Újpest (Újpesti Dózsa; Bp. Dózsa; UTE)

Bencsics József: 85

Bencsics József (1933. augusztus 6., Szombathely) szülővárosában mutatkozott be (1954) az élvonalban és Pécsett búcsúzott el (1961) az NB I-től. Pályafutásának legeredményesebb éveit azonban Az Ú. Dózsában játszotta.

A válogatott csatár tagja volt az 1958. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek, ahol egyetlen válogatottbeli találatát is szerezte. 1957-ben és 1958-ban 8 alkalommal volt a nemzeti csapat tagja. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Sternberg László

Sternberg II (Sátori) László (1905. május 28., Budapest – 1982. július 4., New York), az Újpest FC hátvédje, 1928 és 1936 között 19 esetben lépett pályára cí­meres mezben. 1934-ben tagja volt az angolok ellen először győztes (2:1) és a világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Egresi Béla

egresi-belaEgresi (Englert) Béla (1922. április 5., Csepel – 1999. június 10., Budapest) a Csepeli MOVE (1934-40), Kispest FC majd a Kispesti AC (1940-45), az UTE majd a Bp. Dózsa (1946-54: 210 bajnoki / 95 gól; egy bajnokcsapat tagja), valamint az Egyetértés (1954-60) jobbszélsője, 1943 és 1953 között 23 válogatott mérkőzésen szerepelt és 10 gólt ért el. Az Újpesti TE örökös bajnoka. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Békés döntetlen

Az eltelt hét nem okozott földi boldogságot a magyar labdarúgást szeretők körében. Pedig húsvét közeledtével szerettünk volna hinni a feltámadásban és az újjászületésben. Persze motoszkált bennünk a kétely, a Biblia szerint Jézust egyszer feszí­tették keresztre, a magyar focit már 1969 óta szinte folyamatosan, melyek után hittünk is a feltámadásban, de ami Jézusnak sikerült a harmadik napon, nekünk immáron 50 éve csak hiú ábránd. A rendszerváltásig még voltak pillanatok, voltunk VB-n és EB-n is, volt mikor a fél világ a lábaink előtt hevert, aztán jött a „tésztás hatos” és mindent kezdhettünk előröl. Azt azért nehéz megemészteni, hogy a gödör egyre csak mélyül, hiába próbálják talicskával hordott aranyrögökkel azt betemetni, az arany úgy tűnik el benne, mint a hatvanas évek közepén Londonban tartó postavonatról. A különbség annyi, hogy az angolok aranyát a Scotland Yard megtalálta, de a miénk meg nyomtalanul eltűnik. Az elhagyott hét meg tovább mélyí­tette a gödröt, ha nem vigyázunk, lassan a Csendes-óceán mélységeiben találjuk magunkat, bár ha egy kicsit ügyeskedünk, „partraszállhatunk” Új-Zéland vadregényes partjain. Ilyen előzmények után nem volt egy leányálom készülni a 223. derbire, mely a válogatott szenvedésétől függetlenül mégis csak az év mérkőzése, még ha ez a jelző lassanként csak az emlékeinkben él tovább. Akik meg szokták olvasgatni naptárunkat, azok a héten olyan derbikkel futhattak össze a múltból, melyek 80-90 év távlatából is megsimogatják a szí­vünket. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK