Szűcs Lajos (fedezet)

Novák Dezső: Nem érdekel a múlt …

Monostori Tivadar, Novák Dezső, Szűcs Lajos

Hosszabb ideje felhők tornyosulnak az Üllői úti pálya felett. A klub hí­vei sokat beszéltek arról, hogy megromlott a vezetés és a játékosok közötti kapcsolat. Hallani lehetett azt is, hogy a csapaton belül is nyí­lt vagy burkolt ellentétek izzottak. Az edző és a labdarúgóik közötti harmonikus kapcsolat megromlásáról is szálldogáltak a hí­rek. Igaz, ennek ellentmond, hogy az utóbbi időben semmiféle látványos összecsapás, botrány nem volt a szakosztályon belül. Az egyetlen szenzációértékű esemény Nyilasi búcsúja és látványos visszatérése az elmúlt fél év során. Az elmondottakban mennyi lehetett a valóságalap? És mennyi az igazság? Ki tudja. Egy azonban tény, és ez bizonyí­tja, hogy nem lehetett minden rendben a zöld-fehéreknél: az 1979/80-as bajnokságban csak hatodikok lettek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1980.IX.18. Váci Izzó MTE – Ferencváros 1-2 (edzőmérkőzés)

Szűcs Lajos és Rab Tibor

Ugyanolyan lelkiismeretes, mérhetetlen komolysággal végezte a bemelegí­tő gyakorlatokat, mint negyedszázados labdarúgó pályafutása idején minden alkalommal.

Mint serdülőként, majd ifjúsági válogatottként a Megyeri úti stadion edzőpályáin, Újpesten, ahol nevelkedett. Ahonnan elindult. Mint kezdő NB I-es játékos Dorogon, mint a Ferencváros szí­neiben ví­vott rangadók, nagy külföldi mérkőzések előtt. Mint harminchét í­zben a válogatott cí­meres mezében, mint Mexikóban, az olimpiai döntő előtt. Mint Farkas, Albert és Novák társaságában a világválogatottban. Mint később Kispesten, vagy még később a Vasas Izzóban, az NB II-ben. Aztán újra az élvonalban. Majd ismét az NB II-ben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Három Fradista hazatért

Hosszú éveken át éltek egymás mellett. Közös volt az örömük, közös a bánatuk, egyformán osztoztak a nagy, fényes sikerekben és a kudarcokban egyaránt. Mindhárman nagy tudorai voltak mesterségüknek, együtt alkottak, mindannyian egyéniségüket, saját művészetüket, mondhatni zsenialitásukat vitték a műbe, adták a produktumhoz.

A hátvéd maga volt a megtestesült nyugalom, egyike azon kevés védőjátékosoknak, aki hí­ven a közmondáshoz, többet tett ésszel, mint erővel a játéktéren. Kivételes helyzetfelismerése és helyezkedése révén nem volt szüksége erőszakra, kí­méletlenségre ahhoz, hogy leszerelje ellenfelelt. Fegyvertára nem merült ki átlagon felüli védőmunkából, nem csupán elegáns labdaszerzései arattak osztatlan sikert, hanem előretörései és pompás lövései úgyszintén. Tőle legalább úgy tartottak a kapusok, mint bármelyik gólveszélyes csatártól. A középpályás mindig lángolt, lobogott, benne kimerí­thetetlen erő, dinamika, küzdőszellem lakozott. Sohasem fáradt, csüggedt, mindig képes volt megújhodni, lelkesedése, példája magával ragadta társalt. A csatár a klasszisok valamennyi tulajdonságával rendelkezett. Kiismerhetetlenül cselezett, szellemes, látványos, virtuóz játéka szemet gyönyörködtetett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK