mjozef22
Fradista anekdoták: dr. Lakat Károly
Edzői nagysága — sok egyéb markáns tulajdonsága mellett — kiváló szónoki képességeiben és a lélek legapróbb rezdüléseit is érzékelő, pszichologizáló alkatában rejlett. Aki egyszer is hallotta, tanúsíthatja: Lakat Károly doktor játékosértekezletei, a félidők közti szünetben tartott rögtönzött „eligazításai” egyszerűen felülmúlhatatlanok voltak. Csalhatatlanul ráérzett a kritikus másodpercekre, megteremtette azt a miliőt, amelyben a lekváremberek ereiben is pezsegni kezdett a vér.
Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Ferencvárosi szív
A szerző egykor maga is a Fradi vízipólózója volt, s egész életében zöld-fehér szív dobogott a kebelében. E remek kötetében igazi, ízig-vérig Karinthy Cinis novellákat olvashatunk, amelyekben a sport, s a Fradi kiemelt szerepet kapott.
Amúgy, „mellesleg” zseniális írások, remek életképek ezek. Mindegyik egy-egy telitalálat! Emberek, s esetek kerülnek terítékre, mulatságos, görbe tükörben ábrázolva a valóságot!
Elsöprő lendületű, remek humorú, átütő erejű, rendkívül élvezetes történetek, zöld-fehér mezben… Ám mindenki, nem csak a zöld-fehér szívű olvasó, emlékezetes, remek olvasmányélményhez jut e kötetet lapozgatva! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Miért beteg a magyar futball?
A sport nemcsak játék, de társadalmi ügy is, különösképpen az a legnagyobb közönséget vonzó sportág, a labdarúgás.
Mikor Végh Antal, a jeles elbeszélő és színpadi szerző, számos izgalmas szociográfiai mű írója a magyar labdarúgás mai — áldatlan — helyzetét boncolja, fontos társadalmi kérdéshez nyúl, nem illetéktelenül: maga is több mint tíz évig rúgta a labdát kisebb-nagyobb hírű pályákon, sőt bizonyos fokig a sportvezetésbe is belekóstolt.
De nem a szakmai okait kutatja elsősorba a magyar futball hanyatlásának, hanem az erkölcsieket. Valóságföltáró szenvedélye vezeti el a tatai edzőtáborba, ez nyilatkozik meg neves vagy névtelén játékosokkal, szakvezetőkkel, bírákkal folytatott beszélgetéseiben.
Fradista anekdoták: Örökrangadók
Salamon Béla örökké lógó szivarjával egyszer Pluhár István mellé állt egy FTC—MTK mérkőzés félidejében, amikor a Magyar Rádió első sportriportere közvetített.
A mikrofon — ahogy mondják — „élt”, be volt kapcsolva.
Egy kattintás ide a folytatáshoz....
RIA! RIA! HUNGÁRIA!
A kezdet
„Bécsben ma délután a Magyar Labdarúgók Szövetségének repräzentativ csapata fog mérkőzni a bécsi Football Unió válogatott csapata ellen. A két football-szövetség nemrégiben határozta el magát arra, hogy évenként két ízben, hol Budapesten, hol Bécsben repräzentativ csapatjainak mérkőzésével a köztük fennálló barátságos viszonyt megerősítik. Az első ilyen mérkőzést ma tartják Bécsben, a bécsi Football Unió csapatjában az osztrák főváros 11 jelenleg legjobb játékosa szerepel. A magyar csapatról nemigen mondhatjuk ugyanezt, mert a szövetség a legjobb akaratja mellett sem volt képes csapatja számára egy-két kiválóbb játékost megnyerni; így többek közt Ordódy Bélát, a B.T.C. kitűnő centerhalfját nélkülözni lesz ma kénytelen.
Requiem a nagy 8-asért – a fradisták vargazolija
Egy tündöklő
Megpróbálok nem Zolit írni, hanem Zoltánt. (Azt hiszem, nincs magyar ember, az újpestieket is beleszámítva, aki ne vargazolizna.) Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fradista anekdoták: Sipos Vilmos
Vilika vigyáz magára
Keveseknek adatott meg a dicsőség, hogy két ország válogatottjában is helyet kaptak. Meg aztán, sokat kell vándorolni ahhoz, hogy a focisors ebben a különleges kegyben részesítse kiválasztottját. Nos, Sipos Vilmos az édeskevesek egyike. Németországban született, játszott a jugoszláv, és a magyar nemzeti tizenegyben. Hol Zágrábban, hol az Üllői úton, hol Kolozsváron bukkant fel. Sehol sem vert gyökeret. Megvolt az a szép szokása, hogy ha valahol megszokták, megszerették, azonmód elillant. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Búcsú a pályától
A Pápa elleni bajnokin Dragóner Attila befejezi a profi pályafutását.
Azok a boldog, szép napok, ég veled – énekelhetné Nagy Feró után szabadon Dragóner Attila, aki a vasárnapi, Pápa elleni mérkőzésen utoljára lép pályára a Ferencvárosban. A védő tizennégy év után búcsúzik, reményei szerint bronzéremmel a nyakában és alighanem könnyek közt… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Anekdoták: Opata Zoltán
Kísért a múlt
Opata Ormos Zoltán egyike volt a régi, bohém focistáknak. Járta a kávéházakat, szerette az italt, és ha éjszaka kimaradt, egy számmal kisebb gallért vett fel, hogy kipiruljon az arca.
Később megváltozott az életmódja, szigorú edző lett belőle, akit nehéz volt átejteni. Még játszott (meg trénerkedett) a miskolci Attilában, amikor az egyik bajnoki mérkőzésen a fiatal Belesik nem bírt vele. Tehetetlenségében többször is belecsimpaszkodott, nehogy a center elmenjen mellette. Amikor újfent megismétlődött a jelenet, dühösen fakadt ki az egyik miskolci néző:
— Miért fogja meg? Nem kell támogatni… Nem részeg… Hja, a múltat nehéz elfeledni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hetedhat országon keresztül (8.)
Karácsony Guatemalában
Újabb sátorverés: Tegucigalpa. A repülőtéren Blériot-kori gépek, “tornacipős” fogadó bizottság, szegénység a köbön. Még a TONCONTIN nevű repülőtértől a Hotel PRADO-ig érünk, utunk a “villanegyeden” halad keresztül: mindenütt csupa “VILLA-NEGRA” áll …
Szomorú est köszönt ránk: az első eset, hogy egyetlen hazánkfia sem keres bennünket — francia kísérőnk kaján örömére. Vigasztalást a rádió teljes 1 órás (!) adása nyújt: dicsérve a magyar “csodacsapatot” és kérve a közönséget a mérkőzés megtekintésére.
Még szomorúbb a reggel: december 24. Nálunk ilyenkor … Egy kattintás ide a folytatáshoz....