mjozef22

Anekdoták: dr. Lakat Károly

Lakat Károly

Edzői nagysága — sok egyéb markáns tulajdonsága mellett — kiváló szónoki képességeiben és a lélek legapróbb rezdüléseit is érzékelő, pszichologizáló alkatában rejlett. Aki egyszer is hallotta, tanúsí­thatja: Lakat Károly doktor játékosértekezletei, a félidők közti szünetben tartott rögtönzött „eligazí­tásai” egyszerűen felülmúlhatatlanok voltak. Csalhatatlanul ráérzett a kritikus másodpercekre, megteremtette azt a miliőt, amelyben a lekváremberek ereiben is pezsegni kezdett a vér.

 

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Fradista anekdoták: Mátrai Sándor

Mátrai Sándor

Szidjad a nénikéjét!

Puskás Öcsi páratlan bal lábáról, bombaként robbanó beköpéseiről, aranyszí­véről, de szabadszájúságáról is köteteket í­rtak össze. A világ leghí­resebb őrnagya — még barátságos eszmecsere közben is — olyan magától értetődő természetességgel használta a szódáskocsis szleng bizonyos kitételeit, mint más közönséges halandó a névelőket, vagy a kötőszavakat.

A magyar válogatott Mátrai Sándor nevű újonca szégyenkezve, megalázva tűrte Puskás korbácscsapással felérő nyelvelését. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Anekdoták: Czibor Zoltán

Czibor Zoltán

Más kategória

Az ötvenes évek agyba-főbe ajnározott válogatottjai a bajnokságban „külön” elbánásban részesültek. így azután többen elszabadultak „láncaikról”. Sztálinvárosban játszott bajnokit a Honvéd. Czibor Zoli — bevett szokása szerint — folyamatosan értékelte a játékvezető működését. Mást negyed ennyi szemtelenségéért régen kiállí­tottak volna. De Czibor külön kategóriába tartozott. A játékvezető végül megsokallta.

— Czibor úr, elválunk, ha ilyeneket mond!

„Bolond” a helyzet magaslatán trónolt:

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A régi, dicső KK


Csak mint az FTC ügyvezető elnöke és a könyv felelős kiadója érzem jogosnak az élőszó megí­rását, hiszen a hajdani hí­res KK meccsekre még gyermekként jártam …

Azért is tartom mind a sporttörténet, mind a szerző szempontjából jelentősnek e mű megszületését, mivel az ötven—hatvan évvel ezelőtti KK ,,hőskor” lassan a feledés homályába merül. Napjainkban ennek a kupának a szerepét már a BEK küzdelemsorozata vette át, í­gy ez a régi hí­res trófea bizony alaposan háttérbe szorul. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Félezerszer a Fradiért

nagy_bela-felezerszer_a_fradiert-211x300

Születtem 1944. március 16-án Sajóörösön. Ebben a szeretetre méltó kis borsodi faluban a háború alatt néhány hónapig szüleim kis vegyesboltot működtettek a településen. A sors jóvoltából ezen időszak alatt láttam meg a napvilágot a család harmadik gyermekeként.

A II. világháborús időszak befejező szakaszának egy villanásnyi jeleként a visszavonuló német sereg egyik katonája egy pillantást vet az udvaron lévő bölcsőben mozgó kézzel-lábbal az élet jelét adva rugdalózó gyerekre. Édesanyám elmondása szerint azt mondta: „Footballmeister”. Talán észrevette a kéz és láb harmóniáját! Egy kattintás ide a folytatáshoz....

SCHLOSSER IMRE ÉS A MAGYAR FUTBALL 35 ESZTENDEJE

1934

A futball az az ágazata a sportnak, amelynek Magyarországon és külföldön igen nagy a tömegmozgató ereje.

A nagy népszerűség révén a tömegek érdeklődése nemcsak -anyagi bevételeket jelent, amelyből bizonyos formában segélyezni lehet olyan sportágakat is, amelyek ilyen jelentős bevételre viszonylagosan csökkent érdeklődés révén nem számí­thatnak, hanem a nemzetközi futballmérkőzések megrendezésével olyan diplomáciai erőforrást is rejt e sportág magában, amely kiválóan alkalmas nemzetközi kapcsolatok kiépí­téseié, a külföld részéről nemzetünk iránt megnyilatkozó érdeklődés fokozására, propagandára.

Schlosser Imre volt az, aki a magyar futballsportnak a megalapozásában nemcsak azzal vett részt, hogy beállt a játékosok csatasorába, hanem azzal is, hogy a fiatal futball játékosok nevelése terén eredményes munkát végzett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Anekdoták: Kocsis Sándor

Kocsis Sándor

Kocka karórái

Bécsben, egy szokásos, nagyszabású „cuccolás” alkalmával Kocsis Sanyi pompás schaffhausenit vásárolt. Régi karóráját is magán tartotta — „nehogy elcsórják”. Az újat, a „menőt” meg felcsatolta a jobb kezére.

Csuda flancos helyen folyt a dí­szvacsora. Étkeznek, kortyolgatnak is az arany fiúk a helyhez illő műgonddal. Valamelyik sólyom­szemű osztrák újságí­ró felfigyelt a „ket­tőzésre”.

—   Herr Kocsis, miért hord két karórát?

Kocka röpke töprengés után felvilágosí­totta az elmélyült, tudományos gondolkodással nem vádolható tollforgatót. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A magyar foci legendája

Van-e még egyáltalán magyar foci? Hallani-e még a külvárosi grundokon azt a mennyei dobzenét, mely mágnesként vonz magához öreget és fiatalt? Megtelnek-e még egyszer az öreg lelátók lelkes és hozzáértő szurkolókkal?

Lesznek-e még, akik úgy idézik a mi éveinket, mint legendás korszakot, tehetségek termőjét, nevelőjét? Elindulnak-e a játékosszerzők, akiknek a szí­ve is olyan szí­nű, mint kedvenc csapatuké, hogy megnézzék, mit tudnak a fiatalok?

Teremnek-e költők, mint hajdanán, hogy ódákat í­rjanak egy ballábas, hálószaggató lövésről? Ezekkel a kérdésekkel találja szemben magát e könyv olvasója.

Rónay Tamás voltaképpen a magyar labdarúgás képekkel illusztrált történetét í­rta meg, s mint annak igazi rajongója — s ki nem az, aki csak egyszer is látta Puskásékat a pályán? — azt sugallja: van remény.

Hogy a reményből valóság lehessen, ahhoz úgy kellene tudni játszani, mint e könyv mára legendák világába átlépő hősei. Olyan hűséggel és szeretettel kellene űzni e sportágat, mint ők tették fénykorukban.

Mert fénykorokat idéz e könyv, s ebből a hajdani ragyogásból talán még nekünk is juthat valami. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

OLDALAK
Tapolca, 2025. január 11.
KATEGÓRIÁK