Varga Zoltán
Varga Zoltán
A vereséget ki lehet heverni, de ha feladja az ember, magából is elveszít valamit. Talán éppen a következő győzelem feltételeit.
Az ötvenes évek elején gyerekzsivajtól hangos a belvárosi Károlyi-kert. Tízen-húszan játszanak naphosszat egymás ellen, két csapatban, és a gyerkőcök között feltűnik egy nyolc-kilenc éves forma vékonyka kisfiú. Ördöngösen bánik a labdával, a rendszerint ott bámészkodó úr meg is szólal egy nap: „Nini, ott a kis Puskás!”
A kis Puskás hamarosan már nem a Károlyi-kertben, hanem a Ferencvárosi TC edzésein bukkan fel Hajabács Géza csapatában. Az FTC ifjúsági együttesében Németh Miklós és Rátkai László között középcsatárt játszik. A zöld-fehérek leglelkesebb hívei már ekkor gyakran hasonlítják a kis Varga mozgását, cseleit a klub hajdani sokszoros válogatott játékosához, Kocsis Sándoréhoz.
1957 szeptemberében az alábbi sorok jelentek meg Lakatos György tollából a Képes Sportban: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Az én hősöm: Varga Zoltán
Nála eredményesebb (több gólt rúgott, több trófeát szerzett stb.) labdarúgó bőven született, magyar pályán is akadt elegendő, ám számos kortársa esküszik, hogy jobbat, mint Varga Zoltán, nem látott soha. Játékának lényegét nem a kicsikart győzelem öröme, hanem egy-egy – meglehet, gólt sem hozott – mozdulat, szinte valószerűtlen bravúr áhítatának emlékezete adta, ami mítoszformáló elemként épült be a futballszurkolók tudatába, azokéba is nemegyszer – s ez az, ami példátlan –, akik nem látták játszani a maga idején! A labdarúgás „kegyelmi pillanata” ez a história, benne a játék atavisztikus örömének, az önmagunkká válás s a mindenséggel való összeolvadás szabadságának átélni vágyott ideája villan fel valamiképp. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nyolc új díszpolgári címet adományozott a főváros
A kulturális, a tudományos és a sportélet nyolc kiemelkedő képviselőjét tüntették ki díszpolgári címmel a Fővárosi Közgyűlés pénteki ünnepi ülésén. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 10.
Nem volt necces …
1966. május 22. Ferencváros – Újpesti Dózsa 5:2
Az 1966-os évtől különösen sokat vártunk. Vissza akartuk szerezni a Vasastól a bajnoki címet, a Vásári Városok Kupája után most már a legértékesebb serlegre, a Bajnokcsapatok Európa Kupájára vágytunk, és arra számítottunk, hogy a válogatottban is a mieink viszik majd a prímet az angliai világbajnokságon.
Balszerencsénkre a BEK-ben a nyolc között az utolsó két év győztese, a világ akkori legjobb csapata, az Internazionale jutott nekünk. Talán még nagyobb baj volt, hogy februárban már játszanunk is kellett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A „ZSENI” – Varga Zoli Hrutka János szemével
2010. április 9-e szomorú évszám a magyar futballtörténelemben!
Ezen a napon lett az égi világválogatott megkérdőjelezhetetlenül stabil kezdőjátékosa egy „Zseni”, Magyarország valaha élt egyik legjobb labdarúgója, Varga Zoli.
Miért „Zoli”, honnan ez a személyeskedő megszólítás? Akiknek valaha is lehetősége nyílt közelebbről megismerni az 1964-es tokiói olimpián aranyérmet szerző labdarúgót, vagy csak baráti összejövetelek során beszélni róla, azoknak ő már csak a „Varga Zoli” marad, hiszen mindenki így hívta. Varga Zoli a zseni. Fiatal koromnál fogva soha nem láthattam őt játszani. A róla folytatott beszélgetések során, találkozhattam szakemberrel vagy szurkolóval, akik voltak olyan szerencsések, hogy nézhették őt élőben varázsolni, azoknak mindig az elsők között jutott eszébe ez a szó: „zseni”. Én csak találkozásunkat követően érthettem meg, láthattam saját szememmel, miért ihletett minden embert arra, hogy ezzel a kiváltságos jelzővel illesse.
Pályaavatás
Mától Varga Zoltán Sportpályának hívják a korábbi Kövér Lajos utcai Sporttelepet.
Felejtés – a jövő nemtudásának a folyamata
Azt mondják, az idő felejtésre késztet, de van, ami állandó körforgásként mindig visszatér. Ez pedig nem lehet más számunkra, mint a Ferencváros dicsőséges történelmét megalapozó győzelmek és az azokat kivívó játékosokra és edzőkre való emlékezés. Néhány nappal ezelőtt, amikor szerkesztőségünk arra vállalkozott, hogy feldolgozza az 1938-s világbajnokság ezüstérméhez vezető utat (melyhez 8 Fradi játékos járult hozzá), volt olyan kedves olvasónk aki nemtetszését fejezte ki a sorozatunk címében szereplő „elfeledett” szó miatt, mert szerinte ez a siker soha nem törlődik ki a Fradisták szívéből. Ebben természetesen van igazság, csak sajnos a magyar sportmédia egészen a döntő napjáig nem nagyon vett tudomást a 75 évvel ezelőtti eseményekről. Ahogy „teljes sötétségbe” borult a Ferencváros 1965-s VVK sikere is, amit június 23-án „felállva” kellett volna tapsolnia a labdarúgás szerelmeseinek. De szerkesztőségünkön kívül sehol sem emlékeztek meg erről a győzelemről, mely a magyar labdarúgásnak klubszinten a legnagyobb sikere volt és valószínűleg még nagyon sokáig az is lesz. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Vargazoli 158 részben a Tempó Fradin
Fradista anekdoták: Varga Zoli
Varga Zoli és az előjelek (Kocsis L. Mihály)
1968. október 1-jén egy kis riport jelent meg a Népsportban a mexikóvárosi olimpiára induló labdarúgó-válogatottról. Ebben többek között a meglehetősen ideges Varga Zolit idéztem egy rövid nyilatkozat erejéig: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Emléktáblát avattak Varga Zoltán tiszteletére
MTI Fotó: Mohai Balázs
Emléktáblát avattak a XIV. kerületben Varga Zoltán labdarúgó olimpiai bajnok tiszteletére kedden. A Ferencváros néhai kiválósága tavaly áprilisban hunyt el azt követően, hogy összeesett egy öregfiúk-mérkőzésen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
