Nyilasi Tibor
1981.V.20. VB selejtező, Norvégia – Magyarország 1-2
1981.V.13. VB selejtező, Magyarország – Románia 1-0
Nyilasi és Tilihoi fejpárbaja. Falus István felvétele.
1981.IV.15. Spanyolország – Magyarország 0-3
1981.IV.4. Ferencváros – MTK 4-2
Egy vitatott gól. Öngól? Végül Nyilasinak adták.
Készülve az örökrangadóra, egy olyan évre tekintünk most vissza, mely több szempontból is különleges. Bizonyára sokaknak kedves emlékeket is idéz 1981, hiszen a Ferencváros az 1980/81-es bajnoki évben, öt év után ismét aranyérmet szerzett. Ettől aztán fel is hevültek a zöld-fehér álmok, hiszen a hetvenes években, bármennyire is remek csapataink voltak, a „végső elszámolásnál” főleg csak a második helyre voltunk jók, kivételt képez az előbb is említett 1975/76-os idény.
1981 tavaszán mindenki úgy gondolta, ezzel az évtized elején megszerzett bajnoki címmel, egy olyan sikersorozat fog elindulni, ami utoljára a hatvanas éveket jellemezte. Arra senki sem számított, hogy éppen az ellenkezője fog bekövetkezni és lesz olyan két olyan évünk (1983-1985) ami 110 éves történelmünk egyik legkellemetlenebb időszaka volt, hiszen 1985-ben csak egy hajszál választotta el a csapatot a kieséstől. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1981.III.14. ZTE – Ferencváros 4-4
1981.III.8. Ferencváros – Rába ETO 2-1
Tompa játékvezető három tizenegyest ítélt a Ferencváros— Rába ETO mérkőzésen. Kettőt a hazai csapatnak, egyet a vendégeknek. A második ítélet után, bár az a hazai csapat javára szólt, élénk vita alakult ki a lelátókon. Az történt, hogy Pogány beadta a labdát, arra Szokolai rajtolt a legjobb ütemben, de a labda elszállt a feje felett, mert közben a csatár elesett. A nézőket az zavarhatta meg, hogy egy pillanattal később a túlsó oldalon helyezkedő Mörtel jó helyzetbe került, de lövése az oldalhálót találta el. Tompát azonban ez nem befolyásolta, mert ő már sípolt és jelezte, hogy újabb büntető következik. A támadást nagyszerűen követő játékvezető ugyanis jól látta, hogy Szokolai földre esése nem a véletlen műve volt, nem is a talaj egyenetlensége volt az oka (az Üllői úti pálya talaja inkább hasonlított szántóföldhöz, mint játéktérhez, ráfért volna valamivel több hengerelés), hanem annak, hogy őrzője, a lelátóról úgy látszott, hogy Onhausz, két kézzel ellökte. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1981.III.5. Ferencváros – VVS Stuhlfelden(?) 8-1(?)
1981.II.28. Ferencváros – Videoton 3-1
A véletlen néha furcsa játékos, bár ha jól belegondolunk, akkor véletlenek nincsenek is, csak néha a valóság intézi úgy a dolgokat, hogy azt higgyük, amit előidéz, az a véletlenek láncolata. Hogyan is jutott eszembe az előbbi gondolat? Készülve a Videoton elleni muzeális beharangozóra egymás után értek a meglepetések. Kezdődött azzal, hogy szerkesztőtársam hiába jelölte meg a könyvtárnak, hogy melyik mérkőzés újságját kéri ki, természetesen nem az jött, hiszen 1981. február 28.-án otthon fogadtuk a Videotont és nekünk igazodva a jelenhez, egy idegenbeli mérkőzést kellett volna. Ráadásul ezt a kézenfekvő tényt először észre sem vettem, és nem a figyelmetlenség miatt.
Amikor megpillantottam az újságot, pillanatok alatt olyan emlékek törtek rám, melyekről már azt hittem, hogy örökre elvesztek. Azt nem tudom, hogy mások emlékezete hogyan működik, de az enyém elég speciális (ez persze lehet, hogy a háziorvosom által kiírt Memoril tabletta miatt van). Néha azt sem tudom, hogy tegnapelőtt mit csináltam, néha meg egy-egy impulzus hatására olyan tisztán látom a múltat, mintha tegnap történt volna (nem tegnapelőtt, mert arra már eleve nem emlékszem). Az a bizonyos impulzust, az 1981-es sportújság adta meg. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nyilasi Tibor – nagy elődök nyomdokain
Nyilasi vezérletével
