mjozef22
dr. Fenyvesi Máté
A zöld-fehérek népszerű, „Tüske” néven becézett, szűkszavú balszélsője a sportszerű és fegyelmezett labdarúgó példaképe. Gyors, lendületes, a mezőnyben is sokat dolgozott. A vonal mentén jól elfutó, ügyesen cselező és a támadásokat általában beadással befejező szélsők típusához tartozik. A válogatottban gyakran fontos védőfeladatot is kapott, ami részben gátolta a nagyobb eredményességben. (A Fradiban — kevesebb taktikai megkötöttséggel — gólerősebbnek bizonyult.) Lelkiismeretességét és fegyelmezettségét dicséri, hogy egyéni sikerek keresése helyett elsősorban a rábízott feladatokat igyekezett jól megoldani. Pályafutása során gyenge formában többször is játszott, de lelkesedés, teljes erőbedobás nélkül — egyszer sem. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Huber Rezső
Villámgyors mozgású, bravúrokra is képes, de könnyelműségre hajlamos kapusnak mutatkozott. Főként a gólvonalon mozgott magabiztosan. A kapu előterében vívott közelharcokban és a kifutásoknál olykor alulmaradt.
Az FTC vezetői a Testvériségből igazolták az Üllői útra. Huszonkét évesen állt először az FTC kapujába és egy híján százszor szerepelt ferencvárosi mezben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kiss László
Szinte napra pontosan 20 éves volt, amikor az FTC labdarúgói közé igazolták. Ez az igazolás azonban kicsit eltért a szokásostól. Az történt ugyanis, hogy „jelzések” érkeztek Miskolcról, hogy van ott egy jó felépítésű játékos, akit Kiss Lászlónak hívnak.
Valaki megnézte a miskolciak egyik meccsét és megerősítette, hogy a Kiss nevű labdarúgó jól játszott (itt játszott ekkor Kiss II. László). Az átigazolási határidő lejárta miatt gyorsan kellett cselekedni… Felkeresték tehát Kiss Lászlót, hogy a Ferencváros szeretné leigazolni. A játékos boldogan írta alá az átigazolási lapot, hiszen gyerekkora óta szimpatizált az FTC-vel. Aztán csak hetek múlva derült ki, hogy az ajánlólevél ugyan Miskolcról jött, de az a Kiss diósgyőri színekben játszott … Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Budai László
A sok sikert aratott „aranycsapat” jobbszélsője Kocsis Sándorral együtt világhírű szárnyat alkotott. Kettőjük összeszokottsága (szinte minden edzés után még vagy egy órát gyakorolta a híressé vált ferencvárosi jobbszárny ezt a specialitását) mintaszerű volt. Szinte egymás gondolatait is ismerték. A zömök, lendületes, bátor labdarúgó nagy gyorsasága kitűnően érvényesült ebben a környezetben. „Behunyt szemmel” is tudta, hogy Kocsis mikor és hová íveli vagy lövi eléje a labdát, amellyel azután villámgyorsan elszáguldott — akár az alapvonalig. Pontos beadásaival — amelyekből társai, főleg Kocsis, sok gólt értek el — mesterien értett a támadások eredményes befejezéséhez. Erőteljes lövéseivel gyakran veszélyeztette az ellenfél kapuját. Roppant hasznos, fáradhatatlan, a mezőnyben is nagy munkát vállaló játékos volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Payer Imre
Payer volt az FTC vidékről igazolt első játékosa. 1910-ben Győrből került az FTC-be és rövid időn belül beváltotta a vezetők és a szurkolók reményeit. Az első nemzetközi színvonalú magyar hátvédpárban, a Rumbold-Payer kettősben ő képviselte az erőt és a lendületet. Kitűnően egészítette ki Rumbold ésszerű, technikás játékstílusát. Gyorsan, határozottan szerelt. Hatalmas felszabadító rúgásai, félelmetes erejű lövései egyaránt tekintélyt szereztek neki. Gyakran 50-60 méterről is megcélozta az ellenfél kapuját. Nemegyszer – sikerrel. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
dr. Szoyka Kornél
A Szegedről szerződtetett hátvéd közel száz alkalommal viselte a zöld-fehér mezt. A Tátrai—Szoyka bekkpár az NB I-ben tiszteletet parancsoló poszt volt és különösen az 1939/40-es bajnokságban volt fontos szerepük: a Fradi ugyanis jobb gólaránnyal nyerte a bajnokságot!
A ferencvárosi védelem az egész tavaszi idényben csak hét gólt kapott… Szoyka részese volt az 1939-es nagy KK-sorozatnak – a döntőbe jutott gárdának is. 1942 májusában Szegeden búcsúzott a Ferencváros mezétől. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Deák Ferenc
Nagyszerű testi felépítésű, magas, erőteljes, minden idegszálával kapura törő középcsatár volt. Gólképességével Schlosser, Schaffer, Takács II. és Zsengellér méltó utódjának bizonyult. Technikailag ugyan nem csillogott a rendkívül népszerű „Bamba”, de a kapu előtt fejjel és lábbal egyaránt feltalálta magát.
A Ferencvárosban 83 bajnokin 121, míg a magyar válogatottban 20 találkozón 29-szer volt eredményes. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
dr. Csanádi Árpád
Budapest egyik elővárosának tartott Pesterzsébetről indult. Édesapja súlyos baleset következtében korán munkaképtelen lett. Az édesanyja kereste a kenyeret, a nővér Manci nevelte két öccsét Árpádot és Ferit. Igyekezett megfogadni az apai tanácsot, aki sűrűn ismételte:
„Tanuljatok, igyekezzetek, mert csak így tudtok kiválni a többiek közül, így lehet belőletek valaki!” …
S érdekes módon Csanádi Árpád akkor bizonyára öntudatlanul a sportot találta a legalkalmasabbnak arra, ahol bárkivel, azonos körülmények között veheti fel a versenyt. A góloknál nem nézik ki lőtte, a gól az eredménynek számít, s a tudás a sport területén az emberek igazi, abszolút fokmérője. Így azután a nagy erőfeszítések árán a gimnáziumba iratkozott Csanádi fiúk délutánonként az Epreserdőn át — természetesen gyalog — indultak a Fradi utánpótlás híres otthonába, a Forinyák utcai pályára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kemény Tibor
A jó felépítésű, gyors játékos lendületes elfutások után pontosan adott be és bátran vállalkozott lövésre is. Hátrányt jelentett viszont számára, hogy csak bal lábbal rúgott jól. Fejjátéka sem volt kifogástalan. E hiányosságok ellenére megbízható, hasznos csatárnak bizonyult a legjobbak között is.
Tizenöt esztendős volt, amikor először öltötte fel a zöld-fehér mezt. Akkoriban ez nagy eseményt jelentett egy kisdiák életében. Így emlékezett vissza a hófehér hajú Kemény Tibor: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Weinber János
Már 1904-ben a bajnoki címet (Szövetségi díjat) nyert tartalékcsapat tagjaként szerepelt zöld-fehérben, majd 1906. szeptemberében a Slavia elleni gólzáporos mérkőzésen mutatkozott be az első csapat hátvédsorában.
Keménykötésű, harcos szellemű labdarúgó volt. Különösen a védekezésben jeleskedett.
1914 májusáig szerepelt az első csapatban, ezalatt közel 250 mérkőzésen lépett pályára. Igazi szívjátékos volt, korának egyik legjobb fedezete. Tudásához képest a válogatottban kevés alkalommal szerepelt, „mindössze” háromszor ölthette magár a címeres mezt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
