mjozef22
Huber Rezső
Villámgyors mozgású, bravúrokra is képes, de könnyelműségre hajlamos kapusnak mutatkozott. Főként a gólvonalon mozgott magabiztosan. A kapu előterében vívott közelharcokban és a kifutásoknál olykor alulmaradt.
Az FTC vezetői a Testvériségből igazolták az Üllői útra. Huszonkét évesen állt először az FTC kapujába és egy híján százszor szerepelt ferencvárosi mezben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kiss László
Szinte napra pontosan 20 éves volt, amikor az FTC labdarúgói közé igazolták. Ez az igazolás azonban kicsit eltért a szokásostól. Az történt ugyanis, hogy „jelzések” érkeztek Miskolcról, hogy van ott egy jó felépítésű játékos, akit Kiss Lászlónak hívnak.
Valaki megnézte a miskolciak egyik meccsét és megerősítette, hogy a Kiss nevű labdarúgó jól játszott (itt játszott ekkor Kiss II. László). Az átigazolási határidő lejárta miatt gyorsan kellett cselekedni… Felkeresték tehát Kiss Lászlót, hogy a Ferencváros szeretné leigazolni. A játékos boldogan írta alá az átigazolási lapot, hiszen gyerekkora óta szimpatizált az FTC-vel. Aztán csak hetek múlva derült ki, hogy az ajánlólevél ugyan Miskolcról jött, de az a Kiss diósgyőri színekben játszott … Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Budai László
A sok sikert aratott „aranycsapat” jobbszélsője Kocsis Sándorral együtt világhírű szárnyat alkotott. Kettőjük összeszokottsága (szinte minden edzés után még vagy egy órát gyakorolta a híressé vált ferencvárosi jobbszárny ezt a specialitását) mintaszerű volt. Szinte egymás gondolatait is ismerték. A zömök, lendületes, bátor labdarúgó nagy gyorsasága kitűnően érvényesült ebben a környezetben. „Behunyt szemmel” is tudta, hogy Kocsis mikor és hová íveli vagy lövi eléje a labdát, amellyel azután villámgyorsan elszáguldott — akár az alapvonalig. Pontos beadásaival — amelyekből társai, főleg Kocsis, sok gólt értek el — mesterien értett a támadások eredményes befejezéséhez. Erőteljes lövéseivel gyakran veszélyeztette az ellenfél kapuját. Roppant hasznos, fáradhatatlan, a mezőnyben is nagy munkát vállaló játékos volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Payer Imre
Payer volt az FTC vidékről igazolt első játékosa. 1910-ben Győrből került az FTC-be és rövid időn belül beváltotta a vezetők és a szurkolók reményeit. Az első nemzetközi színvonalú magyar hátvédpárban, a Rumbold-Payer kettősben ő képviselte az erőt és a lendületet. Kitűnően egészítette ki Rumbold ésszerű, technikás játékstílusát. Gyorsan, határozottan szerelt. Hatalmas felszabadító rúgásai, félelmetes erejű lövései egyaránt tekintélyt szereztek neki. Gyakran 50-60 méterről is megcélozta az ellenfél kapuját. Nemegyszer – sikerrel. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Lyka Antal
Az energikus, jól képzett, küzdőképes és megbízható „Totó” a védelemben maradéktalanul helytállt. A támadásokat is megfelelően segítette. Kisebb gyorsaságát jó helyezkedéssel igyekezett pótolni. Edzőként idehaza és külföldön is eredményesen működött.
Játékosként háromszoros bajnok, háromszoros kupagyőztes, az 1928 évi KK győztes csapat tagja, aki edzőként sem adta alább: kupagyőztes és bajnokcsapat került ki a kezei alól. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
dr. Szoyka Kornél
A Szegedről szerződtetett hátvéd közel száz alkalommal viselte a zöld-fehér mezt. A Tátrai—Szoyka bekkpár az NB I-ben tiszteletet parancsoló poszt volt és különösen az 1939/40-es bajnokságban volt fontos szerepük: a Fradi ugyanis jobb gólaránnyal nyerte a bajnokságot!
