európai aranylabdások
Sajnos nem láthattam élőben Albert Flóriánt, így már csak édesapám elmondásai alapján próbálhatok meg képet alkotni arról, milyen varázsló is volt ő fénykorában. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
EGY ÉLET ZÖLD-FEHÉRBEN
A kiadónak jelen esetben a Pilvax Kiadónak ilyenkor nehéz dolga van. Ilyenkor nehéz eldönteni, hogy a főszereplőről, nevezetesen Rudas Ferencről, vagy a könyv szerzőjéről Pongrácz Györgyről szóljon-e. Azt hiszem, hogy ez a történet emberekről szól, életekről szól, ügyekről szól, hétköznapokról és ünnepnapokról egyaránt szól.
Szereplői azonos korszakban azonos közegben éltek így, vagy úgy. Élni márpedig kellett… Élni ma is kell.. Eligazodni kellett… Eligazodni most is kell…
Nincsenek receptek. Nincsenek generálszósszal leöntött életek. Mint kiadó valójában büszke lehetek arra, hogy a Fradi támogatása nélkül Fradi könyvet adunk ki.
Mint kiadó büszke lehetek arra, hogy nálunk nem a pénz határoz meg mindent, hanem az ügy és a cél.
A cél pedig az, az ügy pedig az, hogy végre tanuljunk meg örülni egymásnak, hogy végre tanuljuk meg egymást tisztelni. Én tisztelem a könyv főszereplőjét és a könyv szerzőjét, mert ők legalább akarnak valamit abban a dédelgetett „egy kicsit dilis országunkban”, amelyhez hozzátartozik a munkatársaim és az én szívem is.
Tetszik tudni: kedves olvasó, ebben az országban nem lenne semmi baj – ha nem élnének itt emberek. De tetszik tudni, mi mindannyian itt élünk, és itt akarunk élni Ön is, a könyv főszereplője is, a Fradi tábor szurkolói is, a kötet szerzője is, a Pilvax Kiadó munkatársai is…
Szeretném, ha Pongrácz György, aki a szakma professzora, még több ilyen és ehhez hasonló kötetet írna, mert az igényes munkákhoz mi eddig is partnerek voltunk és partnerek leszünk.
Tiszta szívből ölelem az olvasót;
Ambrus Sándor
író-újságíró, (kiadó)