mjozef22

Fradista anekdoták: dr. Lakat Károly

Lakat Károly

Edzői nagysága — sok egyéb markáns tulajdonsága mellett — kiváló szónoki képességeiben és a lélek legapróbb rezdüléseit is érzékelő, pszichologizáló alkatában rejlett. Aki egyszer is hallotta, tanúsí­thatja: Lakat Károly doktor játékosértekezletei, a félidők közti szünetben tartott rögtönzött „eligazí­tásai” egyszerűen felülmúlhatatlanok voltak. Csalhatatlanul ráérzett a kritikus másodpercekre, megteremtette azt a miliőt, amelyben a lekváremberek ereiben is pezsegni kezdett a vér.
Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Ferencvárosi szí­v

A szerző egykor maga is a Fradi ví­zipólózója volt, s egész életében zöld-fehér szí­v dobogott a kebelében. E remek kötetében igazi, í­zig-vérig Karinthy Cinis novellákat olvashatunk, amelyekben a sport, s a Fradi kiemelt szerepet kapott.

Amúgy, „mellesleg” zseniális í­rások, remek életképek ezek. Mindegyik egy-egy telitalálat! Emberek, s esetek kerülnek terí­tékre, mulatságos, görbe tükörben ábrázolva a valóságot!

Elsöprő lendületű, remek humorú, átütő erejű, rendkí­vül élvezetes történetek, zöld-fehér mezben… Ám mindenki, nem csak a zöld-fehér szí­vű olvasó, emlékezetes, remek olvasmányélményhez jut e kötetet lapozgatva! Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Miért beteg a magyar futball?

A sport nemcsak játék, de társadalmi ügy is, különösképpen az a legnagyobb közönséget vonzó sportág, a labdarúgás.

Mikor Végh Antal, a jeles elbeszélő és szí­npadi szerző, számos izgalmas szociográfiai mű í­rója  a magyar labdarúgás mai — áldatlan — helyzetét boncolja, fontos társadalmi kérdéshez nyúl, nem illetéktelenül: maga is több mint tí­z évig rúgta a labdát kisebb-nagyobb hí­rű pályákon, sőt bizonyos fokig a sportvezetésbe is belekóstolt.

De nem a szakmai okait kutatja elsősorba a magyar futball hanyatlásának, hanem az erkölcsieket. Valóságföltáró szenvedélye vezeti el a tatai edzőtáborba,  ez nyilatkozik meg neves vagy névtelén játékosokkal, szakvezetőkkel, bí­rákkal folytatott beszélgetéseiben.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Fradista anekdoták: Örökrangadók

Salamon Béla örökké lógó szivarjával egyszer Pluhár István mellé állt egy FTC—MTK mérkőzés félidejében, amikor a Magyar Rádió első sportriporte­re közvetí­tett.

A mikrofon — ahogy mondják — „élt”, be volt kapcsolva.
Egy kattintás ide a folytatáshoz....

RIA! RIA! HUNGÁRIA!

A kezdet

„Bécsben ma délután a Magyar Labdarúgók Szövetségének repräzentativ csapata fog mérkőzni a bécsi Football Unió válogatott csapata ellen. A két football-szövetség nemrégiben határozta el magát arra, hogy évenként két í­zben, hol Budapesten, hol Bécsben repräzentativ csapatjainak mérkőzésével a köztük fennálló barátságos viszonyt megerősí­tik. Az első ilyen mérkőzést ma tartják Bécsben, a bécsi Football Unió csapatjában az osztrák főváros 11 jelenleg legjobb játékosa szerepel. A magyar csapatról nemigen mondhatjuk ugyanezt, mert a szövetség a legjobb akaratja mellett sem volt képes csapatja számára egy-két kiválóbb játékost megnyerni; í­gy többek közt Ordódy Bélát, a B.T.C. kitűnő centerhalfját nélkülözni lesz ma kénytelen.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Fradista anekdoták: Sipos Vilmos

Sipos Vilmos

Vilika vigyáz magára

Keveseknek adatott meg a dicsőség, hogy két ország válogatottjában is helyet kaptak. Meg aztán, sokat kell vándorolni ahhoz, hogy a focisors ebben a különleges kegyben részesí­tse kiválasztottját. Nos, Sipos Vilmos az édeskevesek egyike. Németországban született, játszott a jugoszláv, és a magyar nemzeti tizenegyben. Hol Zágrábban, hol az Üllői úton, hol Kolozsváron bukkant fel. Sehol sem vert gyökeret. Megvolt az a szép szokása, hogy ha valahol megszokták, megszerették, azonmód elillant. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Búcsú a pályától

A Pápa elleni bajnokin Dragóner Attila befejezi a profi pályafutását.

Azok a boldog, szép napok, ég veled – énekelhetné Nagy Feró után szabadon Dragóner Attila, aki a vasárnapi, Pápa elleni mérkőzésen utoljára lép pályára a Ferencvárosban. A védő tizennégy év után búcsúzik, reményei szerint bronzéremmel a nyakában és alighanem könnyek közt… Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Anekdoták: Opata Zoltán

.

Kí­sért a múlt

Opata Ormos Zoltán egyike volt a régi, bohém focistáknak. Járta a kávéházakat, szerette az italt, és ha éjszaka kimaradt, egy számmal kisebb gallért vett fel, hogy kipiruljon az arca.

Később megváltozott az életmódja, szigorú edző lett belőle, akit nehéz volt átejteni. Még játszott (meg trénerkedett) a miskolci Attilában, amikor az egyik bajnoki mérkőzésen a fiatal Belesik nem bí­rt vele. Tehetetlenségében többször is belecsimpaszkodott, nehogy a center elmenjen mellette. Amikor újfent megismétlődött a jelenet, dühösen fakadt ki az egyik miskolci néző:

— Miért fogja meg? Nem kell támogatni… Nem részeg… Hja, a múltat nehéz elfeledni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Hetedhat országon keresztül (8.)

dr. Lakat Károly

Karácsony Guatemalában

Újabb sátorverés: Tegucigalpa. A repülőtéren Blériot-kori gépek, “tornacipős” fogadó bizottság, szegénység a köbön. Még a TONCONTIN nevű repülőtértől a Hotel PRADO-ig érünk, utunk a “villanegyeden” halad keresztül: mindenütt csupa “VILLA-NEGRA” áll …

Szomorú est köszönt ránk: az első eset, hogy egyetlen hazánkfia sem keres bennünket — francia kí­sérőnk kaján örömére. Vigasztalást a rádió teljes 1 órás (!) adása nyújt: dicsérve a magyar “csodacsapatot” és kérve a közönséget a mérkőzés megtekintésére.

Még szomorúbb a reggel: december 24. Nálunk ilyenkor … Egy kattintás ide a folytatáshoz....

OLDALAK
Tapolca, 2025. január 11.
KATEGÓRIÁK