mjozef22
Kertész Tamás
Jó fizikumú, lendületes, gyors szélső volt. Lendületesen futott el a szélen, majd jól adott be. Erőteljes lövéseivel és pontos fejeseivel a kapura is veszélyt jelentett.
A Bp. Lokomotívból, a Szőnyi útról 23 évesen került a korabeli Kinizsibe. A válogatók figyelmét is felkeltette és 1955-ben (ez volt a legjobb éve) kétszer is bekerült az aranycsapatba. Mind a két alkalommal győztes csapat tagja volt.
Először Prágában játszott egy fantasztikus csatársorban: Kertész, Kocsis, Tichy, Puskás, Czibor. Itt 3-1-re nyert a magyar gárda.
Két héttel később, a Népstadionban rendezték a 100. magyar-osztrák mérkőzést és Kertész ezúttal is a kezdőcsapat tagja volt. Az Üllői útról egyedül… A sporttörténeti találkozón is magyar siker született (6-1) és jobbszélsőnk ezúttal is remekelt.
dr. Dékány Ferenc
Mindössze két játékosról tudunk a Ferencvárosban, aki átfutballozta a klub történetének legínségesebb, leggyászosabb korszakát, az 1950 és 1960 közötti „sötét” időszakot. Az egyik Dalnoki Jenő, a másik pedig a szurkolók által előszeretettel csak Pofinak hívott dr. Dékány Ferenc, aki 1961-es visszavonulásáig, a gárda szíve, lelke, motorja volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Wiener Jenő
Az ifjabbik Wiener, Wiener II néven futballozott (Wiener I-gyel nem álltak rokoni kapcsolatban) mozgékony, gyors, a labdát kitűnően vezette, de beadásai nem mindig sikerültek. Rövid élvonalbeli szereplés után jutott el a válogatottságig.
Pályafutását 1915-ben az FTC ifjúsági csapatában kezdte. Egy év múlva már ifiválogatott volt, s a tehetséges játékost számításba vették az első csapatban is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Rátkai László
Az FTC saját nevelésű, ifjúsági válogatott játékosa nagy sikert sejtetően kezdte pályafutását.
Tehetsége azonban nem párosult szerencsével. Pályafutását sérülések sorozata árnyékolta be.
– 1956-ban, amikor megjelentem az Üllői úton, már nem voltam idegen, hiszen a bátyám itt játszott, és én minden mérkőzésüket megnéztem … Játszottam a serdülő II., majd a serdülő I. csapatban, utána pedig közvetlenül az ifjúsági I. csapatba hívtak. Ekkor már azokkal játszottam együtt, akiket évekkel ezelőtt az oldalvonal mellől figyeltem. Az ifi I-ben együtt játszottam a bátyámmal, amely remek dolog volt! Ifjúsági játékos voltam még, amikor az FTC első csapatában NB I-es meccsen bemutatkozhattam! A Honvéd volt az ellenfél és Fenyvesi dr. góljával 1:0-ra győztünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Horváth László: 80
Horváth a Pápai Kinizsiből, még csatárként került az FTC-hez. 1962-t írtak…
– Celldömölkön, majd később Pápán is a góllövés volt a feladatom. Ennek köszönhetem a ferencvárosi szerződésemet is. 1962-ben, Húsvétkor a Fradi Pápán játszott ellenünk, és nyert 16:1-re. Azt az egy gólt azonban én lőttem. Ezt követően kétszer elhívtak próbajátékra, majd leigazoltak.
Az „Api” becenevet is ennek az átigazolásnak köszönhette… Akkortájt Csanádi Ferenc volt az ifik edzője. Laci nagyon gyorsan haladt a ranglétrán, mert alig hogy az Üllői útra került, nem sokkal később már a „tarcsiban” is szerepelgetett. Az edzéseket azonban az ifjúságiak között végezte, és amikor Feri bácsi egy gyakorlatot akart elmagyarázni tanítványainak, mindig azt mondta:
– Majd az öreg, az Api megmutatja.
Ez az öreg, az Api, Horváth Laci volt. Így ragadt rá a becenév. Persze, csak azért számított öregnek, mert már a tartalékok (Api kilencszeres utánpótlás válogatott is volt) között is kergette a labdát.