A ferencvárosi védelem az egész tavaszi idényben csak hét gólt kapott… Szoyka részese volt az 1939-es nagy KK-sorozatnak – a döntőbe jutott gárdának is. 1942 májusában Szegeden búcsúzott a Ferencváros mezétől. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Deák Ferenc
Nagyszerű testi felépítésű, magas, erőteljes, minden idegszálával kapura törő középcsatár volt. Gólképességével Schlosser, Schaffer, Takács II. és Zsengellér méltó utódjának bizonyult. Technikailag ugyan nem csillogott a rendkívül népszerű „Bamba”, de a kapu előtt fejjel és lábbal egyaránt feltalálta magát.
A Ferencvárosban 83 bajnokin 121, míg a magyar válogatottban 20 találkozón 29-szer volt eredményes. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
dr. Csanádi Árpád
Budapest egyik elővárosának tartott Pesterzsébetről indult. Édesapja súlyos baleset következtében korán munkaképtelen lett. Az édesanyja kereste a kenyeret, a nővér Manci nevelte két öccsét Árpádot és Ferit. Igyekezett megfogadni az apai tanácsot, aki sűrűn ismételte:
„Tanuljatok, igyekezzetek, mert csak így tudtok kiválni a többiek közül, így lehet belőletek valaki!” …
S érdekes módon Csanádi Árpád akkor bizonyára öntudatlanul a sportot találta a legalkalmasabbnak arra, ahol bárkivel, azonos körülmények között veheti fel a versenyt. A góloknál nem nézik ki lőtte, a gól az eredménynek számít, s a tudás a sport területén az emberek igazi, abszolút fokmérője. Így azután a nagy erőfeszítések árán a gimnáziumba iratkozott Csanádi fiúk délutánonként az Epreserdőn át — természetesen gyalog — indultak a Fradi utánpótlás híres otthonába, a Forinyák utcai pályára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kemény Tibor
A jó felépítésű, gyors játékos lendületes elfutások után pontosan adott be és bátran vállalkozott lövésre is. Hátrányt jelentett viszont számára, hogy csak bal lábbal rúgott jól. Fejjátéka sem volt kifogástalan. E hiányosságok ellenére megbízható, hasznos csatárnak bizonyult a legjobbak között is.
Tizenöt esztendős volt, amikor először öltötte fel a zöld-fehér mezt. Akkoriban ez nagy eseményt jelentett egy kisdiák életében. Így emlékezett vissza a hófehér hajú Kemény Tibor: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Lázár Gyula
Minden idők legkiválóbb magyar fedezetei közé tartozik. Világklasszis labdarúgókra jellemző képességekkel rendelkezett. Károly Jenő után ő is kiérdemelte kulturált, stílusos játékával a „Tanár úr” megtisztelő címet. Ragyogó technikai és taktikai felkészültség, nagy játékintelligencia és áttekintőképesség, gyorsaság és nyugodt, szinte „hűvös” könnyedség jellemezte játékát. Nyúlánk, vékony termetű, szívós, fáradhatatlan és kifogástalanul fejelő játékos volt. Képességeiből semmi sem hiányzott, ami a legnagyobb fedezeteket fémjelzi. Illetve … Amilyen csodálatos érzékkel segítette a támadásokat, olyan kevéssé szeretett foglalkozni a védekezéssel. Pedig — ha rászánta magát — bármelyik hazai és külföldi ellenfelét semlegesíteni tudta. A taktikai megkötöttséget, a merev formulákat azonban nem kedvelte. A labdarúgás pedig csapatjáték, amelynek bizonyos követelményein még a legnagyobb egyéniségek sem tehetik túl magukat. Az ugyanis vitathatatlan, hogy Lázár nagy egyéniség volt. Manapság így jellemeznék: zseniális középpályás játékos. Lázár Gyula képességeit Európa-szerte elismerték. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
