mjozef22
Jegy-, és bérletárak 2011/12
Anekdoták: dr. Lakat Károly
Edzői nagysága — sok egyéb markáns tulajdonsága mellett — kiváló szónoki képességeiben és a lélek legapróbb rezdüléseit is érzékelő, pszichologizáló alkatában rejlett. Aki egyszer is hallotta, tanúsíthatja: Lakat Károly doktor játékosértekezletei, a félidők közti szünetben tartott rögtönzött „eligazításai” egyszerűen felülmúlhatatlanok voltak. Csalhatatlanul ráérzett a kritikus másodpercekre, megteremtette azt a miliőt, amelyben a lekváremberek ereiben is pezsegni kezdett a vér.
Fradista anekdoták: Mátrai Sándor
Szidjad a nénikéjét!
Puskás Öcsi páratlan bal lábáról, bombaként robbanó beköpéseiről, aranyszívéről, de szabadszájúságáról is köteteket írtak össze. A világ leghíresebb őrnagya — még barátságos eszmecsere közben is — olyan magától értetődő természetességgel használta a szódáskocsis szleng bizonyos kitételeit, mint más közönséges halandó a névelőket, vagy a kötőszavakat.
A magyar válogatott Mátrai Sándor nevű újonca szégyenkezve, megalázva tűrte Puskás korbácscsapással felérő nyelvelését. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Anekdoták: Czibor Zoltán
Más kategória
Az ötvenes évek agyba-főbe ajnározott válogatottjai a bajnokságban „külön” elbánásban részesültek. így azután többen elszabadultak „láncaikról”. Sztálinvárosban játszott bajnokit a Honvéd. Czibor Zoli — bevett szokása szerint — folyamatosan értékelte a játékvezető működését. Mást negyed ennyi szemtelenségéért régen kiállítottak volna. De Czibor külön kategóriába tartozott. A játékvezető végül megsokallta.
— Czibor úr, elválunk, ha ilyeneket mond!
„Bolond” a helyzet magaslatán trónolt:
A régi, dicső KK
Csak mint az FTC ügyvezető elnöke és a könyv felelős kiadója érzem jogosnak az élőszó megírását, hiszen a hajdani híres KK meccsekre még gyermekként jártam …
Azért is tartom mind a sporttörténet, mind a szerző szempontjából jelentősnek e mű megszületését, mivel az ötven—hatvan évvel ezelőtti KK ,,hőskor” lassan a feledés homályába merül. Napjainkban ennek a kupának a szerepét már a BEK küzdelemsorozata vette át, így ez a régi híres trófea bizony alaposan háttérbe szorul. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Félezerszer a Fradiért
Születtem 1944. március 16-án Sajóörösön. Ebben a szeretetre méltó kis borsodi faluban a háború alatt néhány hónapig szüleim kis vegyesboltot működtettek a településen. A sors jóvoltából ezen időszak alatt láttam meg a napvilágot a család harmadik gyermekeként.
A II. világháborús időszak befejező szakaszának egy villanásnyi jeleként a visszavonuló német sereg egyik katonája egy pillantást vet az udvaron lévő bölcsőben mozgó kézzel-lábbal az élet jelét adva rugdalózó gyerekre. Édesanyám elmondása szerint azt mondta: „Footballmeister”. Talán észrevette a kéz és láb harmóniáját! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Meghívó
Szeretettel meghívunk minden érdeklődőt Gulyás Géza 80. születésnapi köszöntésére!
Időpont: 2011.06.03. PÉNTEK 11 óra Toldi terem.
Gulyás Géza bácsival két éve készített interjú ide kattintva olvasható!
FTC Zrt. és a Tempó Fradi Alapítvány
SCHLOSSER IMRE ÉS A MAGYAR FUTBALL 35 ESZTENDEJE
A futball az az ágazata a sportnak, amelynek Magyarországon és külföldön igen nagy a tömegmozgató ereje.
A nagy népszerűség révén a tömegek érdeklődése nemcsak -anyagi bevételeket jelent, amelyből bizonyos formában segélyezni lehet olyan sportágakat is, amelyek ilyen jelentős bevételre viszonylagosan csökkent érdeklődés révén nem számíthatnak, hanem a nemzetközi futballmérkőzések megrendezésével olyan diplomáciai erőforrást is rejt e sportág magában, amely kiválóan alkalmas nemzetközi kapcsolatok kiépítéseié, a külföld részéről nemzetünk iránt megnyilatkozó érdeklődés fokozására, propagandára.
Schlosser Imre volt az, aki a magyar futballsportnak a megalapozásában nemcsak azzal vett részt, hogy beállt a játékosok csatasorába, hanem azzal is, hogy a fiatal futball játékosok nevelése terén eredményes munkát végzett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Anekdoták: Kocsis Sándor
Kocka karórái
Bécsben, egy szokásos, nagyszabású „cuccolás” alkalmával Kocsis Sanyi pompás schaffhausenit vásárolt. Régi karóráját is magán tartotta — „nehogy elcsórják”. Az újat, a „menőt” meg felcsatolta a jobb kezére.
Csuda flancos helyen folyt a díszvacsora. Étkeznek, kortyolgatnak is az arany fiúk a helyhez illő műgonddal. Valamelyik sólyomszemű osztrák újságíró felfigyelt a „kettőzésre”.
— Herr Kocsis, miért hord két karórát?
Kocka röpke töprengés után felvilágosította az elmélyült, tudományos gondolkodással nem vádolható tollforgatót. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A magyar foci legendája
Van-e még egyáltalán magyar foci? Hallani-e még a külvárosi grundokon azt a mennyei dobzenét, mely mágnesként vonz magához öreget és fiatalt? Megtelnek-e még egyszer az öreg lelátók lelkes és hozzáértő szurkolókkal?
Lesznek-e még, akik úgy idézik a mi éveinket, mint legendás korszakot, tehetségek termőjét, nevelőjét? Elindulnak-e a játékosszerzők, akiknek a szíve is olyan színű, mint kedvenc csapatuké, hogy megnézzék, mit tudnak a fiatalok?
Teremnek-e költők, mint hajdanán, hogy ódákat írjanak egy ballábas, hálószaggató lövésről? Ezekkel a kérdésekkel találja szemben magát e könyv olvasója.
Rónay Tamás voltaképpen a magyar labdarúgás képekkel illusztrált történetét írta meg, s mint annak igazi rajongója — s ki nem az, aki csak egyszer is látta Puskásékat a pályán? — azt sugallja: van remény.
Hogy a reményből valóság lehessen, ahhoz úgy kellene tudni játszani, mint e könyv mára legendák világába átlépő hősei. Olyan hűséggel és szeretettel kellene űzni e sportágat, mint ők tették fénykorukban.
Mert fénykorokat idéz e könyv, s ebből a hajdani ragyogásból talán még nekünk is juthat valami. Egy kattintás ide a folytatáshoz....