Nos, Horváth Api karrierje szépen ívelt a Ferencvárosban, hiszen 1965-ben debütált az NB I-ben, méghozzá Győrött, ahol győzött a Fradi. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Obitz Gábor
Az alacsony termetű játékos mozgékonyságával, pompás technikai felkészültségével és kulturált játékmodorával emelkedett a legjobbak közé. Bátor, lelkiismeretes, a védekezésben megbízható, a támadásban pedig nagyszerűen osztogató, körültekintően irányító fedezet volt. Képességei elérték a jó nemzetközi színvonalat.
A Famunkásban (később Munkás TE) kezdett futballozni, az FTC 1920 nyarán igazolta le. Technikás, hidegvérű, jó játékszervező hírében állt. A zöld-fehérek egykori nagyszerű közép-, majd balfedezete – aki a névmagyarosítási hullámnak megfelelően Óbecsei és Ormai néven is szerepelt – az FTC-ben és a Ferencvárosban elért dicsőséges pályája alapján ismert. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Háda József
Kiváló képességű, vakmerő, rendkívül ruganyos kapusnak bizonyult (ifjúsági sportoló korában magasugrásban kerületi csúcsot ért el, mellette 110m gátfutó is volt). A labdát biztos kézzel fogta, jól helyezkedett és határozottan, gyorsan avatkozott a játékba. Kitűnő adottságai kellő nyugalommal, higgadtsággal párosultak. A kifutás azonban nem tartozott erősségei közé. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kiszely István
A hatalmas termetű „Lapaj” erőteljes, lendületes játékával és nagy erejű bal lábas lövéseivel szemben az ellenfelek gyakran álltak tehetetlenül. Elemi erejű lövéseitől rettegtek a kapusok.
Azon játékosok egyike az FTC történetében, aki több gólt szerzett, mint ahány meccset játszott. Számos alkalmat adott rá, hogy több alkalommal is ünnepeljék góljai miatt. Gólcsúcsa az 1939-es Phőbus elleni bajnoki meccs volt: hatszor talált a kapuba! Kétszer szerzett meccsenként öt gólt (a Bocskai és a MÁVAG ellen), míg egyszer négyet a kassaiak ellen.
Az 1939-es Ferencváros— Sparta KK-mérkőzésen történt Prágában: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Gyetvai László
A jó fizikai felépítésű játékost nagy lendület, kiismerhetetlen cselek, pontos beadások és veszélyes, erőteljes lövések jellemezték. Erősen ballábas volt, jobb lábát kevésbé tudta használni, de ez ritkán jelentett hátrányt számára.
Izsák Zsazsa tanítványaként igazi ferencvárosi nevelés. 1933-ban került a klubhoz, a kölyök, az ifjúsági és amatőr csapat után, több, mint egy évtizeden át szerepelt az első csapat balszélső posztján.
18 esztendősen két nagyon fontos Közép-európai Kupa mérkőzésen mutatkozott be, nagy sikerrel, ezzel nyolc nap alatt érdemelte ki a „Ferencváros üdvöskéje” címet. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Pataky Mihály
Pataki Mihály az ősidők magyar labdarúgásának kiemelkedő csillaga, az FTC első klasszis középcsatára, vagy ahogy akkor mondták: centercsatára. Az egykor roppant népszerű „Pityke” labdarúgósportunk kiemelkedő egyéniségei közé tartozik. Elődei általában az áttörő, erőteljes játékstílust követték, inkább a befejezésben jeleskedtek. Pataki új utakon járt. A „taktikus”, ésszerű középcsatár-játéknak hazánkban ő volt az úttörője. Finom húzásokkal, jól kiszámított, pontos átadásokkal a támadósor játékát tervszerűen, mesterien irányította. Elsősorban társait igyekezett minél többször helyzetbe hozni. Emellett azonban a kapura maga is nagy veszélyt jelentett, a támadások befejezéséről sem feledkezett meg. Fölényes játékintelligenciája, könnyed, elegáns mozgása itthon és külföldön egyaránt nagy elismerést aratott. Ezt még fokozta szolid, mindig sportszerű magatartásával, amellyel sok hívet szerzett a magyar labdarúgásnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
